Budapest, 1967. (5. évfolyam)

4. szám április - Zolnay László: Muzsika a középkori Budán

Zolnay László Muzsika a középkori Budán A lengyel állam ezredik évfordulóján Polonia történetírói sűrűn idézték a XIII. századi leírásban fennmaradt — lengyel krónikát. Ebben derűs emlékként akadunk két államalapítónak: Mesko lengyel fejedelemnek s a magyar I. István királynak az Úr iooo. esztendejében kötött szövetkezése elevenen felcsillanó képére. A Magyarországon megkötött szövetség tárgyalásait a krónika szerint afféle „magnum aldumas" követte. Népeinknek elei és főemberei „örömben és vigalomban, evés-ivásban, húros és fúvós hangszereknek, meg doboknak, klarinétoknak, lantoknak és sípoknak muzsikájára nyolc napon át mulattanak". De nem csupán a korai királyi udvart zengi be a régi muzsika! A tábort járóknak ősök é., hősök dicsőségét magasztaló harci dalokat zengedeznek az igricek. A halk dél-budai éjszakán át kézimalmát őrlő magyar parasztlányka munkadala felől 1046-ban Gellért püspök mond példázatot Walter fráternek, a fehérvári püspökség ének-tanítójának: Hallod-é Walter, kezdi szentenciáját a térítő, - mily édesen szól a magyarok szimfóniája . . . ? A pogányság s a kereszténység isteneinek csatatere ez a XI. századi Magyarország! A X. század utolsó éveiben Adalbert prágai püspök, Vajk megkeresztelője tán az esztergomi Várhegyen, tán az óbudai Fehéregyháza körül a pogány magyarok beszélő bálványát, a sámáni révület idólumát, talán a pogány Nagyboldogasszonynak, ősi hitvilágunk fő istenasszonyának éneklő szobrát veti máglyára hogy azután e pogánykori fő istenasszony, „ez világnak megépítő Asszonya" Szűz Mária, Patrona Hungáriáé keresztényi mezében éljen tovább. Ekkoriban szegezik négy város négy kapujára a felnégyelt Koppányt.. . Koppány hívei 1046-ban Gellért püspököt taszítják le a budai hegy szikláiról. Késő középkori legendáink egyike fűzi Esztergomhoz — az ottani Szent Lázár kolostorhoz — a pogány hitvilág sámánjainak, a regősök eleinek István király által való szolgaságra vetését. És még pogány sámándalokat ekhóznak a pilisi, budai hegyek, amikor 1030 táján pogányszerek, bálványok helyén emelt első templomainkban Arnoldus bajor szerzetes antifonáit éneklik a magyar papok. Lassan elhalkul a pogánykori költészet igriceinek, regőseinek éneke. Alámerül a népköltészet történet alatti mélységeibe; íratlan marad, de szájról szájra száll a táborok s a pásztorok messzi századokba világító tüzeinél. Mintha egyetlen hatalmas himnusz lenne a magyar történet daloló strófái a viharos századok! Egymással örökös kölcsönhatásban marad, de külön utakra tér az egyházi, az udvari, a tábori és a népi muzsika. Amikor III. Béla udvara klérikusait Párizsba küldi, hogy tanuljanak, Adorjánnal, Bet-A többszólamú éneklésre már a XIII. századtól kezdve találunk utalásokat. Többszólamú éneklök ábrázolása a Kálmáncsehi-breviárium iniciáléjában Vadászatra induló kürtös lovag Kálti Márk krónikájából Zenészek és énekesek ábrázolása egy Corvin-kódex iniciáléjában KMtM