Budapest, 1966. (4. évfolyam)
8. szám november - Vörös Károly: Törökvilág Pest-Budán
A budai Ördögárok és az 1875. évi árvíz Napjainkban már inkább csak nevét, semmint képét ismeriiik annak a 18 km hosszú ároknak, amely a budai hegyvidéket két részre osztja: a Hármashatárhegy és a János-hegy — Szabadsághegy — Gellérthegy csoportjára. Ez az árok Nagykovácsi község határában több ág egyesüléséből eredve a Hűvösvölgyön, Lipótmezőn át — ahol a Vadaskerti út tengelyében kőhíd is épült fölötte —, a Vöröshadsereg útja mentén a Városmajor, Maros utca alatt a Vérmező felé tart. XJtját a Krisztina körút, majd a Haydn park (volt Horváth-kert) és Árok utca alatt folytatva éri el a Döbrentei teret. A Rácfürdőtől északkeletre elfordulva a Döbrentei téri Duna-parton, az alsó rakpart lépcsői között látható hatalmas nyíláson át torkollik a Dunába. Eredésétől a Vöröshadsereg úti laktanyáig nyitott, ettől kezdve ma már végig boltozott. Ennek ellenére a felszín felett két nyomát is találjuk. Egyik: a városmajori templom és annak tornya közötti távolság. Ez első pillanatban kissé különösnek hat, de azonnal érthetővé válik, ha tudjuk, hogy a templom és a torony között a föld alatt húzódik az Ördögárok, amelynek boltozata nem bírta volna el a torony súlyát. A másik nyom pedig az a középkori hídmaradvány, amelyet az Árok utcának a nyugati oldalánál a Bethlen-udvar melletti park közelében láthatunk. Az Ördögároknak különösebb nevezetessége nem is lenne, ha a múltban nem okozott volna többször is jelentős károkat, így 1837-ben, különösen azonban az 1875. június 26-i árvízével a Krisztinaváros, Tabán és Újlak területén. Mind a Krisztinaváros mind a Tabán, de különösen ez utóbbi, völgykatlanban fekszik. A hirtelen beálló esők vize összegyűlt, az Ördögárok megáradt és elöntötte a vidéket. Nevét is ezért nyerte, hasonlóan az angyalföldi Ördögárokéhoz. A budai Ördögárok boltozását már régen, jóval az 1875. évi katasztrófa előtt elhatározták, a Tabán alatt be is fejezték, 1872-ben pedig folytatták az árok boltozását, mégpedig a Karátsonyi-palotától (az I. Krisztina körút 55. sz. helyén volt) a Tabán irányába. A beboltozással a Fehérsas térig jutottak, amikor a szerencsétlenség bekövetkezett. 1875. június 26-án, szombat délután hat órakor nyugat felől érkező vihar tört ki hatalmas széllel, esővel és jéggel. Fél órán belül elárasztotta nemcsak a Krisztinavárost és Tabánt, hanem még Újlakot is, ahol a plébániatemplomba behatolva, annak kriptájából koporsókat mosott ki. A templom karzata alatt emléktábla mutatja a vízállás magasságát. Legsúlyosabban a vihar a Krisztinavárosban és Tabánban pusztított. A beboltozott rész nyílását a lezúduló törmelék és hordalék eltömte, a víz nem folyhatott le, felszakította a már boltozott szakaszt, a házakat alámosta, azok beomlottak. Az okozott kárt — csak a budai oldalon — 3,113.024 Az Ördögárok részlete a beboltozás előtt forint 90 krajcárra becsülték. Nem tudjuk, hogy ezt a csodálatosan pontos összeget 1879. évi forrásunk honnan merítette. Egykorú közlemények drámai színekkel festik a borzalmakat, az órák alatt tönkrement családok szörnyű helyzetét. Nemcsak házak dőltek romba, de a hegyvidéki szőlők is a legsúlyosabb károkat szenvedték. Az árvíz után Buda város tanácsa huszonöttagú bizottságot alakított, ezen kívül egy teljhatalommal felruházott nyolctagú „végrehajtó állandó vészbizottmány"-t is létesített; működését ez a bizottmány csak augusztus 15-én fejezhette be. Az Ördögárok további boltozását ekkor még nem tervezték. Ez csak később történt meg, fokozatosan haladva a belső területről kifelé, és mint említettük, ma a Vöröshadsereg út menti katonai akadémiánál tart. A Bizottság 1875. szeptember 3-án egy 18 pontból álló javaslatot terjesztett a közgyűléshez. Az ebben foglalt munkálatok költségelőirányzata 2 025 036 forint volt. A június 26-i árvíz tragikumát még csak fokozta, hogy a Fogaskerekű vasút városmajori állomása közelében volt Pesti Kőszénbánya és Téglagyár Társulat telepét is elárasztotta az Ördögárok vize, a téglagyár forró kazánja felrobbant és felgyújtotta a gyárat. Képeink közül az első az Ördögárok tabáni, de még nem beboltozott részletét mutatja. Elképzelhetjük, hogy a megáradt víz milyen könnyűszerrel sodorta el és mosta alá ezeket a gyengén épült házakat. Másik képünk pedig az Ördögárok túláradása következtében történt házbeomlásokat ábrázolja, közvetlenül az ár elmúlta után. Ez utóbbi reprodukció egykorú, eredeti stereo-lemezről készült nagyítás. A lemez állapota nem tökéletes, hiszen 91 éves, ezért szinte már fotótörténeti értéke is van. „ „ , Dr. Seenger Ervin Az árvíz rombolása a Tabánban. Klösz Gy. egykorú fényképlemezéről készült reprodukció (A Kiscelli Múzeum gyűjteményéből)