Budapest, 1966. (4. évfolyam)

8. szám november - Móra Gábor — Csőregh Éva: Hol sírjaik domborulnak —Temetői séta

Ady Endre és az Ady család síremléke vatalos irányzatát tükrözi, klasszicizáló és a magyarosnak hitt építésmód összeegyeztetésével. De míg itt legalább az építményt koronázó gyűrűn körbefutó idézet: — „Ami bennem lélek, veletek megy, ott fog köztetek lenni, mindig megtalálsz virágaid között, amikor elhervadnak, megtalálsz a falevélben, mikor lehull, meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik, s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani" — Jókai igazi arcára emlékeztetnek, addig közvetlen szomszédjának, Blaha Lujzának síremléke egyáltalán nem méltó a nemzet csalogányához, az egykor rajongásig szeretett nagy színésznőhöz. Restelkedve állunk meg a bombasztikus szoborkompozíció előtt. A fehérmárvány emlékmű (tervezte Fülöp Elemér) a következőkből áll: ravatalon fekvő, naturalisztikus portré négy tömör, dór oszlop tartotta súlyos tető alatt, gömbölyded puttók, nagyszakállú, magyar mentés, öreg lantos szimbolikus mellékalakjaival, körülfutó rózsákkal. S ez a neobarokkos hangvétel — elég szerencsétlenül — hamis pátoszba fullad, pompázatos szépségtörekvései borzongató morbiditássá válnak a mai szemlélő előtt. Újszerűbb, friss lélegzetvételével menekít ki ebből a fülledt hangulatból a szomszédos Ady síremlék, melynek ülő alakja (Csorba Géza alkotása) kisebb mérete ellenére is impozánsabb az előbb említett sírszobornál. szerzett benyomások a temető végigjárásakor még erősödnek. Az előrelátó tervező- és rendezőelvet ugyan — ha kezdetben volt is ilyen — szétfeszítette a már zsúfolttá sűrűsödő terjeszkedés, felismerhető azonban az a törekvés, hogy a kortársakat és pályatársakat egymás közelében helyezzék el. Persze azért sok keveredés tapasztalható a történelmi jelentőségükben valóban nagy és jelentőségüket csupán nagy vagyonuknak köszönő családok sírjai között. Ez utóbbiaknak többnyire pompázatos anyagú, de kevés ízlésű, olykor egyenesen giccses emlékeihez, a tört oszlopon zokogó, fájdalmas nőalakokhoz s a többi elkoptatott sírplasztikai közhelyekhez, mint az egyéni kegyelet emlékjeleihez nem szólhatunk hozzá, inkább azon sajnálkozhatunk, hogy temetőművészetünk igényesebb kialakulását leginkább ezek gátolják. Mert hiába tudjuk, hogy a kor társadalmának ízléstöréseit viseli magán az üres pompában és pátoszban megnyilvánuld stíluszavar, hiába ismerjük társadalmi hátterét annak, hogy az anyagban és méretekben fitogtatott gazdagság művészi formaszegénységben jelenik meg, mindez nem elég, hogy elkendőzze a bennük rejlő esztétikai hibákat. Sokkal feltűnőbb és visszatetszőbb azonban, amikor hasonló formai gyöngeségek, művészi-szemléleti zavarok tükröződnek olyan síremléken is, amely egy egész nép emlékezetének ébrentartására hivatott. A monda szerint Mausolus királynak a felesége megrendelésére készült síremléke az ókor hét csodájának egyike volt. Azóta is épülnek tehetős családoknak, kiemelkedő nemzeti nagyságoknak mauzóleumok, de ha a Kerepesi úti példákat számbavesszük, többségüket már aligha dicsőíthetnénk szépségükért. Egy részüknél a mindenáron való görögösködés a díszítés vezéreszméje, másokra az eklektika és szecesszió nyomja rá zavaros stílusbélyegeit. Az ékítmények túlzásától roskadozik a környező utcákból és a villamosból is látható monumentális Kossuth mauzóleum is. Mellette éles ellentétként tűnik szemünkbe Károlyi Mihály síremléke, nemesen egyszerű gömbhéj kupolájával. Korok eltérő szemlélete, művészi látás- és kifejezésmódja ütközik meg igen szemléletesen ebben a közvetlen szomszédságban. Úgy vélem, nem lesz okunk szégyenkezni későbbi korok előtt sem a Károlyi emlékműért, amely már a mi társadalmunk tisztelgő alkotása. hamarosan visszaérünk a főútra. Ennek kétoldali árkádos sírbolt-komplexumáról először elvonja figyelmünket az optikai gyújtópontban emelkedő már elemzett néhány jelentős síremlék. Most, kifelé haladva a temetőből már inkább ráfigyelünk erre a két tükörépítményre, amely a vagyonos patrícius családok számára az első világháborút megelőző utolsó békeévekben épült, és angyalok, géniuszok, kőkulisszák, márványdrapériák barokkos gőgjével, s kispolgári feltűnnivágyásának keveredésével tükrözi a korhangulatot. E fali sírboltok kultusza a középkori temetkezési szokásokra nyúlik Részlet egy árkádos falisírboltból 29 [ középponti helyen; Továbbhaladva