Budapest, 1967. (5. évfolyam)

3. szám március - Csorna Antal: Erdei séták — Budapesten

Őzek a Vadaskert alján (A szerző felvétele) leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) tulipánhoz hasonló kis virágja. A fűpárnák köves omladékai között nő a kövirózsához hasonló daravirág (Draba lasiocarpa). Az állatvilág nevezetessége a ritkán látható, rozsdaveres színű kövirigó, a kis pannóniai gyík és több apró állatka, bogár, pók és lepke. A természetvédelmi területet az Állami Erdőgazdaság gondozza, ügyel a gyepes kopárok ritkaságaira, rőzsefonattal köti meg az omló és kimosott törmeléket. A túltengő, újabban megtelepedett vadorgona csalitos helyett őshonos, sziklatűrő molyhos tölgyet, berkenyét, sajmeggyet és egyéb cserjét ültet; elszórva fenyőt is, különösen az alsó, laposabb részeken. így a fővárosba szorult Sas-hegy látványos kiránduló területté, természetvédelmi parkká válik. A Duna túloldalán a pesti erdőfoltok a közeli környék kiránduló területeit jelentik. Az eredeti erdős sztyepp ligeterdői elpusztultak, a mostani fásítás újabb keletű, és inkább a mezőgazdaság számára értéktelen területet foglalja el. Az újpesti, lankás Farkas-erdő és szomszédságának kisebb ligetei értékes zöldterületet jelentenek. A közeli, romantikus Nádas tavat a horgászok kedvelik. Még fiatal a szépen fejlődő palotai és a dimbes-dombos cinkotai erdő. A Köztemető mögötti rákoskeresztúri erdő az Akadémia Vigyázó-hagyatékához tar-Korán kibukkan a kisvirágú hunyor (MTI fotó) tozott, az utóbbi évtizedben ismételten bővítették, különösen a repülőtér környékén. Az ugyancsak tekintélyes lőrinczi erdőt a szeméttelep takarására telepítették a felszabadulás utáni években. A valamikor kiterjedt ártéri erdőknek csak néhány hírmondója maradt. Rendkívül szép a Hajógyár szigetének öreg füzese az északi öntésterületen, vagy a tétényi Hárossziget megmaradt erdőállománya. Az újpesti Nép-szigeten is találunk néhány — veszélyben forgó — öreg mocsári tölgyfacsoportot és szórványokat a Duna mentén: Űjpesten, a Margitszigeten és Soroksáron. A budapesti erdővidék az Ösmátra, illetve az Alföld flóra vidékéhez tartozik. Növényei sorában bizonyos közösségek alakultak ki: amint változik a környezet (kőzet, domborzat, talaj, csapadék, fekvés és állatvilág), úgy módosul a növénytársulás, így beszélünk a budai erdőség sziklagyepes, karsztbokorerdős, tölgyes, bükkös, hársas-törmeléklejtős együtteséről; vagy a dunai ártér füzesnyáras, szil-kőris-tölgyes növényzetéről; a pesti síkság homokpusztai vagy szikes társulásáról. A növények fokozódó magasságban, az alsó gyepen, a középső cserjésen és a felső fás szinten találják meg a helyüket. A három csoport aránya, a növényfajták helyes összeállítása az egészséges erdőt is jelenti. Ez a színbe-formába játszó változatosság, az örökké megújuló élet körforgása az erdő varázsának a titka. A színpad kulisszái forognak: a tavasz harmóniáját a nyár tarka pompája követi, az iísz tobzódó színeinek elmúlását a tél fekete-fehér méltósága. Csodálatos a téli erdő, a hó alatt szunnyadó fenyők és bokrok templomi némasága, a napsugár kékfehér játéka, a hideg levegő tisztasága. Mármár a tavaszt érezzük: a nap magasabbra ível, lassú fakadás kezdődik a hótakaró alatt, így a János-hegy táján akárhányszor már februárban kibújik a téliké (Eranthis hiemalis) apró, sárga virágja, majd a fehér hóvirág (Galanthus nivalis). A Hárs-hegy északi lejtőjén biztosan megtaláljuk. A bükkösök aljnövényzetének korai hírnöke a kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) zöldes virágja. Száraz, köves lejtőkön, de a homokon is korán megjelenik a hérics (Adonis vernalis) élénk sárga tölcsére; majd a Gellérthegy keleti szikláin, a rakpart felett is világít a szirti ternye (Alyssum saxatile) elterülő, bokros virágja. A fürtös gyöngyike (Muscari racemosum) kékes-lila, oszlopszerű kis virágzata sokfelé látható. Bükkösök alján, de máshol is megtaláljuk a pettyegtetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis) lilás, néha fehér virágját. Azután májusban folytatódik a felvonulás: a dolomitlejtőkön kinyílik a sárga len (Linum dolomiticum), a Hármashatár-hegyen és a Tündérszikla táján a szürke levélzetű, de sárga színű kis napvirág (Helianthemum canum). A fehér, rózsaszín és piros, fajtában gazdag vadrózsa társaságában feltűnik az ostorménfa (Viburnum lantana)-cserje fehér bogernyős virágzata (az ostorménfa a nevét meghazudtolva bizony bokor, cserje). Áthatolhatatlan sűrűvé nőhet a szintén fehér virágú iszalag (Clematis), mely magasra kúszik. Az erdő szélén, a tisztásokon piroslik a gólyaorr (Geranium sanquineum), a tömör, kékes-ibolyás virágú zsálya (Salvia nemorosa) és a magasra növő ökörfarkkóró (Verbascum) számos változata. Árnyékban a harangvirág (Campanula) és megannyi más virág — mind az erdő ajándéka. A budapesti erdők állatvilága is gazdag: eddig 12 ooo féle állatfajt határoztak meg a gyűjtő tudósok (egysejtűeket, hüllőket, bogarakat, madarat és emlőst). Mi az állatkertben is látható, de a fővárosi erdőket is járó, néhány látványos vadról emlékezünk itt meg. Az egyik verőfényes januári napon sokáig gyönyörködhettem a Vadaskert táján makkot kereső négyes őzcsaládban. Messzire szórták a havat, amint első lábukat váltva a makkot kaparták; nem zavartatták magukat. Mögöttük a felvágott avarban néhány fácán és fekete rigó kereste a gilisztát és kukacot, békés együttesben. A közeli villamoscsörgés, kiabálás és kutyaugatás sem zavarta őket. őzzel sokfelé találkozunk — terjeszkednek. Már van a Kamaraerdőben és Pesten is, az újpesti Farkaserdőtől a soroksári szórványerdőkig. A Vadaskertben a nyár folyamán szarvassal is összefutottam. Rendszeresen járják a Hárs-hegyet és még inkább Budakeszi és Solymár határvidékét. Itt még vaddisznó is akad, de ritkán látható, mert rendkívül óvatos, inkább kora hajnalban járja a csapását. Vadnyúllal is találkozunk, ha az erdőt csendesen barangolva járjuk. A kedves, de kártékony kis mókus sem ritkaság a lakott helyek közelében : így a Harangvölgyben, vagy a Csúcs-hegy téglagyárral határos erdejében. A fővárosi erdőket jelenleg az Állami Erdőgazdaság gondozza. Nem könnyű feladat, mert a nagyváros szomszédságának speciális adottságai a szokásostól eltérő kezelést parancsolnak. Ezért a budapesti erdőterületet parkerdővé nyilvánították, ami több védelmet, intenzívebb törődést jelent. A zöldterületi igényekhez igazodó erdőben megszűnt, vagy minimálisra redukálódott a haszonfakitermelés, ami bizony sok panaszra adott okot. A háború alatt leromlott állományú erdő rekonstrukcióját megkezdték, tudományos felkészültséggel kidolgozott, hosszú programmal. A minőségi átalakítás keretében a táj és a talaj jelle-1 Itt a tavaszi hóvirág (MTI fotó)