Budapest, 1966. (4. évfolyam)

7. szám október - Földes Péter: Budapest kirándulóhelyei és a munkásmozgalom

MTE kirándulás a Csúcshegyen (1924) Az első sorban középen Stromfeld Aurél, a résztvevők között, Poll Sándor, Geisler Eta, Braun Éva, Hámán Kató, Killián György és mások FÖLDES PÉTER Budapest kirándulóhelyei és a munkásmozgalom A múlt század végén úri passzió kikocsizni a Szépjuhásznéhoz, a Disznófőhöz vagy a zugligeti Fácánhoz. A szabadban, fák alatt jól belakni és inni rá. A jómódúak kedvtelése ez, mert akinek hintaja nincs és fiákerre sem telik, a Hűvösvölgyet is csak hallomásból ismerheti, hiszen oda nem visz el a lóvonat. A múlt század 90-es éveiben a legelső budapesti munkás turisták nem is jutnak el a „távoli" budai hegyekig. A Népliget környékén és a soroksári réteken barangolnak családtagjaikkal. A „Vorwärts" nevű német munkás kultúregyesület tagjai ezek, hazulról hozott szokás náluk a természetjárás. A mai kirándulóhelyeken azidőben jobbára csak növénygyűjtő tanáremberek és diákok fordulnak meg. A város népe különcöknek tartja őket. A magyar munkások még nem keresik a természetet. Annál kevésbé sem, mert a századvégen a munkásembernek alig van szabadideje. A vasárnapi munkaszünetet csak a nagyüzemekben ismerik, a műhelyek, üzletek túlnyomó része vasárnap délelőtt is nyitva tart. Ami idő mégis jut „kikapcsolódásra" a proletárnak, azt füstös kisvendéglőben vagy kávémérésben tölti el — pohár sör vagy bor mellett, kártyázgatva, vagy a vendéglő kuglipályáján a tekebábukat döntögetve. Az öntudatos munkások is kávémérések, vendéglők kecskelábú asztalainál vitatják meg problémáikat. Ezek a szűk, hangos, levegőtlen helyiségek a magyar munkásmozgalom legelső gyülekezőhelyei. Még a magyar munkásturisztika is egy kis kávémérésből indult el, ahova a Népszava nyomdájának dolgozói jártak. Itt, a Conti utca 8-ban levő kávézóban jött össze 1910 telén néhány fiatal nyomdász, hogy megvitassák nagy tervüket, és elhatározásra jussanak. — Egyszóval... a munkaállatokat idehaza is munkaemberekké kell változtatni végre! — jelentette ki hevesen és nagy taps kíséretében a nyomdászok egyike, az értekezlet célját így foglalva össze. Ezek a szavak, ámbár magyarul hangzottak el, még német szöveget idéztek: Georg Schmiedl bécsi néptanítónak, a „Naturfreund" mozgalom egyik megalapítójának a jelszavát. „A munkaállatokat munkaemberekké változtatni — mondta volt Schmiedl —, ezt tekintettem feladatomnak, mert mindig szemem előtt lebegett, hogy az új emberi ideálokért folyó küzdelmet a sőröskancsó, a kártyajáték és a kuglizó rabjaival megvívni lehetetlen,." A kávémérésbeli szórakozásoknak a Conti utcai kávémérésben hadat üzenő nyomdászok ezt az eszmét Ausztriából meg Németországból hozták magukkal. „Vakolásuk" alkalmával, a mesterséget kikóstoló külföldi vándorútjukon, ezen az ősi iparos „tapasztalatcsere"-körúton ismerkedtek meg vele, és most itthon is meg akarták valósítani, hogy az elnyűtt munkásemberek kiegyenesedjenek, megtölthessék a tüdejüket tiszta levegővel, szívüket, lelküket a természet szépségével. És hogy „hadba szálljanak a munkásság körében uralkodó, értelmet lenyűgöző, a testi szervezetet senyvesztő alkoholos szórakozások ellen, hogy helyükbe a turistáskodás egészséges és testedző szórakozását emeljék, amiáltal a munkásmozgalomnak is hasznára kívánnak lenni" — amint ezt két esztendővel később a munkásturisták első sajtóorgánuma, a „Természetbarát" szögezi majd le beköszöntő vezércikkében. A lelkes nyomdászok abban egyeztek meg, hogy 1910. február 4-ére, ugyanebben a kávémérésben összehívják a Természetbarátok Turista Egyesületének alakuló gyűlését. Ez a gyűlés létre is jött — harminc részvevővel. A megjelentek számát erősen gyarapította a minden munkáskezdeményezéstől rettegő államhatalom, azzal, hogy a kávémérés külső helyiségét megtöltötte kapadohányszagú rendőreivel, két lovasrendőr pedig a bejárat előtt, az úttesten táncoltatta a lovát. A belső helyiségben tárgyaló harminc lelkes ember 21