Budapest, 1967. (5. évfolyam)

3. szám március - Békés István: Szegény ember gazdagvárosban

Pesti hordár bizalmas megbízást vállal. Marasztom A. rajza a Vasárnapi Üjság 186$. évfolyamából lett technikai felszereléssel rendelkezett. Póz­nája végébe kis rézkampó volt erősítve, ezzel kinyitotta a gázvezeték kallantyúját, majd az ugyancsak rúdja csúcsán elhelyezett borszesz­lángos kanóccal fellobbantotta a kiáramló vi­lágítógázt. A borszeszlángos gyújtás az idők folyamán felesleges lett, mert az izzó-haris­nyás gázlámpákba folyton égő, aprócska szú­rólángot illesztettek — mint ma a fürdőszo­bai vízmelegítőkbe —, s a csap felkattantása után ez adott tüzet a vezetékből áradó gáznak. A gázvilágítás gyalog-Hélioszai ha nem is módosabb, de rangosabb szegény emberek voltak, fontosak és nélkülözhetedenek. Meg­bízható, fürge csapatuk a gáztársulat felügye­lete alatt működött, s munkájukat olyan ügyes stratégiával szervezték meg, hogy a krónikák szerint az első gázláng meggyújtását követő negyedóra alatt egész Pest már fénytengerben úszott. Ami talán nem is lehetett lódítás, mert Pest még akkor igen kicsi volt, s az utcák fényét az éji sötétséghez, nem pedig a nappali vilá­gossághoz mérték. Nemrég múlt száz éve, hogy a párizsi commissionaire, s a berlini Dienstmann, a bécsi Express vagy Träger után ,/el­találták" a pesti hordárt. Elődje alighanem a rakodó, hurcoló targon­cás, utódja: a kerékpáros küldöncfiú—a mes­senger boy. De ettől is, attól is jellemző sajá­tosságokban különbözik, nem igazi utód, de nem is igazi ős — társadalmi szükségletek szülötte, ezekkel a szükségletekkel csepere­dett fel, ezektől csontosodott, izmosodott, ezek tüntével aggott és sorvadt el... A pesti hordár, históriájának delelőjén, sű­rűn lepte el a forgalmas utcasarkokat. Vörös zsinórzatú szürke kabát, vörös sipka, ez volt az uniformisa, a vörös sipkán számozott, fé­nyes fémtábla, amelyről messze vüágított a sokatmondó szócska: HORDÁR. A hordár szó valóban sokat mond. Mert a hordár — szükség és igény szerint —: gyors­futár, bizalmas küldönc, csomagszállító, bú­torspeditőr, postás, strázsa, hitel-, zálog- és lakásügynök, adott esetben tilosban járó asz­szonykát vagy kikapós férjet figyelő magán­nyomozó is. A későbbi hivatalos használat­ban közszolga névvel titulált hordár sokféle foglalatosságának eszközei: zöldre festett sze­kérke, sodrott kötelek, kampók, vaskos bőr­tárca, jegyzőkönyv, plajbász. Üzembizton­ságának garanciája: a hordár-testület, amely­nek elöljárójánál, bekövetkezhető károk fe­dezetére, tevékenységének megkezdése és pléhszámának kiadása előtt, kauciót kell le­tennie. Korosztály és származás tekintetében a pesti hordárt bizonyos tapasztalat és megál­lapodottság jellemezte. Általában java kora­beli, de jó testi erőben levő, az életet ismerő férfiak sodródtak a hordár-standokra. Ha nem is igaz a nóta, hogy: igen sok bankárok — lettek már hordárok, letört egzisztencia, tönkrement kézműves, bukott szatócs jócs­kán akadt köztük. Egyik elegáns szállodánk előtt, a század fordulóján, egy szorgalmasan sürgő-forgó hordárt mutogattak, aki állító­lag levitézlett német birodalmi gróf volt — de lehet, hogy ez csak mese. A hordármes­terséghez — erőn és szívósságon felül — csi­szoltságra, jártasságra, úgyis mondhatnók: némi életbölcsességre is szükség volt. Mikor magához intette a piruló kisasszony, egy óva­tosan körülpillantó asszonyka, egy ideges börzefi, egy nyalka tiszt, egy éhenkórász fes­tő, egy megszorult diák, egy roskadozó anyó­ka, s levélkét, dobozkát, virágcsokrot, zálog­ba szánt kabátot, vagy kiváltani való zálog­cédulát nyomott a kezébe — a feladat végbe­vitele ész és érzék nélkül oktondin és otrom­bán is sikerülhetett volna. A pesti hordár ér­telmessége, megbízhatósága teremtette meg a hordári törzshely, a stand mellett a törzs­hordár intézményét is. Művészek, írók, pub­licisták, színészek törzshordára már olyasfé­le tisztet töltött be, amit ma egyszerűen ma­gántitkárnak nevezhetnénk. Aztán elterjedt a távíró, meggyorsult az expressposta, gomba módra szaporodott a te­lefon, a hordári vörössipkák lassan eltűntek az utcasarkokról. A mai hordár úticsomagot hord a pályaudvarokon, zöldséges kosarakat a vásárcsarnokokban, mindinkább gépesít­ve, s híjával mindennemű hajdani meghitt regényességnek. Hidegkonyhai krszitmpnyek ÁRUHÁZ ÉLELMISZERÁRUHÁZ VIII. RÁKÓCZI ÚT 19 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom