Budapest, 1966. (4. évfolyam)

1. szám április - dr. Zolnay László: Nagyjelentőségű feltárási munka a Vár lakónegyedében

Zolnay László: Nagy jelentőségű feltárási munka a Vár lakónegyedében M Az utóbbi évek várostörténeti eredményeihez értékes építészeti és régészeti felfedezésként csatlakozik az a két gótikus zsinagóga maradvány, amelyet kutatóink a budavári Táncsics Mihály utcában találtak meg. Az egyik a Táncsics Mihály utca 26. számú házban, a felszínen, a másik, ennek átellenében, a Táncsics utca 23-ban négy méter mélységben helyezkedik el. A két műemlék felfedezése meglepetésszámba megy. Várostörténészeink ugyanis — az 1660-as években Budát leíró Evlia Cselebi török utazó s a magyar Bél Mátyás 1737-ben közzétett adataiból — tudták, hogy a XVII. század végéig, valahol a Bécsi kapu tér körül két zsinagóga is állt, de azok maradványait, a pusztulásuk óta eltelt, közel három évszázad folyamán megtalálni nem sikerült. Noha az 1964-ben felfedezett két zsinagóga építészeti és régészeti feltárása még nem ért véget, e munkáknak jónéhány értékes részeredményéről máris tájékoztathatjuk az olvasót. De lapozzunk vissza Buda s a budai zsidóság középkori évlapjaiban! Budát, mint az ország új fővárosát a tatárjárás után, az 1240-es évtizedben IV. Béla király alapította. A tervszerűen megépített budai polgárvárosban — amelyet várnak neveztek — magyarok, németek, majd franciák és olaszok mellett, az 1250. évtől fogva zsidók is megjelentek. IV. Béla király 1251-ben bocsátotta ki a magyar zsidók jogállását szabályozó privilégiumát. Ennek a szabadságlevélnek sarkalatos pontjait IV. Béla király Babenbergi Frigyes osztrák hercegnek 1244-ben kiadott privilégiumából merítette. A IV. Béla-»féle kiváltságlevél kivívásában jelentős szerepe volt a király — bécsi eredetű — Henel nevű zsidó pénzverő-kamaraispánjának s Henel ispán hasonló foglalkozású három fiának. Henel és a Henel-fiak ugyanis korábban Bécsben — az 1246-ban meghalt — Babenbergi Frigyes pénzügyeit tartották kezükben, majd Frigyes herceg halála s az 1250 közt eltelt időben, a király meghívására Magyarországra, Budára költöztek. 1249-ben még a velencei eredetű Archinus volt az ekkor még Esztergomban székelő pénzverő kamara ispánja. A pénzverés 1250-ben került át a budai várba; ez évben említik először Henelt magyar kamaraispánként. Henel és fiai — mint kamaraispánok s a királynéi vámharmincad bérlői — hamaro-A budavári gótikus zsinagógák helyszínrajza (Sziklavári Lajosné rajza) san a komáromi váruradalmat és az egész Csallóközt is megszerezték, s alighanem megalapítói voltak annak az első budavári Zsidónegyednek, amely a polgárváros déli végén, a mai Szent György utca nyugati oldalán helyezkedett el. A Szent György utca régi neve Zsidó utca, a Fehérvári kapu és kaputorony neve: Zsidókapu, illetve Zsidó-torony volt. Ennek a budai Zsidónegyednek temetőjét, a régente beboltozatlan Ördögárok mellett, a krisztinavárosi Alagút és Pauler utca sarkánál 1894-ben fedezték fel. A temetőt 1290-ből oklevél is említi. Legrégibb sírköve — egyben egész Nagybudapest legrégebbi, XIII. századi síremléke —, Péter fia Pészach nevét őrzi s 1279-ből való. A népes budai Zsidónegyednek a XIII. században már zsinagógája is volt. A régi zsinagóga felől a Budai Képes Krónika tesz említést egy 1307. évi budai eseménnyel kapcsolatban. 1360-ban Nagy Lajos király elűzte a magyarországi zsidókat, velük a budaiakat is. Házaikat nyomban eladományozta. Négy évvel később azonban a külföldre űzött zsidók újra visszatérhettek. Budai negyedüket, zsinagógáj ukat azonban ekkor már nem kapták vissza. Ujabb letelepedésüket Lajos király a polgárváros északi végén, az akkor még királyi kézben levő királyi nagykúria, az ún. Kammerhof szomszédságában, a mai Táncsics Mihály utca nyugati részén biztosította. A régebbi királyi rezidencia a Vár északi részén, a mai Táncsicsutca 9—13. sz. telkek helyén állt, s a Várhegy déli végén álló palotát csak épp az 1360-as évek végére hozták tető alá, így a XIV. század-végi újabb Zsidónegyed mintegy helyet cserélt a királyi palotával szomszéd térséggel. (Az új Zsidónegyeddel szomszédos királyi nagykúria 1381-ben a budai pálosok, majd a Cilleiek, utóbb az Országhok rezidenciája lett.) 1364 után a mai Táncsics utca nyugati szakaszának háztömbjeiben alakult ki a későközépkori új Zsidónegyed. Rövid megszakítással — 1526—1541 — ez a terület maradt Budavár gettója egészen a törökkor végéig. A mai Táncsics utca neve a XV. századtól a XVIII. század derekáig Zsidó utca lett. A budai zsidóság Zsigmond, majd Mátyás király idején mind előnyösebb gazdasági és társadalma helyzetbe került. A Mátyás király által létesített zsidó prefektúra betöltői, a budai Mendelek a mai Táncsics utca mindkét oldalán házbirtokosok voltak. Házaikat emeleti utcahíd — s úgy látszik, föld alatti alagút — kötötte össze. Az ő idejükben az országos zsidóadó eléri az évi kétezer aranyat; annyit adóznak, mint Buda és Pest polgársága együttvéve. A második budai Zsidónegyed virágzó élete a mohácsi vészt követő időben hanyatlott le. Az 1526 őszén Budára belovagló Szulejmán szultán Törökországba telepítette a budai s a Budán összegyűlt mintegy kétezerötszáz főnyi zsidóságot. Innen csak 1541-ben, Buda végleges török kézre jutásakor települhettek vissza. A közbeeső időszakban e második Zsidónegyed házait hol I. Ferdinánd, hol János király adományozta el párthíveinek. Ám a Budáról kitelepített zsidókban a budai gettó visszaszerzésének vágya oly erős volt, hogy Gritti kormányzó környezetének egyik zsidó kereskedőjéről olvassuk Szerémi György művében: „.. . annyi gazdagságot hozott magával, hogy megígérte Gritti kormányzónak, ha beviszi őt Budára s átengedi neki Mendel házát s a zsidók utcáját, tíz éven át évi tízezer márkát ad a kormányzó kezébe . . ." A budai zsidók 1541-ben szultáni engedéllyel tértek vissza Budára. Ekkor visszakapták negyedüket s újra népes települést alakítottak a törökkori Budán. Evlia Cselebi két zsinagógájukról is említést tesz. A zsidó község pusztulása és szétszóródása 1686-ban, Buda felszabadításakor ismét bekövetkezett. (Hogy miképpen, azt alább olvashatjuk.) 1686 után a visszaszivárgó zsidók csak a Vízivárosban telepedhettek le, 1746-35 Mendel budai zsidó prefektus pecsétje, 1495. Orsz. Levéltár (Szemerédy Zoltán felvétele)