Budapest, 1966. (4. évfolyam)

7. szám október - Preisich Gábor: Városrendezők vitája 180 évvel ezelőtt

PREISICH GÁBOR Városrendezők vitája 180 évvel ezelőtt Hülff Móric Bálint pesti városbíró és helyettes polgármester 1787. december 15-én két tervrajzot küld Mailáth helytartósági elnöknek. Az egyik tervet báró Schilson János kerületi kamarai adminisztrátor készítette, a másik a városi tanács ellenjavaslata. Mindkét tervrajz főtémája a piactér — a későbbi Erzsébet tér, ma Engels tér — elhelyezése és a városfalaktól — a mai Deák Ferenc utcától az „Újépületig", a mai Szabadság térig terjedő terület parcellázása. A feladat nagyszabású, hiszen végső fokon 131 házhely eladását biztosítja a város számára, megoldja a vásártér elhelyezését és megindítja a város fejlődését a városfalakon túl, észak felé. Jelentősége Pest fejlődésében döntő fontosságú, a tervszerű városfejlesztés megindulását jelzi, a Lipótváros alapvonalai e tervek nyomán alakulnak ki. A tervezés tulajdonképpen már 1785-ben kezdődött. A Helytartótanács ekkor szólította fel Pest városát, hogy jelöljön ki új vásárteret a város falain kívül. A város először a vásárnak a belső városban megtartását, a vásár helyéül kijelölt utcák rendezését és a Váci kapu előtti területnek házhelyekké felosztását javasolja azzal, hogy e házhelyek eladási költségéből fedeznék a rendezési költségeket. Ebben az időben Orczy László a „császári adminisztrátor", ezt a tisztséget II. József császár alapította, a városi tanácsok működésének gazdasági — és politikai — irányítására. Az adminisztrátorok a Helytartótanácsnak voltak alárendelve és a városok műszaki fejlesztésének ügye — ha erre az időszakra egyáltalán használhatjuk ezt a kifejezést — az ő feladatkörükbe tartozott. Ezért Orczy László a Helytartótanács felszólítása nyomán — a városi tanáccsal egyetértésben parcellázási tervet készíttet, amelyet 1787 elején a városi tanács a Helytartósághoz továbbít. A tervrajz érdekes dokumentuma a városfalaktól északra elterülő terület akkori állapotának. Ott áll a nemrégiben befejezett óriási kaszárnya: az „Újépület." Az Újépület a városfalak, a szabályozatian Duna és a Váci országút közötti terület homokgödrökkel és buckákkal szabdalt, a part közelében van a vámépület, a dohányraktár és a sóraktár, a városfalak mellett régi temető, a Váci országút mentén a „Hetz-amfitheater", a Gvadányi: „Falusi nótárius"-ból ismert állatviadalok színhelye. Az Orczy által készített terven a Helytartótanács által kívánt vásártér nem szerepel, mindössze a mai Deák tér helyén látszik egy kisebb térszerű beszögellés a Duna felé tervezett széles útvonal és a Váci út sarkán. A terület többi része — a nem „szanálható" raktárépületek meghagyásával — derékszögű útvonalhálózattal egyenletes telekcsoportokra van osztva. A tervet Maüáth, a Helytartótanács elnöke is aláírja, úgy látszik, hogy a jó üzletnek ígérkező parcellázásnak semmi sem áll útjában, vásártér nem létesül, a vásárok továbbra is a belváros szűk utcái között maradnak. Ekkor, 1787-ben Orczy helyett az erélyes Schilsont nevezik ki adminisztrátorrá. Schilson nem nyugszik bele abba, hogy a város a Helytartótanács kívánságát semmibe veszi. Tervrajzot készít a terület rendezésére egy nagy vásártér kialakításával, ezt megküldi hozzászólásra a városi tanácsnak. A városi tanács meghányja-veti a tervezetet, utána Hülff Móric városbíró beadványt készít a Helytartótanácshoz. Ebben nemcsak megkritizálja a Schüson-féle javaslatot, de ellentervet is mellékel. Ez az a két terv, amelyről fenn szó esett. Vajon milyen hiányokat találnak a 18. századbeli városi tanács tagjai a „felügyeleti hatóság" elgondolásában és milyen érveket hoznak fel saját tervük védelmére ? És vajon a megkritizált Schilson hogy viseli el a kritikát, nemes méltósággal-e, ahogy azt a huszadik század embere elvárná egy tizennyolcadik századbeli magas méltóság viselőjétől, vagy ennél sokkal természetesebben és emberi gyöngeségekkel terheltebben ? A városi tanács beadványában első pontként a „kereskedelem védelme" szerepel. Schilson két sor házat tervez a Duna-parton, ezért nem marad elég hely árurakodás céljára, különösen ha magas a Duna vízállása. Az ellenterv ezt a területet üresen hagyja, csupán a városfalak mentén alakít ki egy sor telket, az előtt utat kíván létesíteni. A kísérőlevél szerint ez az egyeden hely a városban, amely „üdítő társas sétahelyül" (zum erfrischenden gemeinschafdichen Spaziergang) szolgálhatna, alkalmas mind a budai, mind a pesti publikum számára, hiszen messzebb fölfelé a „Hetz-amphitheatrum" közelében (a mai Bazilika helye) az üdülő-sétahely már nélkülözné a Dunát, nem is beszélve a Hetz-színház vadállatainak bűzéről, lármájáról. Másik hibája a Schilson-féle elgondolásnak a városi magisztrátus véleménye szerint, hogy a piactér Duna felőü oldalán csak egy sor házat tervez, ezek a sóraktáraknak hátat fordítanak, mindig csak jelentéktelenek maradnak. Ehhez a hibához hozzájárul, hogy a dohány és gyapotraktárakat le kell bontani ahhoz, hogy az elgondolás megvalósulhasson. Ennek költsége nyilván a várost kell hogy terhelje, holott a városnak van épp elég baja, lám a fent említett Hetz-amphitheatrum nem elriasztja-e az embereket attól, hogy annak közelében letelepedjenek, telket vásároljanak ? Bezzeg a városi tanács javaslata szerint két Orczy László 1786. évi javaslata a későbbi Lipótváros egy részének rendezésére. Jellegzetessége az országút hajlatában — a mai Deák tér helyén — nagyobb tér kialakítása, innen a Dunához vezető széles útvonal. Ettől északra a só- és dohányhivatali épületek, távolabb az építés alatt álló kaszárnya, az 1ín. Üjépület körvonala látható 34