Budapest, 1966. (4. évfolyam)

1. szám április - Fekete Gyula: Csincsilla. (Tárca) - Gereblyés László: Téli tér. Margitsziget. (Versek)

A Gellérthegyen, a Citadellát széles karéjban övező Jubileumi Parkban áll Kiss István „Budapest" című hatalmas domborműve, amelyért alkotóját a főváros „Pro Arte" aranyérmével és a velejáró díjjal tüntették ki. A felszabadulásunk huszadik évfordulója alkalmából készült, ennek a gondolatnak jegyében fogant alkotás, a múlt és jelen egybefonódásának, a pusztulásból újjászülető város életének izgalmasan érdekes plasztikai megfogalmazását adja húsz pozitív és negatív alak együttesével. Ezen belül mindegyik figura, csoport is egy-egy önálló gondolatot, történést fejez ki. Az előtérben levő — az egyiptomi és sumer formarend mai átírásában megjelenő — alakok az eleven életet jelképezik, a munkát, az építést, a szerelmet és a családot. Mögöttük, mint a múlt árnyai állnak a negatív alakok és ez a két, formailag is összekapcsolt réteg — mint ok és okozat, kérdés és felelet, fájdalom és öröm — szervesen kiegészíti egymást, a mában benne él a múlt s mindkettő magában hordozza a jövőt. Kiss István kifejező művészi erővel érzékelteti a város élő, eleven orga-Kiss István szobrász nizmusát, múltját, jelenét és jövőjét, amely akként alakul, ahogyan mi magunk is hozzájárulunk kisebbnagyobb téglánkkal a város építéséhez, szépítéséhez és gazdagításához. A szobrászt a tartalmi mondanivaló késztette újszerű, szokatlan formai megoldásokra, s a szemlélődő éppen ezért könnyen megbarátkozik velük A dombormű kristályos rétegeződése, a pozitív és negatív plasztikájú alakok a város szeretetének, a szép és haladó hagyományok ápolásának és a jövőért való áldozatos munkának gondolatát fejezik ki. Péter Itnre Mester Árpád építész Mennyi ideális városterv született Albertitől Le Corbusier-ig, amíg a városépítés a középkori városoknál nem kevésbé zsúfolt, múlt század végi zárt udvaros tömbök építésétől elméletileg és gyakorlatilag elszakadt! Mennyi terv valósult meg szerencsésebb körülmények között, bőségesebb anyagi eszközökkel, mint a mi új budapesti lakótelepeink. Ami megépült, arra mégis büszkék vagyunk, építészeink, várostervezőink ízlését, munkáját, nagy tapasztalatait dicséri. Köztük Mester Árpádét, a fiatal Ybl-díjas építészét, akit nemrégen a Főváros „Pro Arte" aranyérmével s tüntettek ki, várostervezői munkásságáért. Képünk az Árpád-hídi lakótelepet mutatja be, amelynek tervezésében Mester Árpád ugyancsak oroszlánrészt vállalt. A lakások ablakából a budai hegyeket látni, a Margitszigetet, és nem telik sok idő el, feltűnnek az Uj-Lipótvárost építő daruk és földmunkagépek. Budapest egyik legkellemesebb fekvésű területe vedlik át ipari negyedből lakóterületté, válik húszezer ember napfényes, korszerű otthonává. Az első ütemben kétezer lakás készült el. Megvannak-e elégedve a lakók az eredménnyel ? Bizonyosak vagyunk benne, hogy amint múlik az idő, úgy válik otthonukká nemcsak a lakás, a környék is, a felnövő fák, a játszóterek, a parkok, az üzletek, a középületek, mindaz a kényelem és szépség, amit a mai építészet nyújthat nekünk. Mester Árpád „Pro Arte" aranyérme és jutalma bizonyítja: fiatal építészeink tudásban, tapasztalatban együtt nőnek a feladatokkal, amelyeket a hatalmas ütemben fejlődő főváros állít eléjük. Pomsár János