Budapest, 1967. (5. évfolyam)

4. szám április - Szabó Pál: Szervusz, Budapest!

lassan otthoniasan ismerős minden valamirevaló hely, kávéház, vendéglő, kocsma a számomra. Ismételve a Capritól, vagy a Moulin Rouge-tól a Búsuló juhászig, vagy a Régi nyárig. Na de ... meghódítani Budapestet ? Igen, meghódítani. Szinte „csapat-összevonás" történt már 1938-ban, nyár vége felé, amikor a Makón (a Maroson) megalakult Nemzed Parasztpártot országossá akartuk növeszteni, és ezt pedig a főváros bevonása nélkül elképzelhetetlen lett volna. Rendezzük meg tehát az első nagygyűlést Budapesten ! És megrendeztük. Ha nem is Budán, de Pest szívében. Az Eszterházy utcában egy nagy kávéházban, különteremben. Ahol írók is megjelentek, Móricz Zsigmondtól kezdve többen. Ennek a nagygyűlésnek megvan ma is pár nagyított fényképe és nézem rajta az embereket sorba és rendre, ismerős volt ez, valamennyi. De inkább jóbarát. Itt volt számszerűleg mondva jó kétszáz-kétszázhúsz ember az ország különböző tájairól, szóval, itt volt tulajdonképpen tehát az egész ország, és igen, ekkor kezdtük meg a főváros meghódítását. Ez a hódítás úgy folytatódott, ahogy indult; írásban, szóban, politikai csoportosulásokban és találkozásokban és soha nem szűnő tárgyalásokban és egyre határozottabb készülődéssel a holnapra. Hogy mit jelentett ez valóságban, felmérni ma még alig lehetne, vagy már alig lehetne, hiszen elképesztő cikk-cakkban közeledett a történelem. Na és... ez a hódító hadjárat sikerült ? Igen, sikerült. Budapestnek van kétmillió lakosa, több, mint némely önálló államnak — például mint Albániának —, és ez a kétmillió lélek mára egyre gazdagodó erőssége a magyar nyelvnek, szocialista gondolkodásnak, iroda-Szabó Pál hívei és Barátai között 1939 februárjában, a Parasztpárt pártvacsoráján (Töry Fei enc felvételei) lomnak, művészetnek, és az anyagi javak halmozódásának, gyárnak, tudománynak; mára végre nem a vidékről árad fel a szellemi műveltség, mint a létezés alapja. Hanem Budapestről árad lefelé. Budapest lett a nemzet számára a megtartó erő, bármi is történik az emberi világban, itt van, készen van a kétmüliós város, és ha a történelem parancsolja, bármikor átveszi a történelem formáló szerepet. A legtávolabbi falu népe is úgy jön, megyeri Budapesten, mintha saját városában volna, na dehát, hogyan vagyok én jóba Budapesttel? Aki írókorom kezdetétől fogva, szinte mindég itt is lakom ? Kettős az otthonom — Ugra és Budapest. Egyik a másiktól el nem választható. Ha Ugrán vagyok, Budapest is ott van velem, ha a fővárosban vagyok, egész Biharország itt van velem, de itt van a kicsi hazám minden nagy tája, gondja, öröme, baja. Múlt, jelen s jövendő itt él s virágzik ki körültem, sőt, bennem a hegyen. A hegyen? Igen, a hegyen. Mert nemcsak Budapesten élek, hanem közel húsz év óta itt fent, a Hegyen, ahol annyi, annyi kedves és szívet dobogtató emlék halmozódik össze körültem... Értékes leletek az építendő budavári szálloda helyén A Hess András tér 1. sz. telken álló kiégett épület, az egykori jezsuita kollégium, majd pénzügyminisztérium, és a Hess András tér 2. sz. —jelenleg építőipari telephely — sorsa már hosszabb idő óta foglalkoztatja az illetékes hatóságokat. Az épület rossz állapota sürgős döntésre késztette a Fővárosi Tanácsot: a régi pénzügyminisztérium épületéből luxusszállodát alakítanak, az üres telekre pedig a szálloda vendéglátó kombinátja kerül. A Budapesti Történeti Múzeum már évek óta kutatásokat végez e két telken, most pedig — az illetékes hatóságokkal egyetértésben — meggyorsította a kutatás ütemét. Ma már időszerűnek találjuk a nagyközönséget is megismertetni a leletekkel. A két fent említett telek között áll egy középkori torony, melynek temploma a jezsuita kollégium északi rizalitja alatt kelet felé húzódik. Sok nagy értékű művészi sírkővel padlózott szentélyét 1902-ben tárták fel, a hajó északi falát pedig a 40-es években szabadították ki, az újkori épület elbontásakor. E fal maradványok a XIII., XIV. és XV. századok stílusjegyeit viselik magukon. A domonkosok temploma a vár 1687-ből származó térképén (J. Haüy) 14