Budapest, 1967. (5. évfolyam)

3. szám március - Csorna Antal: Erdei séták — Budapesten

Csorna Antal Erdei séták - Budapesten A hűvösvölgyi Vadaskert északi, vitorlázó tereppel határos részén, a Határnyereg közelében térképes emléktábla hirdeti Mátyás király vadaskertiének emlékét. A mostani Kapy utca, Vöröshadsereg útja, a pesthidegkúti erdőszéle és a Görgényi út által bezárt négyszáz hektáros területet valamikor terméskőfal övezte. A szomszédságban, a Tárogató köz és a Szajkó út találkozásánál vadászkastély állott, nyaraló és templom kíséretében. Nem könnyű rátalálni, mert buja növényzet takarja az évszázados emléket. A budai Vadaskert történelmi valóságát a romok tanúsítják — ellenben nyoma sem maradt Mátyás király pesti vadászterületének. A Kerepesi úttól északra terülhetett el, a Keleti pályaudvar és Rákosfalva közötti térségben. A hegyek védte budai erdőség, megcsonkítva bár, de fennmaradt, a szórványos jellegű pesti erdők maradéktalanul elpusztultak a város terjeszkedése során. A hatalmas budai erdővidék irtása már a tatárjárás körüli időben megkezdődött: kellett a hely a szőlőnek. A XV. és XVI. században tekintélyes szőlőterület a török idők alatt csökken, de Buda visszafoglalása után ismét fellendül a szőlőművelés, a jónevű budai borokat messzi földön ismerik. Az 1790. évi birtokösszeírás szerint Buda városának szőlőterülete 2150 hektár, az erdőé csak 1320. Míg a múlt század végi filoxera-vész után a szőlőskertek tekintélyes része gyümölcsössé alakul, az erdő visszaszorítása tovább folytatódik. így — a többi közt — a nyaraló és lakótelepek a Szabadság-hegy gerincéig húzódnak, s az erdő lassan eltűnik a Széchenyi-hegy déli lejtőjéről, a Farkasrét tájékáról. A pesti oldalon a város növekedése írtja a száraz, homokbuckás nyárasborókásokat, a vizenyős talajú fűzfaligeteket és a Duna menti ártéri erdőket. Felparcellázzák és kivágják az összefüggő, 400 hektáros csepeli Királyerdőt. Már-már úgy látszik, hogy a fővároshoz és közeli körzetéhez tartozó erdők lassú összezsugorodását nem lehet megállítani; amint nő a lakosság, úgy fogy az egészséget, szabad természetet jelentő erdőterület. Az ünnepeken kiránduló, feledést és pihenést kereső tízezrek, a hétköznapok magányos vándorai nem is sejtik, hogy a fővárosi erdők mai gondozottsága mily hosszú idő és fáradságos munka eredménye. Mert az erdők kíméletes, védőjellegű kezelésért folytatott küzdelem több mint száz éve tart. Megelőzőleg a budai erdőkből termelték ki — gátlás nélkül — a testvérvárosok, Buda, Óbuda és Pest tüzelőjét, míg az igényesebb ipari fát hajóval, tutajjal hozták a Felvidékről, a Felső-Dunáról. Az erdők ütemterv szerinti kezelése 1859-ben kezdődik, de a tarvágások (mindent letaroló csupaszra vágás) megszüntetésére vonatkozó intézkedést csak tíz év múlva adják ki. A tilalmat azóta gyakran meg kellett ismételni! A városrendezés fokozatosan kibontakozó és érvényesülő szempontjai előtérbe állítják a zöldterületeket, az erdők jelentőségét. Felismerik, hogy a drágán létesülő közkerthálózat mellett a meglevő budai erdőállomány léte döntő fontosságú. Sőt, már pesti telepítéssel is foglalkoznak. De 25 év kell a Határerdő 206 hektáros szakaszának az ültetéséhez, be sem tudják fejezni a tervezett 300 hektárt. Az ütközőpont: a telekspekuláció. A két háború közötti erdőgondozást bizonyos konszolidáció jellemzi; azután a háborús évek pusztítása következik. A tüzelőanyaghiány közel ezer hektárnyi erdő letárolását okozta. A főváros fél megyényi, 52 553 hektáros területének erdei ma tízkilométeres távolságban szóródnak széjjel. (Lásd a térképvázlatot.) Néhány séta, kirándulás keretében mutatjuk meg a tájat kísérő erdőt, annak egy-egy kiragadott részletét. A zárt tömbben kirajzolódó budai erdővidéken járunk a legtöbbet. A Budai-hegység 500 méter magasságot is elérő láncolata véd az északnyugati széltől, a „Solymári kapu" völgymélyedése gyakori szeles légáramlataival a mögötte elterülő fővárost friss levegővel látja el. Az északi határszakasz a Duna két oldalán aránylag nyílt, a kívánatos védőfásításra csak a távolabbi jövőben kerülhet sor. A kevésbé exponált pesti — keleti és déli — szélek nagyobbmérvű erdősítése csak foltokban lehetséges, mert a mező- és kertgazdaság igényeit is figyelembe kell venni. Az erdők bejárását a budai északi erdők előőrsénél, a messziről feltűnő Péter-hegy nil kezdjük meg. Jól látszik a szentendrei műúttól, vagy a helyiérdekű vasút Aquincum—Római fürdő közötti szakaszról. A szemközti, kúpos Arany-heggyel bájos völgyet képez; a Péter-hegyet koronázó feketefenyő állomány igen szép hátteret ad az ide tervezett filmközpontnak. A közeli hármashatár-hegyi csoporthoz tartozó Csúcs-hegy erdeje merészen emelkedik a solymári völgy fölé. Egy keskeny erdősáv viszont lehúzódik a solymári patakhoz, az autóbuszmegálló tőszomszédságához. Kényelmes út visz a menedékházhoz, festői környezetben. Legalább fél évszázados faállományában foltonként a szálas fekete és az erdei fenyő uralkodik, kőris, szil és tölgy társaságában. A meredekebbé váló lejtő felső szakaszán a bükk lép előtérbe. Mészköves-márgás alapzatú talaján imitt-amott a dolomit, a hárs-hegyi homokkő és nummulinás mészkőréteg is felbukkan (kagylókból álló kőzet; a nummulinák ősállatok kövületei, amelyek milliárdszámra nyüzsögtek az eocén tenger vizében. Latin nevüket a nummus-ra — pénzre — emlékeztető formájukról kapták). A Csúcs-hegy gerince északnyugat felé éles gerincen, többszöri letöréssel a Szarvas-hegyen át a meredek Kálvária-hegy irányában folytatódik. Homokkő törmeléken haladunk a solymári erdő északi bükkösének a szélén, míg a déli oldalon a gerincig felkúszik a régi szőlők, mandulás kertek maradványa. Előttünk a hidegkúti katlan panorámája, túloldalt a Pilis, a Dobogókő láncolata. A Csúcs-hegy árnyas északi oldalán kényelmes út vezet a Virágosnyeregre, majd a Vihar-hegy oldalán haladva a Hármashatár-hegyre. Budapest egyik legszebb, könnyen megközelíthető kirándulóhelye. A körkilátás felejthetetlen, remek a vendéglője, az autóbuszjárat is jó. A kopár hegytetőt csak elvétve töri meg egy-egy csenevész, életéért küzdő bokor: vadrózsa, som, kecskerágó, galagonya. Kemény, viharos szelek járnak errefelé. A vékony rétegű gyeptakaró alól dolomit szikla bukkan ki. Mintha japán kertben járnánk. A tavasszal üde pázsit szárazságtűrő gyepes növények szövevényéből áll: csenkeszfélékből, kakukkfüvekből, daravirágból, kövirózsákból. A zöld takaró nyáron sárgára ég — az ősz ismét színpompás a pirosló-sárguló cserjefoltoktól. A nyarat perzselőbbnek érezzük a sziklák tövében, a telet hidegebbnek, ha a tetőt járjuk. A fekete fenyővel borított, tisztásokkal tarkított, lassan süllyedő hármashatárhegyi gerinc végső szakaszában, egy kis emelkedés után, a Mátyás-hegy kúpjában végződik. Húsz-huszonöt éve letarolt erdejét már pótolták. A kemény kőből a rétegvonalakkal egyező szintű árokrendszert fejtettek ki, annak a védelmében ültették a fiatal csemetéket: az örökzöld fekete fenyőt, a fehér virágú mannakőrist, a szürkésen-zöld molyhos tölgyet, a tűzpiros, váltó lombú cserszömörcét és még sok cserjét és fát. Komoly földmunka, még inkább sziklabontás árán. Megérte. Ma már több méter magas az erdő, mintaszerűen vegyes összetételű, ahogy azt a szakértők előírják. Csak itt-ott látszik ki a sokrétű alapkőzet. Az aljnövényzet is megtelepedett. A hegy oldalába vágott két hatalmas kőfejtő eltüntetését is elkezdték a fokonkénti növény-ültetéssel. Nehéz feladat — ám a többi fővárosi kőbánya is rászorulna egy kis kozmetikára . . . Az egyik kőbányából nyílik a főváros leghoszszabb, két kilométert meghaladó járatú barlangja, a karsztos eredetű Mátyás-hegyi barlang. A látogatók részére még nem tárták fel, miként a szomszédos Pálvölgyi cseppkőbarlangot. Kutatják, hátha öszszefügg a kettő . . . És néhány szót a Szépvölgyről. A Hármashatárhegyre vezető autóbusz vonalát sokan járják, azonban a völgy felső táját kevesen. A Fenyőgyöngye vendéglőn túl folytatódó völgyút kies, ligetes katlanba vezet, igen szép környezetbe. Lankás rétek mellett elszórt tölgyek, nyárfák és néhány ku-Iisszaszerűen elhelyezett hatalmas fenyőfa, az olasz píneák jellegével, pedig hazai fekete fenyők. Néhány szelíd gesztenyefát is láthatunk. A völgy enyhe kapaszkodó után, az Újlaki-hegy fehér dolomitsziklájában végződik. A Szépvölgy nyugati oldalán kezdődik a Vadaskert. Rendkívüli adottságú, sokoldalú terület: kőzete a homokkő, dolomit és a mészkő, növénytársulása a déli cseres-tölgyestől az északi fekvésű gyertyános-bükkösig váltakozik. Mikroklímája is változatos: a meleg déli lejtőn már megindult az élet — az északi bükkösben még mély hó mutatja a tél erejét. Mátyás király egykori vadaskertjének gazdagságát mi is felismertük: a perspektivikus tervek szerint ide költöztetik a Fővárosi Állatkertet. A világ egyik legszebb állatkertje jöhetne itt létre! A Vadaskert nyugati lejtője a Hűvösvölgybe, a mély bevágású Ördögárokba ereszkedik. (Kis patakjának kanyargó medre lassan eltűnik, mert építési törmeléket hordanak rá!) A Hűvösvölgyből kiinduló 8 kilométer hosszú Úttörővasút a budai hegyvidék jó részét bejárja. A keskenyvágányú motoros kanyarogva halad felfelé a Nagyhárs-hegy lejtőjén, majd a Hárs-hegy és a János-hegy közötti Ságvári-liget nyergébe ér. A Hárs-hegy környékén számos sétaút között válogathatunk. Vadregényes a két csúcs közötti, homokkősziklás gerinc. A tető közelében sziklabarlang; itt fordította magyarra a bibliát Báthory László pálos szerzetes, 520 évvel ezelőtt. Szorgos kezek fáradoznak a barlang további feltárásán. A hétköznapok csendesek. Csodálatosan szép a behavazott Hárs-hegy, amikor csak néhány cinke, tarkatollú mátyásmadár, majd felriadó és kíváncsian visszatekintő őzike kíséri a magas hóban haladó kiránduló útját. A Hárs-hegy érdekessége az üledékes dachsteini mészkő előfordulása, hárshegyi homokkő és dolomit társaságában. Bükk szálfáit erősen megtizedelte az utóbbi évek vihara és a vastag zúzmara rárakódása. A barlang táján terjedelmes sombokrok nőnek, a duzzadt rügyű veszszők otthon néhány nap alatt kinyílnak: a virágzat sárga. Már karácsonykor hazavihetjük. Ságvári-liget közelében a török idő alatt elpusztított pálos kolostor romjai várják a feltárást. Nehéz megtalálni: a természet védi a régi köveket. 14