Budapest, 1966. (4. évfolyam)

7. szám október - Szűcs István: Szociológiai vizsgálat a József-városban III

Itt a legnagyobb eltérés az értelmiségieknél tapasztalható. Náluk jóval magasabb a lakásváltoztatási szándék, mint a lakással való elégedetlenség. Ugyanez lényegesen kisebb arányban tapasztalható a nyugdíjas szellemi kategóriában. A jövedelmi rétegződést ebben a csoportosításban megvizsgálva a következő adatokat kaptuk: Gazdasági-társadalmi csoport Egy családtagra jutó havi átlagos jövedelem Segédmunkás 898 Szakmunkás 1136 Alkalmazott 1087 Értelmiségi 1558 Nyudgijas fizikai 834 Nyugdíjas szellemi 986 A táblázatból kitűnik, hogy az értelmiségi kategóriában a fajlagos jövedelem lényegesen magasabb, mint a sorrendben második szakmunkás kategóriában. Meg kell itt jegyezni, hogy a nyugdíjas csoportba sorolt családoknál gyakran csak a családfő nyugdíjas, a feleség aktív kereső, vagy a családban él egy vagy két felnőtt gyermek, akik szintén aktív keresők. A lakásváltoztatást szándékozó családok lakásigényét — a korábbiaknak megfelelően — a városrészre, a lakóépületre és a lakásra vonatkozóan is vizsgáltuk. Lakásigény — városrész A családok egy része pontosan meg tudta mondani, hogy költözködés esetén hova akar kerülni, a családok másik része azonban ilyen egzaktul nem nyilatkozott, ezért felsoroltuk a város 15—20 jellegzetes területét és kértük, hogy ezek közül jelölje meg a neki leginkább megfelelőt. A kiválasztott városrészek alapján azután összevont típusokat képeztünk annak érdekében, hogy a lakásigény területi vonatkozásait jellegzetességükben és ugyanakkor a városépítésben is használható kategóriák szerint csoportosítsuk. Budapest általános városrendezési terve a lakóterületeket 7 övezetbe sorolja. Az építési övezeteket a lakóépületek magassága, a beépítési mód (zártsorú, szabadonálló stb. beépítés) és a laksűrűség alapján határozták meg. Ez a csoportosítás egy szociológiai felvétel céljára nem alkalmas, mivel egyrészről túl részletes és a megkérdezettek nem tudják érzékelni a különbségeket, másrészről pedig a társadalmi vonatkozásokat nem tartalmazza, értve ezalatt a lakóterület jellemző társadalmi státus-szintjét. A társadalmi státus meghatározása igen bonyolult probléma. Lényegében arról van szó, hogy egy adott területen egy meghatározott társadalmi státusba tartozó családok aránya lényegesen magasabb-e, vagy alacsonyabb-e mint a budapesti átlag. Ebből a szempontból Budapest egyes lakóterületei között közismert és szembeötlő különbözőségek tapasztalhatók. Mint láttuk, a Józsefvárosban is tapasztalható a szegregáció (a társadalmi rétegek területi elkülönülése) bizonyos kismérvű megnyilvánulása. A társadalomtudományi kutatás nem tisztázta még, hogy szocialista társadalmi viszonyok között a nagyvárosban léteznek-e szegregációs folyamatok, ületve, hogy ezek milyen esetben és milyen mértékig helyeselhetők. Az egyes városrészekben élő társadalmi csoportok meglevő és részben a múltból örökölt különbözőségei azonban közismertek és vizsgálatunk során azt is meg kívántuk figyelni, hogy a különböző társadalmi csoportok milyen városrészek felé törekszenek. A lakásigény városrendezési vonatkozásainak feldolgozásánál a következő csoportosítást alkalmaztuk: Tömör beépítés, alacsony és közepes társadalmi státussal. Lényegében ebbe a csoportba sorolható pl. a VI., VII., VIII. és IX. kerület túlnyomó része. Józsefváros. Az előző kategóriából kiemeltük azokat a családokat, melyek változatlanul a Józsefvárosban akarnak lakni. E kiemelésnek az volt a célja, hogy különválasszuk azokat, akik nem akarnak más városrészbe költözni, és azokat, akik kifejezetten a tömör beépítésű, alacsony és közép társadalmi státusú lakóterületeket választják. Tömör beépítésű, magas társadalmi státusú városrész. Ilyen például a Belváros, az Újlipótváros, a Móricz Zsigmond körtér környéke. Új lakótelep. Az új lakótelepek építési övezet szempontjából ugyanúgy áz I. kategóriába tartoznak, mint például a Belváros. Ugyanakkor azonban nyüvánvalóan lényeges különbség van a beépítési mód jellegében és sok más vonatkozásban. Nem tisztázott, hogy az új lakótelepeket milyen társadalmi státusba lehet sorolni, a lakáskiutalásoknál ugyanis a legkülönbözőbb társadalmi rétegekbe tartozó családok kerülnek oda. Kevés tapasztalatunk van arra vonatkozóan, hogy társadalmi szempontból mi történik az új lakótelepeken a beköltözést követő évek során. Egyes vizsgálatok arra utalnak, hogy az új lakótelepekre beutalt családok jelentős része tovább költözik és a különböző új lakótelepek sajátos arculata az évek során ki fog alakulni. Ennek az igen lényeges kérdésnek tisztázása még további vizsgálatokat igényel. Lágymányosi lakótelep. Az új lakótelepre irányuló igények vizsgálatánál szembetűnő volt, hogy azok többsége a Lágymányosi telepre irányul. Ezért az új lakótelepekből kiemeltük ezeket az igényeket és külön is feltüntettük. A szociológiai felvétel területéhez egyaránt közel esik az Üllői úti és a Lágymányosi lakótelep, ennek ellenére az igények csaknem kizárólag az utóbbira irányultak. Társasházas családiházas övezet, alacsony és közép társadalmi státus. Ilyen például Kispest, Kőbánya, Zugló nagy része. Külön szerepeltettük eredetileg a kertváros jellegű területeket (például Római fürdő, Rákoshegy, Árpádföld), de ezekre gyakorlatilag egyáltalán nem irányult lakásigény, e csoportot megszüntettük. Társasházas terület, magas társadalmi státussal. Ilyennek tekinthető a Pasarét, Rózsadomb, a Németvölgyi út környéke, a budai hegyvidék számos területe stb. Végül külön csoportban tüntettük fel azokat, akik több eltérő jellegű lakóterületet jelöltek meg és így a városrészre irányuló igényük nem volt jellegzetes. A lakásigény e csoportosításban a következőképp oszlik meg: Tömör beépítés, alacsony-közép társadalmi státussal 9,2% Józsefváros 17,7% Tömör beépítés magas társadalmi státussal 7,7% Lágymányosi lakótelep 13,6% Uj lakótelep (a Lágymányosi kivételével) 6,6% Társasházas-családiházas, alacsony-közép társadalmi státus 11,5% Társasházas, magas társadalmi státus 18,5% Több, eltérő jellegű területet választott 15,2% összesen: 100,0% A lakásigény városszerkezeti-területi megjelenését vizsgálva a következő összevont csoportosítást kaptuk: Tömör beépítésű városrészt választott 54,8% Kertes, társasházas-családiházas városrészt választott 30,0% Bizonytalan 15,2% Összesen: 100,0% A lakásigény tehát kimagaslóan a tömör beépítésű városrészekre koncentrálódik. Ezen belül nagyobb súllyal jelentkezik a régi építésű, már kialakult városrész (34,6%) és viszonylag kisebb arányban az új lakótelep (20,2%). Ezek a fő arányok választ adnak egy sokat vitatott kérdésre. Az állami lakásépítés ugyanis döntő többségében lakótelepi formában történik, középmagas és magas lakóépületekkel. Az új lakótelep tehát ilyen értelemben vitathatatlanul a tömör beépítésű városrész kategóriájába tartozik, noha ezek jelentős zöld területekkel is rendelkeznek. Társasházak és családiházak — legalább is Budapesten — a magánépítés keretében jelentős állami támogatással épülnek, de a terheket elsősorban az építtetők viselik, a költségek mellett az igen nagy munkát és fáradságot igénylő szervezést és lebonyolítást is. Az állami lakásépítés koncentrált, lakótelepi formájának lényegében két oka van. Egyik az, hogy így az építkezés sokkal gazdaságosabb, a korszerű építési technológia előnyösen alkalmazható, — másik ok az, hogy a városfejlesztésnek, a városiasodásnak — nézetünk szerint — helyes megoldása a tömör „városias" beépítés. Budapesten a legutóbbi években az állami lakásépítés már meghaladta a magánlakásépítést, a város fejlesztésére ez a mód nyomja rá a bélyegét. Ez a helyzet nem minden országra jellemző. Az USA-ban például — mely a felhőkarcolók országaként is ismeretes —, a városi lakosság zöme földszintes családiházakban lakik. Ennek következtében a városok rendkívül nagy kiterjedésűek és a legtöbb esetben európai értelemben nem nevezhetők városiasnak. A nyugat-európai nagyvárosok lakásépítésében is nagyobb szerepük van a családiházaknak, illetve a társasházaknak. (Vitatott kérdés, hogy a lakosság érdekeinek, igényeinek a lakásépítés melyik formája felel meg jobban. Sokan a társadalmi igényeknek megfelelő korszerű városépítésben nagyobb szerepet adnának a családi és társasházaknak.) Vizsgálatunk adatai szerint tehát a lakásigény elsősorban a tömör beépítésű városrész viszonylatában jelentkezik. Ennek azért van különös jelentősége, mert az állami lakásépítés elsődlegesen az ilyen vagy ehhez hasonló helyzetben levő családok részére akar igényeiknek megfelelő, korszerű lakásokat biztosítani.