Budapest, 1967. (5. évfolyam)

4. szám április - Faber Miklós: A Szabadság-híd története

január 16-án 14 óra 32 perckor hajtották végre. A Gellért Szállóban állomásozó német robbantó osztag tette nyomán óriási láng-és füstoszlop tört föl az öreg híd közepén, és néhány pillanat múlva a középső 175-m-es nyílásból 140 méternyit elnyelt a folyam. Egy szemtanú elmondta, hogy miután eloszlott a robbanás füstje, közvetlenül a vízfelszín fölött a sirályok százai gomolyogtak éles cserregéssel, visítozással. Órákig tartó haláltáncot jártak, szinte megbabonázva. A pesti oldal viszonylag sértetlenül állt, a budai ugyancsak állva maradt, de rosszabb állapotban. Végső soron a főváros hidjai közül legkevésbé ez sérült meg. Az újjáéledés napjai Február derekán hallgatott el az utolsó fegyver Budán, és a hónap végén a szovjet hadsereg hídverő osztagai munkához láttak. Fabritzky Antal, az újjáépítés krónikása „Így épült a Szabadsághíd" c. cikkében 1946 nyarán így ír: ,,öt uszályhajóra fahidat építenek, ezt beúsztatják a hiányzó középső rész pótlására, és ötletességük gyümölcseként rövidesen készen áll a »megfoltozott« híd. Időközben a gyors munka nyomán kisebb bajok jelentkeznek, a megsérült budai rész lebillen, a parti rész vasszerkezete az alsó rakpartig szakad le, így hát ezt a lebillent darabot is áthidalással teszik használhatóvá. Két hónappal a borzalmas pusztítás után Pest-Buda népe is átkelhet már a »megtalpalt« hídon . . ." Nemsokára megérkezik a fővárosba a debreceni ideiglenes kormány. Megszületik a döntés: az első állandó Duna-híd a Ferenc József-hídból újjáépített Szabadság-híd lesz. A híd eredeti terveit a MÁVAG tervgyára megtalálja. Hiányzik azonban 2 150 tonna acél, ami összetörten a Dunában hever. Honnan vegyünk anyagot, hol és hogyan lehetne legyártani ? Rengeteg kérdés, ezer akadály: acélhiány, szénhiány, munkaerő hiány, szállítóeszköz-hiány stb. A MÁVAG jórészt romokban hevert, gépei nem voltak, meglevő kapacitásának tekintélyes részét jóvátételi munkák terhelték. így „bedolgozókat" kellett verbuválni: a Ganzot és még négy magánkézben levő kisebb vasszerkezeti üzemet. Becsületükre szolgál, hogy valamennyien pontosan eleget tettek a mennyiségi, minőségi és határidőkövetelményeknek. Ez már hídcsata volt, ahogy akkor elnevezték. Mindenki átérezte, itt nem egy híd újjáépítéséről, hanem a híd újjáépítéséről van szó. 1945 novemberében megkezdődött az előkészület a lebillent budai nyílás felemelésére. Közben a forgalom a csonka hídon egyre nőtt. És jött a tél, és jött a jég. Számított rá mindenki. Állt is a másik hídcsata ezzel párhuzamosan: a félállandó jellegű Kossuth-híd építése. Tervei Mistéth Endre vezetésével, szerelése a győri Vagongyár rohammunkájával készült. Mostoha körülmények között, egyre nagyobb hidegben, hegesztve a nem is hegeszthető csőanyagot, folyt a versenyfutás az idővel. A Kossuth-híd készül-e el előbb, vagy a Damoklesz kardjaként fenyegető jégzajlás indul-e meg előbb, és viszi el a „megtalpalt" híd uszályokra épített középrészét. Az idegtépő küzdelemben egy jó hétre a Duna kerekedett fölül. 1946. január 10-én hirtelen erős jégzajlás indult meg, kiszakította a középrészt, és kisodorta a Műegyetem előtti partra. Január 18-án azonban szerény, de mégis ünnepélyes keretek között megnyílt a Kossuth-híd. A Szabadság-híd építése A munkát három részfeladatra bontották: 1. A leszakadt budai nyilás visszaemelése 2. A hiányzó vasszerkezet legyártása, összeszerelése, beépítése 3. A megmaradt, de sérült részek kijavítása 1946. április 19-én megindult az emelés, és a tervezett két hét helyett öt nap alatt be is fejeződött. Május 25-re az egész budai nyílás készen állt. Közben egész télen megállás nélkül folyt a hiányzó 140 m-es rész műhelyi gyártása és a rakpartokra való kiszállítása. A rakpartokon több keretnyi részt összeszereltek, majd az „Ady Endre" vagy a „József Attila" 100 tonna teherbírású úszódaruk valamelyike megfogta őket és a helyszínre úszva beemelte. A munka üteme bámulatos volt. A siker öröme szinte ünneppé varázsolt minden keményen átdolgozott napot. Pedig egy kis kellemetlenség újból közbeszólt. Egy régi emelőlánc egyik rozsdás szeme elpattant egyszer, és a pesti nyílás déli főtartójából egy háromkeretes szakaszt az úszódaru beejtett a Dunába. Nem tehetett róla senki, de nem is szegte kedvét az építőknek. önmagukat múlva felül hamar behozták a kis késedelmet. Július 15-én és 16-án a két úszódarut összeépítették s azok együttes manőverezésével beemelték a 47 m-es, mintegy 110 tonna súlyú középrészt. Az ezt követő egy hónap alatt ugyancsak benépesült a híd. Sokszor közel 1000 ember dolgozott rajta. A MÁVAG-on kívül a Vízművek, a Gázművek, a Posta, a Beszkárt, az Elektromos Művek, az Űtépítők kövező brigádjai, a gyalogjárdák aszfaltozói stb. „Valami újra összeállt..." Nem akármilyen ünnep volt, nemcsak műszaki, hanem egész nemzeti életünknek is nagy napjává lett 1946. augusztus 20-a. Akik akkor ott álltunk a megnyitó megható pillanataiban, nem fogjuk elfelejteni soha. Egy sokat szenvedett kis nép hallatta életigenlő szavát. Illyés Gyula írta le: „Valami újra összeállt és győztesen egész lett." És akik megnyerték a hídcsatát: Czekelius egykori posztján dr. Széchy Károly, a Közlekedési Minisztérium hfdosztályának vezetője, dr. Haviár CySz6, az építés központi irányítója, és mérnökeik, köztük újból Sávos Károly, mint helyszíni építésvezető. A MÁVAG részéről a gyártás gyorsasága és minősége Fabtr Gusztáv, a helyszíni vasszerkezeti szerelésé Zimányi István mérnöki munkáját, valamint a gyártásban Flóri Andor, a helyszíni építésben Kozma Antal művezetői munkáját dicséri. A szükséges pótlások és erősítéseik számításait és terveit Sávoly Pál irodája készítette. Az úszódarus szabadszerelésben Jan* kovich András kapitány tüntette ki magát. A híd megnyitása óta több mint 70 év telt el. A növekvő forgalmat ma is derekasan állja. FAZEKAS LAJOS (Bojár Sándor felvétele) Hidak, csillagok Éj, a levegő tiszta és hideg, a fényeknek nincs udvara. Hidak, csillagok nézik a vizet, sötét házak. Ballagok haza. A túlsó parton neon-lámpasor, reklám villog — fények özöne. Egy dalt ismétlek, szerelemről szól, pár sor maradt csupán, s a zene. A vizén fémek fény-hidja remeg — fény-pillérek hegyén fémhidak —, a nyugalmat tartják; a reggelek súlya alatt összeomlanak. KMtM A téli híd látképe a Gellérthegyről. Gál Imre felvétele (A Budapest fotópályázat II. félévi anyagából)