Budapest, 1966. (4. évfolyam)

2. szám május - dr. Wellner István: Római mozaikok a Meggyfautcában

Római mozaikok a Meggyfa utcában Rövidesen új múzeummal gazdagodik fővárosunk. Már felépült Óbudán, a Hévízi úti lakótelepen, a pár éve talált római kori villamaradvány fölé a modern vonalú védőépület és befejeződik az antik falak konzerválása is. Még 1958 őszén, az építkezések földmunkái során került elő a III. ker. Meggyfa utcában egy díszes mozaikpadló, ezt követően a Budapesti Történeti Múzeum kutatói több évi munkával egy egész villacsoportot tártak itt fel. Az időszámításunk utáni első négy évszázadban a mai Óbuda központjának helyén a római katonai tábor feküdt és e körül, a katonaságot kiszolgáló kereskedőkből, iparosokból, a legionáriusok törvényesen el nem ismert, de hallgatólag tudomásul vett családtagjaiból egy egész kis város alakult ki. A táborváros — szakszóval canabae — északi szélén, nagyjából a mai Raktár utca, Szentendrei út, Bogdáni, Vihar utca által körülzárt területen elegánsabb lakónegyed, amolyan „zöldövezeti villatelepülés", létesült, az i. u. második-harmadik század fordulóján. Ebből a korból való a Meggyfa utcai villacsoport is, melynek kiemelkedő szépségű mozaikpadlói méltán keltettek nagy feltűnést. Herkulesnek, a görög-római mitológia közismert alakjának egyik kalandját eleveníti meg az első képünkön ábrázolt mozaik. A mítosz szerint a hős ifjú feleségével, Deianeirával, az esküvőről hazautaztában egy folyóhoz ért, melyen egy kentaur szállítja át az utasokat. A félig ember, félig ló formájú Nesszosz a folyó közepén erőszakoskodni kezdett Deianeirával, akinek sikoltozására Herkules mérgezett nyilával lelövi a kentaurt. A mozaikkép balszélén látjuk a kifeszített íjú hőst, középen pedig a kentaurt, karjában Deianeirával. A jobb alsó sarokban fekvő alak a folyamisten megszemélyesítője. Az eredetileg 124x68 cm-es mozaikképet több mint hatvanezer színes kis kőkockából állította össze mestere. A szalagfonatot, a geometriai ábrákat és nyolcszögekbe foglalt horogkereszteket mutató keretelés már nagyobb, kb. 1 cm-es kőkockákból áll, míg a figurális középrész négyzetcentiméterenként 7—9 szemcséből készült. A másik mozaik szintén egy Herkules életéből vett jelenetet elevenít meg. Bacchusnak, a szőlő és bor istenének tiszteletére rendezett ünnepi menetben látjuk a részegen tántorgó héroszt. Sajnos, a mozaikképnek csak alsó fele maradt meg, ebből egy részletet mutat címlapképünk: a főjelenet alatti tigrist. A felé szőlőfürtöt nyújtó puttó alakja szintén a Bacchus-kultusz hatására utal. Erre vall a félköríves záródású terem végének mozaikpadlója is. Ez — részleteiből következtetve — szintén tigrist ábrázolt, dús fürtű szőlőlugasban. Herkulesnek és Bacchusnak, általában a görög-római mitológia alakjainak ábrázolása az egész antik művészetben általános volt. Épületünknek nem kell tehát vallásos rendeltetést tulajdonítani; alaprajzi elrendezése is lakóházra, díszes városi villára utal. Még két helyiségében találtuk mozaikpadló nyomait. Sajnos, nagyon töredékesen maradtak fenn. Az egyik tisztán geometrikus mintájú, a másiknak éppen figurális középrésze, emblémája pusztult el. A Meggyfa utcai mozaikpadlók megrongálódását az alatta húzódó fűtőcsatorna beszakadása okozta. A rómaiak, a „központi fűtés" hypokaustum céljára kettős padlót építettek, és a közöttük levő 70 — 80 cm-es térben meleg levegőt vezettek. Az ásatások során a Deianeirát ábrázoló mozaik szomszédságában újabb mozaikpadló került napvilágra, mely egy másik, az előzőnél valószínűleg néhány évtizeddel későbbi épülethez tartozott. Ez a mozaik két ökölvívót ábrázol. Baloldalt áll diadalmas testtartással a győztes, míg társa vérző fejjel a földön hever. A kép jobb szélén a győztesnek kijáró pálmaágat látjuk. Tisztán kivehetjük a küzdők kezére szíjakkal erősített kis fémnehezékeket is, melyeket az ókorban boxkesztvű helyett használtak. Ez a véres sport még mindig humánus volt a gladiátori játékokhoz képest. Ez a nagyobb méretű mozaik az előzőekkel ellentétben csak háromféle színű kőkockákból készült. A kontúrok kihangsúlyozásával olyan hatást kelt, mint egy modern grafika. A Herkules-Deianeirát sokszínű apró A két ökölvívót ábrázoló mozaikkép Nesszosz kentaur és Deianeira. Részlet a Herkules-mítoszt ábrázoló mozaikképből szemcsékkel ábrázoló mozaik festői hatású. Minden bizonnyal egy hellenisztikus falfestmény alapján készült mintakönyv után. A megrendelő római mozaikkészítők nyilván ilyenekből választhatták ki a nekik tetsző mintát. Itália több városában és Alexandriában nagy mozaikkészítő (Gyárfás Lajos felvételei) fflSfeiSfflBi műhelyek voltak és ezekből készen, előregyártva szállították a kisebb, finom kivitelű, figurális középrészeket, az emblémákat. így hozhatták, valószínűleg Alexandriából, a Herkules-Deianeira mítoszát ábrázoló mozaikképet is Aquincumba. A technikailag egyszerűbb, durvább kivitelű keretelést már helyben készítette a mozaikkészítő mester, a musivarius. A többi mozaik a mintakönyv alapján valószínűleg teljes egészében a helyszínen készült. A vándor mesteremberek fővárosunk ókori elődjében, Alsó-Pannónia helytartói székhelyén bizonyára találtak jómódú megrendelőket, legalábbis a gazdasági virágzás szakaszaiban. A Meggyfa utcai mozaikos villa építésének ideje — Septimius Severus császár uralkodása — éppen ilyen korszak volt. Később, a következő évtizedekben, ellenséges betörések sora akadályozta meg Aquincumban a gazdasági fejlődést és ezzel együtt a művészetek virágzását. Egy ilyen ellenséges betörésnek, valószínűleg a 270 körüli vandál rohamnak esett áldozatul a Meggyfa utcai villacsoport is. A IV. sz. közepén a már lakatlan területen fekvő épületomladékba ásta el valaki — nyilván valami újabb ellenséges betöréstől tartva — egy vászonzacskóban, megtakarított pénzét. Gazdájának már nem volt módja kiásni, és csak most, 1600 év után, a régészeti feltárások során került napfényre a 33 darab bronzpénzből álló szerény vagyonka. Dr. Wellner István 11