Budapest, 1966. (4. évfolyam)

8. szám november - dr. Markos Béla: Budapest fürdőváros?

kedési zajok elleni védekezésen kívül az észak felé nyitva álló terület kedvezőtlen klimatikus helyzetével is számolnia kell. Budapest valamennyi fürdőövezete között kétségkívül a Margitsziget az a terület, ahol a külföldiek gyógyidegenforgalma számára a legkedvezőbb körülmények biztosíthatók. A Margitsziget fővárosunk világviszonylatban is egyedülálló gyógyidegenforgalmi értéke. Gyönyörű őspark, amelyben becses gyógyforrások fakadnak. Jóformán a főváros középpontjában fekszik, de szigeti jellege tökéletes védettséget nyújt a nagyváros forgalmi zaja és levegőszennyezettsége ellen. Nem hiába volt a századfordulóig a pestiek kedvenc „fürdőhelye". A Margitsziget gyógyforrásai naponta kereken 16 ezer köbméter hévvizet adnak. Ebből jelenleg egyetlen csepp sem kerül gyógyászati felhasználásra. Igaz, hogy két kút a Palatínus strandot és a Sportuszodát táplálja, de fűtünk vízükkel garázst és sporttelepet is. A Magdaforrás gyógyvizét pedig lakóházak melegvízellátására használjuk. Megszüntettük a szigeti ivókutakat, lebontottuk az Ybl-fürdőt. A régi Margitszigeti Nagyszálloda, amely már csak általános idegenforgalmi erdekeket szolgált, jelenleg átépítés alatt áll. Mindenesetre javulni fog a helyzet, ha megépül a sokat vitatott margitszigeti toronyszálló, amelynek terveiben igaz, hogy csak járulékosan — gyógyidegenforgalmi szempontok is érvényesülnek. Ám ha azt akarjuk, hogy a Margitsziget legyen gyógyidegenforgalmi fejlődésünk bázisa, akkor sürgősen fel kellene építeni a volt Yblfürdő táján egy, a külföldiek gyógyidegenforgalmát szolgáló szállodát, a hozzácsatlakozó korszerűen felszerelt gyógyfürdővel. Mielőtt azonban bármilyen beruházást végeznénk gyógyidegenforgalmunk érdekében, néhány fontos problémát kell megoldanunk. Először is ki kell jelölni fürdőövezeteink védőterületét és szigorúan gátat kell vetni annak, hogy a budapesti gyógyforrásokat nem fürdőügyi célokra hasznosítsák. A védőterületek kijelölésével kell megvédenünk forrásaink jelenlegi vízhozamát. Másodszor meg kell oldani Budapest gyógyhelyi jellegének biztosítását. Egész Budapestet nem lehet és nem is szükséges gyógyhellyé nyilvánítani. De fontos lenne az egyes fürdőövezetek s közöttük különösen a Margitsziget gyógyhelyi rangjának megállapítása. A gyógyhelyi jelleg nemcsak címet jelent, hanem a gyógyhelyi díjak szedésének jogával valutabevételeket is. Harmadszor, de nem utolsósorban, komolyan kell foglalkoznunk gyógyidegenforgalmunk orvosi problémáival is. Ahhoz, hogy a külföldi orvos páciensét Budapestre irányítsa meggyógyulni, nem elégségesek a laikusok számára készülő idegenforgalmi prospektusok. Ki kell dolgozni azt a tudományos tényekkel érvelő orvosi propagandát, amely alkalmas lesz arra, hogy a külföldi orvosokat meggyőzze gyógyvizeink kedvező hatásáról. S ahhoz, hogy külföldi betegeket kapjunk: itthon is kitűnő szakorvosokra van szükségünk. Ma még minden gyógyfürdőnkben kitűnően képzett szakorvosok működnek. De mi lesz akkor, ha a mai fürdőorvosok kiöregszenek ? Hogyan készülhet fel a felnövekvő fiatal orvosnemzedék arra, hogy idővel átvehesse tőlük fürdővendégeink gyógykezelését? Megengedhetőe az, hogy egy olyan bőséges gyógyvízkinccsel rendelkező országban, mint Magyarország, ne legyen reumatológiai, vagy balneológiai tanszék az orvosi egyetemeken ? Súlyos kérdések ezek, amelyeket nemcsak Budapest Fürdőváros, nemcsak a külföldi gyógyidegenforgalom, hanem az egyetemes magyar gyógyfürdőügy érdekében is meg kell oldanunk. BUBHPESIR01 BENCZŰRGYUSZI UTCA. Jó példa a tréfás elkeresztelésekre a Benczúr Gyula utca neve (1910). Hol a vezetéknevet, hol a keresztnevet becézik. Hogy mennyire ismertek és használatosak voltak az ilyenféle nevek, bizonyítja, hogy szerepel Krúdy Gyula: Utolsó gavallér c. könyvében is: „A Köröndön túl, ahol a földalatti villamos ürül. . . a hol a Nagy János, Kis János és Benczúr Gyuszi utcák kezdődnek ..." BIRODALOM. A régi Koronaherceg (ma Petőfi) utcában korzó volt (1903) és ezt a nevet viselte. A MAC atléták — akkor kezdődött a sport divata és a sportolók alkották az aranyifjak élcsapatát —, az 1880-ig divatos Váci utca helyett itt korzóztak. BIZTI. Talán az egyik legebő nevezete volt ez a pesti rendőrnek. A „biztos úr" közhasználatos megszólítása volt az utcán „posztoló" rendőrnek. Gyerekek „biztos bácsinak" is nevezték. Sőt a Nyelvőr a „biztyi" változatról is tud (1910). A név eredete a régi komisszár = a rendbiztos elnevezés rövidítéséből keletke-BOB HERCEG SZOBRA. A nemrégen lebontott Nemzeti Színház (a régi Népszínház) és a Corvin áruház előtt állott Tinódi Lantos Sebestyén szobra. Azért kapta ezt a nevet, mert Huszka Jenő: Bob herceg c. operettjében Fedák Sári játszotta a főszerepet trikóban (ami akkor nagyon merész és „pikáns" dolog volt) és a szobron ábrázolt lantos mesteréhez hasonló tollas kalpagban vitte sikerre a címszerepet. 1903 táján volt egy népszerű pesti utcadal is: „Kár, hogy minden szoborműre Rá van írva valami. így a Bob herceg szobrára, Ráírták, hogy Tinódi". Ma a szobor a Népligetben van. BOLOND DIÁK. A Berzsenyi Dániel gimnázium gúnyneve. A költő monogramját olvassák így a jókedvű diákok. (1930). BŐREGÉR. Megint egy rendőr elnevezés, 1940 táján született, amikor a közlekedés fejlődésével megjelentek az utcákon a talpig bőrruhába öltözött, oldalkocsis motorkerékpáron száguldó újfajta rendőrök. Ők írták fel a rendetlenkedő vezetőket, akik hamarosan így nenevezték a bőrruhás rendőröket. Később, amikor a közlekedési rendészet fejlődött, a motoros, de gépkocsikban cirkáló rendőrök a „skalpvadász" nevet is kapták. BORI. A IX. Boráros tér régi neve (1908). BÖSKEFALVA. Pesterzsébet tréfás beceneve volt. (1930) BOSZORKÁNYRONDELLA. A mai Duna szállóval szemben, a régi bástyatorony épületében volt Pest hírhedt nyilvánosháza. Régebben Rondella volt az épület neve, ehhez kapcsolódott az ott működő némberek képzete: a boszorkány szóval. Siklóssy László: Budapest erkölcséről írott művében említi, hogy már egy 1703. évből származó statutum is ezen a néven említi az intézményt. BOSNYÁK. Az első világháborúig jellegzetes pesti figura volt a házaló mozgó árus: a „bosnyák". Valóban boszniai volt, messziről kirítt az emberek közül magas termetével, fején viselt piros fezével. Fehér inget, piros hímzett mellénykét és igen bő, alul összefogott törökös bugyogót viselt. A pesti gyerekek főleg a nadrágja miatt csúfolták sok mindenfélével. A nyakába akasztott kis asztalszerű tálcán egyszerű bazári portékákat árusított: bicskát, tükröt, golyós türelemjátékot, gumiszalagon ugráló szőrme-majmocskát, fúvással kiegyenesedő fütyülő kígyót papírosból és még sokféle, a gyermekek szemében érdekes holmit. BRAUNHÁKSZLER. A régi óbudai svábok és zsidók gúnyneve volt, mert sáros lábbal jöttek haza esős időben a híres óbudai szőllőkből. A „hákszni" láb elnevezésre az idősebbek még saját gyakorlatukból emlékezhetnek, a német braun — barnát jelent, vagyis sártól barnalábút; ez utóbbi magyaros változat is járta (1900). Gelléri Andor Endre írja a Szálútoknál c. regényében: „Nyalka hadfi veszett itt össze jámbor újlaki Braunháxlerekkel (ez volt az óbudaiak csúfheve)." Krúdy Gyula pedig így említi a szót: „Az óbudai »barnalábúak«, az úgynevezett »braunhaxlerek«, akik térdig felgyűrt gatyában kapálták valamikor az óbudai szőlőket." Bánóczi Dezső pedig a Rendezte c. könyvében írja róluk (1943): „Nekem még a dédapám is derék budai sváb volt. Braunháxler!" — Hasonló gúnynevük volt a „gelbháxler" is, ami sárgalábút jelentett. BRINGYELE VÁROS. A Dagály utca és a Vizafogó gát közötti területen apró kunyhókból álló lakótelep volt, tót napszámosok építgették maguknak, akik a környékről a fővárosi építkezésekre jöttek Pestre és itt a város szélén telepedtek le. A telep még 1925-ben megvolt. Valamilyen szláv eredetű, csavargót jelentő csúfoló szó után kaphatta a nevét, és a város megtisztelése csak még jobban élezi a gúnyt. Berda József neves költőnk is itt gyerekeskedett és többször is megénekelte „Hej Lepsi, Lepsi, boldogult Bringyeleváros, hol anyám hajnaltól vakulásig varrt és mosogatott." A versben említett másik neve a „lepsi" már ismertebb, mert több rozzant ház, vagy település is viseli ezt a nevet. Egyes vélemények szerint a Berda József által is megénekelt településnél az ugyancsak szláv szépet jelentő szó ellenkező értelmű gúnyoros alkalmazásából született, de lehet a lepra szó torzulása, hiszen a fattyúnyelvben mindent, ami piszkos, rozoga, gyatra — lepsi szóval, esetleg lepra szóval illetnek. BRÓDI TEÁTER. A régi óbudai színház neve volt Bródy színigazgató nevéből és a német Theater — színház szóból. (1914) A két világháború között Kisfaludy Színház néven működött az óbudaiak színháza. BÜDÖSÁROK. Régi csatorna neve volt (1930) a Mária Valéria nyomortelep mögött. Bűzös szennyvizéről kapta a nevét. (Folytatása következik) 32