Budapest, 1966. (4. évfolyam)

8. szám november - Móra Gábor — Csőregh Éva: Hol sírjaik domborulnak —Temetői séta

A Munkásmozgalmi-emlék hogy az erkölcs melyiküket kötelezné a felújításra ?) Horváth Mihályról teret neveztünk el, emlékoszlopot állítottunk rá, de a sírja a facsemeték, a derékig érő gaz között húsz éve elhagyottan áll. Mellszobrán, amely Dunaiszky László szép alkotása, máig ott a számtalan lyuk. Csengery Antalnak is utcája van Budapesten, az utca mentében ott áll a szobra is. És a sírja? Szerencsére olyan magas az obeliszk, hogy a gaz között a nevét még le lehet olvasni. De ide lehet sorolni az „irodalomtörténet atyjának", Toldy Ferencnek a vegetáció közül alig kilátszó, elhanyagolt sírját és Hunfalvy Pálnak, nagy úttörő nyelvészünknek darabokban heverő síremlékét. Balassa János, a magyar sebészek negyedszázadon át volt Európa-hírű mestere, a sebészeti irodalomnak világhírű művelője gyalázatosan megcsonkított síremlék alatt nyugszik. (1968-ban lesz száz esztendeje, hegy meghalt.) Tudományos Akadémiánknak vajon legalább ezekről van-e tudomása ? Peez Samu (akinek emlékét szobra őrzi alkotása tövében, a Szilágyi Dezső téren) hatalmas monolit obeliszkjét facsemeték billentik ki helyéből. Petschacher Gusztávnak, a Körönd zseniális kialakítójának a síremléke is szétomlófélben. Az Építőművészek Szövetsége gyakrabban meglátogathatná a nagy elődök sírjait. A színészeknél sem jobb a helyzet: Jászai Mari sírján lassan olvashatatlanná válik az írás, Feleky Miklós hamvai felett meg a Holló Barnabás alkotta portré máig telve repeszek nyomával. Talán a legelhanyagoltabbak az 1848—49-es hősök sírjai. A Kerepesi temető régi lakói közül Klapka Györgynek, Komárom hős védőjének bronzdomborműves homokkő síremléke alaktalanná porlott, a közelében Irinyi Dániel bronz síremléke (utcája, szobra, emléktáblája ellenére!) háborús sérülésektől szaggatott. Az Újépületben vértanúhalált halt Woropiecki Miecislav légiós ezredesnek a Földmívelésügyi Minisztérium falán, közel kivégzése helyéhez, márványtábla őrzi emlékét, de a sírján már alig van nyoma az írásnak. A Németvölgyi temetőből áttelepített 48-as sírok a többszöri szállítást nagyon megsínylették. A temető a feliratokat (nyilván saját hatáskörében) jószándékúan felfrissíttette, de messziről látszik, hogy nem szakemberek, hanem gyakorlatlan kezek munkája. A tájékozatlan nézőben azt az érzést keltheha látják, hogy Kossuth Lajos — műemlékszámba menő — síremléke, több mint húsz esztendővel felszabadulásunk után, még mindig viseli a háború súlyos nyomait? Kossuth és a mártír Batthyány Lajos mauzóleumát a háború után némileg helyrehozták, de annál vigasztalanabb Deák Ferencé, amely máig abban az állapotban van, ahogy a háború hagyta. A közvetlen közelében — csak néhány nevet — Zichy Mihály, Jászai Mari, Kandó Kálmán, Klapka György, Erkel Ferenc, Fadrusz János, Vachott Sándor, Reguly Antal, Garay János, Egressy Gábor, Czuezor Gergely, Kisfaludy Károly sírja! Illő ezeket a hamvakat így őriznünk ? Nem szólva arról, hogy bizony a síremlékek közül több még a háború nyomát viseli, vagy pedig a gondozatlanság miatt pusztul. A Kerepesi temető nemzeti sírkert jellege egyre jobban kidomborodik és méltánytalanság lenne, ha ennek a fenntartását egyedül a fővárosra hárítanák, bár a főváros 1960 óta több művészi síremléket is készíttetett, illetve jelenleg is készíttet, mint például Krúdy Ganz Ábrahám mauzóleuma (Ybl Miklós alkotása) Gyuláét, Csontváry Tivadarét, vagy az elpusztult helyébe Bugát Pálét. Az említett három nagy mauzóleum mellett több kisebb is van a temetőben, például Ganz Ábrahámé. Az ő sírkápolnája a pusztulás szomorú, sőt visszataszító képét mutatja. Belövésszaggatta lyuk a falában, a kupoláján, tömör ajtaján tátongó nyílás. Belül meg por, szemét, piszok, amit két évtized alatt a szél behordott. Jövőre lesz száz esztendeje, hogy a Ganz-gyár alapítója elhunyt, de erre a sírboltra kinek lenne bátorsága elhelyezni az emlékezés koszorúit, virágait ? Mit jelentene a mammut gyárnak a sírbolt rendbehozatala ? És mit a fővárosnak? (Arról nem is szólva, Batthyány Lajos mauzóleuma