Budapest, 1966. (4. évfolyam)

9. szám december - Dr. Németh-Dr. Rédl: Nagyobb lakás — kisebb gond

LAKÁSOK ÉS AZOKRA IGÉNYJOGOSULT CSALÁDOK ARÁNYA kező adatokból kitűnően a II. ötéves tervben megvalósított összetételnél sokkal előnyösebb és igen helyesen, a nagyobb lakások arányának javítását segíti elő. 1000 tanácsi és szövetkezeti lakás közül: II. ötéves III. ötéves tervidős zakban megvalósult tervezett Eltérés 1 szobás (garzonnal együtt) 327 80 - 247 1 V- szobás 184 200 + 16 2 szobás 394 465 + 71 2K szobás 84 250 + 166 3 szobás 11 5 - 6 A nagyobb alapterületű lakások építése nyilvánvalóan költségesebb. Az egy férőhelyre jutó költség azonban a férőhelyek növekedésével fordított arányban áll. A jelenleg érvényes — még a II. ötéves tervidőszakra megállapított lakásköltségmutatók felhasználásával, a legfejlettebb lakástípusokat alkalmazva, a példaként bemutatott lakásnagyság szerinti megoszlás esetén, az eredetileg tervezett 25 ezer lakással szemben nem egész 12 %-kal kevesebb (22 150) építhető. A nagyobb lakások egy férőhelyre jutó építési költségeinek kedvező alakulására vall, hogy míg a fajlagos költség az egyszobás lakásoknál 42—49 ezer Ft között ingadozik, a kétszobás lakásoknál pedig 36—38 ezer Ft-ot tesz ki, addig a háromszobásoknál már csak 31 ezer Ft-ot ér el. A férőhelyek száma azonban a lakásszám csökkenése ellenére így is csaknem 4%-kal növekszik. A nagyobb lakások gyarapítása esetén feltétlenül megtakarítás jelentkezik fürdőkád és szerelvények (vízcsap mosdó stb.) tekintetében. E megtakarítás jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy jórészt az import beszerzéseket csökkenti. Az is köztudomású, hogy sok építkezés akadozik és lemarad a befejezéssel, elsősorban a szerelő és szakipari munkaerő hiánya miatt. Felmerülhet még, hogy a lakások szám szerinti csökkenése lassítja a lakásigények kielégítésének ütemét. Ez a hátrány csak látszólagos. A nagy lakások hiánya miatt a nagyobb létszámú családok lakásigényét kielégítően megoldani nem lehetett, mert vagy kisebb lakásba helyezték őket, mint amire igényük lett volna, tehát újratermelték a lakásigényt, vagy maradtak az előző helyen a zsúfolt lakásban. Ha nagyobb lakások állnak a lakásgazdálkodás rendelkezésére, a nagy családok végleges elhelyezést nyerhetnek, és helyükre azok utalhatók be, akiknek a kisebb lakás is elegendő. Tehát mód nyílik a lépcsőzetes lakáskiutalás — elméletileg ma is meglevő — gyakorlati alkalmazására. A példa szerinti megoszlásnak megfelelően megépíthető több mint 22 ezer lakás minimálisan 30 40 ezer család részére jelentené lakásügyének megnyugtató elintézését. Ha a kislakásban két generáció él együtt és a két család kívánságának megfelelően — együtt költözik a nagy lakásba, minden családtag megfelelően elkülönülhet (pihenés, tanulás stb.). Ha a két család szétválik, az elköltözők és a helybenmaradottak is, kielégítő lakáskörülmények közé kerülnek. Mindezekből kitűnik, hogy a nagyobb lakások építése nem csökkenti, hanem ellenkezőleg, növeli a lakáshiány megoldásának ütemét. Ily módon tervszerűen, eredményesebben oldható meg az életveszélyes lakások kiürítése, a szükséglakások felszámolása. Jobban biztosítható a házasságkötésből adódó lakásigények kielégítése, így a házas fiatalok megfelelő elhelyezése is. Gazdasági és demográfiai szempontok a lakásgazdálkodásban Az igények szerinti lakásépítés azonban bizonyos előfeltételek megteremtését is megkívánja. A nagyobb lakások természetesen nagyobb alapterületet is jelentenek. Emiatt a lakásokra számított átlagos alapterület (48 m-) nem elegendő, sőt a három és többszobás lakások arányának növekedése miatt esetleg 53 m- fölé is emelkedik. A lakásgazdálkodás eddiginél is nagyobb körültekintéssel való irányítása nemcsak gazdasági, hanem demográfiai okokból is rendkívüli fontosságú. A statisztikai vizsgálatok megállapították, hogy a 17-20 ezer évi születéssel szemben példátlanul magas — 50-54 ezer művi vetélések egyik legjelentősebb oka (mintegy 11 %) a rossz lakáshelyzet. A budapesti általános iskolák elnéptelenedése már megkezdődött. Ugyanis a régebbi 4-5 párhuzamos osztály helyett egyes iskolákban ma már 1-1 első osztályt is alig tudnak betölteni. A természetes szaporodás országosan aggasztó kis száma, sőt, Budapesten a „természetes" fogyás, a későbbiek folyamán tovább szaporítja az ország munkaerő gondjait. Mindezek elég világosan mutatják, hogy a megfelelő lakások építése éppen olyan jelentős, mint az ipari vagy a mezőgazdasági termelés. Népgazdasági szempontból sem közömbös, hogy kulturált életet biztosító otthonban lakó, kellően kipihent emberek, vagy zsúfolt lakásban szenvedő, ideges, fáradt dolgozók érkeznek munkahelyükre. Ezért a lakáshiány megszüntetésének meggyorsítása gazdasági és demográfiai szempontból egyaránt rendkívül fontos. A lakásgazdálkodási politikának, a lakáskiutalások irányelveinek és gyakorlatának igazságos, tárgyilagos lebonyolítására nyújthat segítséget a már több országban is sikerrel alkalmazott úgynevezett „pontrendszer" bevezetése. A lakásigények közötti sorrend megállapításához célszerűnek látszik olyan tényezők figyelembe vétele mint: az eltartott gyermekek száma, az egy főre jutó jövedelem (kereset) összege, az elkülönítésre szoruló (beteg) családtag, 397