Budapest, 1966. (4. évfolyam)

2. szám május - dr. Halász Zoltán: A Medárd-napi vásártól aBNV-ig

pesti vásár, amely egyre inkább a legújabb termékek bemutatásának, áru-igények és szállítási lehetőségek felmérésének és realizálásának fórumává lett. A budapesti vásári tradíció büszkesége, hogy az első ipari kiállítást és vásárt Kossuth Lajos kezdeményezésére rendezték 1842-ben a régi Pesti Vigadóban. A mai BNV területén, a Városligetben került sor 1885-ben, az Országos Magyar Iparegyesület rendezésében az első nagyszabású, országos árumintakiállításra, amelyen tizenkétezer kiállító vett részt. Ez a kiállítás egyébként a technika történetének is emlékezetes eseménye: itt mutatták be a nyilvánosságnak a Bláthy—Zipernovszky—Déri „mérnöktriász" új korszakot indító találmányát, a transzformátort. Egy évtizeddel később történelmi eseményhez kapcsolódott a 19. századi Európa egyik legnagyobb, legnevezetesebb budapesti „vására"; a honfoglalás ezredik évfordulója alkalmából rendezték a Mülenniumi Kiállítást. Huszonegyezer kiállító mutatta be készítményeit, hatmillió látogató fordult meg a vásár-városban a Városliget fái közt, ahová az új földalatti villamos — a kontinens első földalattija — vitte az utasokat. Budapest valóban nagy vásári tradíciókra hivatkozhatott, amikor 1925-ben megalakult a Nemzetközi Vásárok Szövetsége (UFI). A nemzetközi szervezet fel is vette a Budapesti Nemzetközi Vásárt a világ jelentős vásárai közé, tagjai sorába. Azóta csak rövid időre szakadt meg — háborús, s háború utáni problémák miatt — az évről évre tartott budapesti vásárok hosszú sora. A legutóbbi évek fejlődésének eredménye pedig a BNV eddigi legnagyobb fellendülése lett. A tavaszi hangulathoz, a színes vidám mozgalmassághoz, ami a pesti ember gondolatvilágában a Vásár fogalmának régóta elválaszthatatlan része, az utóbbi években új, s igen fontos jellemző vonások csatlakoztak. Az egyiket úgy fejezném ki, hogy a BNV a legutóbbi években határozottan és érezhetően korszerűbbé vált. Modernebb lett külsőségeiben és szervezési módszereiben. A laikus látogatónak is szembeötlik ez, amikor végighalad a jóvonalú, tetszetős pavilonok között, de még fontosabb a szakember szempontjából, aki szakmai napok, kitűnő színvonalú előadások, filmbemutatók keretében kap annyi és olyan értékű szakmai információt, hogy annak összegyűjtése a Vásár nélkül szinte lehetetlen volna, vagy legalábbis roppant erőfeszítést tenne szükségessé. Talán ennél is fontosabb azonban, hogy a Vásár korszerűbb, frissebb lett tartalmában is. A kiállított magyar- és külföldi készítmények műszaki újszerűségét énem ezalatt. Jellemző rá, hogy a magyar ipar sok esetben legújabb, szériagyártás előtt álló készítményeinek prototípusait mutatja be. (Az ajánlat realitását viszont az az intézkedés igyekszik biztosítani, amely előírja, hogy olyan prototípus állítható ki csupán, amelynek gyártása egy éven belül megkezdhető.) A külföldi, tőkés kiállítók közül is egyre többen ismerik fel a magyar piac jelentőségét és igényességét, s mutatják be a BNV-n a legújabb, legversenyképesebb termékeiket. E fejleményt mindenesetre megkönnyíti, hogy a kiállított termékek és a bemutatott gyártási eljárások védjegy- és szabadalmi oltalomban részesülnek. A BNV fejlődésének jele az is, hogy évről évre szemmelláthatóan válik egyre nemzetközibbé, egyre „vüágméretűbbé"; 1965-ben 35 ország mutatta be csaknem félszázezer négyzetméteres területen legkülönbözőbb termékeit. Az 1966. évi Vásáron új hivatalos kiállítóként jelenik meg — a többi között — Burma, az Egyesült Arab Köztársaság, az Amerikai Egyesült Államok, Finnország, Izrael, Japán, Marokkó, Mongólia, Spanyolország és Tunézia. Mellettük természetesen ezúttal is megjelennek a BNV „törzsvendégei", a Szovjetuniótól Brazíliáig, Hollandiától Irakig, az NDK-tól és az NSZK-tól Svédországig és Tanzániáig. A Vásár fokozódó nemzetközi súlya szorosan összefügg azzal, hogy a magyar külkereskedelem erőteljesen bővül, s amint növekszik országunk részvétele a világkereskedelemben, egyre fontosabbá válik a Budapesti Nemzetközi Vásár, a Magyarországhoz fűződő kereskedelmi kapcsolatok bővítésének, fejlődésének nemzetközi fóruma. Hosszú út vezetett a Medárd-napi kirakodó vásártól a BNV csővázas, műanyagborítású, modern vonalú pavüonsoráig, Szabiik István tanár úr „szárny nélküli repülő gollyóbis"ától a Caravelle, Viscount, Boeing típusú repülőgépekig, amelyek vásárlátogatókkal fedélzetükön szállnak le Budapest repülőterére. Szerencsére a hagyományos „vásári" virsli, s a hozzá fogyasztható pohár sör nem esett a fejlődésnek áldozatul: ilyképpen a fejlődésnek, s a pesti hagyománynak egyaránt elég tétetik. Halász Zoltán -napi vásártól a BNV-ig