Budapest, 1966. (4. évfolyam)

6. szám szeptember - Kolozsvári Grandpierre Emil: Muzsikus nemzet vagyunk

KÖNYVEKRŐL Urbanisztika a mellényzsebben Szecskő Tamás: Ember és a nagyváros című könyvéről Elgondolkoztató, mi mindenhez kell értenie annak, aki arra vállalkozik, hogy -» öt és fél nyomdai iv terjedelemben — beavassa az olvasót a várostudomány rejtelmeibe, az ember és a modern nagyváros kapcsolatába. Hiszen nemcsak építészeti objektumok célszerűen avagy kevésbé célszerűen elrendezett halmaza, nemcsak különböző néprétegek társas viszonyainak összessége, azaz szociológiai tanulmány tárgya, nem csupán sajátosan alakuló gazdasági viszonyok tipikus alakulata korunk nagyvárosa. S nem egyedül a népesség szaporodásának, halálozásának mértéke, azaz a demográfia, az egészségügy és a település adatai és mozgása igénylik a kutató figyelmét, hanem — mindez együtt. Szecskő könyvecskéje a legnemesebb értelmű ismeretterjesztést szolgálja. Iskolapéldája annak, hogy kell statisztikákat és ábrákat úgy bemutatni, hogy azok ne terheljék az olvasót, hanem emészthetőbbé, áttekinthetőbbé tegyék a tartalmat. Szecskő szemléletes hasonlatrendszerrel él. A Fradi-pálya szurkolóinak világába simul bele a szegmentalizáció fogalma, Jacques Tati mulatságos filmje illusztrálja a város elidegenítő hatását, mindig kéznél van egy-egy ügyes köznapi és szellemes kép, fordulat, hogy megvilágítsa a bonyolultabb fogalmakat. A jó ismeretterjesztő mű persze nemcsak regisztrál és leír, hanem gondolatokat, kérdéseket ébreszt, vitára is sarkall. Ez a könyv is ilyen. A recenzens ellenvéleményét az a kétség táplálja, hogy lehet-e, indokolt-e az ember és a nagyváros kapcsolatáról úgy beszélni, mintha azok tisztán és csupán tudományos vizsgálat tárgyai volnának, nem pedig egyúttal várospolitikai kérdések is. Szecskő megvilágításában önkénytelenül is az az érzése az olvasónak, hogy a város lényegében ösztönösen és tervszerűtlenül alakul, ami egyébként kétségtelenül igaz is a kapitalista társadalom korábbi szakaszában. De később egyre kevésbé. S lehet-e mellőzni a szocialista nagyváros némely jellegzetes és kiforrott típusjegyeit? Immár nemcsak a földrajzi közelség, hanem sajátos várospolitikai egyezések is összekapcsolják Közép- és Kelet-Európa nagyvárosait, egyúttal meg is különböztetik őket a Nyugat metropolisaitól. Gondolunk itt az önigazgatás, az önkormányzat, a városjog jellegzetes szocialista formáira, az azonos vagy hasonló városfejlesztési koncepciókra is, amelyekből hiányzik a tőkés érdekeltség elve. Gondolunk a városgazdálkodás hasonlóságaira, amelyekre jellemzők a — még most is alacsony — közlekedési, közszolgáltatási díjak, az olcsó lakbér. Sorolhatnánk még tovább . . . Jó lett volna ezekről a kérdésekről is olvasni, vagy talán ez már egy másik mű koncepciója volna ? N. Sándor László Pest megye múltjából Tanulmányok. Szerkesztette: Keleti Ferenc, Lakatos Ernő, Alakkai László. (Pest megye Tanácsa kiadásában.) Iskolai történelemkönyvek — még a legjobbak is — alig adhatnak tisztább képet az elmúlt századokról, mint a Föld felszínéről a nagy magasságban készült légi felvételek. Többé-kevésbé fátyolos színek, helyes arányok s az adott szemszögből hű rajzú alakzatok — bár az is a szűkebb érvényű két dimenzióban —; egyszóval túlságosan nagy áttekintéssel szemlélve elvonttá szikkadnak a legvéresebb s legvalóságosabb té-IVst-vÍTineg>cl»»x» * bruiäUro« ulat&bftri. Á.mifíJ.iAwu, in Jmr 0rxjmAxer i tv. nyek is. A kötet monográfiái már jóval közelebbi s plasztikusabb képet mutatnak a megye múltjáról, noha igen bőséges történelmi tényanyagot dolgoznak fel s foglalnak össze. A kuruckorról szól az első tanulmány (Kosáry Domokos), a földreformról az utolsó (Kóti János); a közben eltelt harmadfél század mozgalmas történetének csupán a kevésbé ismert vagy félreismert — s félremagyarázott — főbb mozzanataival foglalkoznak a tanulmányok, helyenként igen olvasmányosan, s szuggesztív erővel. Nehéz múltú megye, az ország legtöbbet szenvedett területei közül való; a haza szívébe célzott ellenséges döfések — s a hatalmi harcok a birtokáért — a legrégibb idők óta gyakran felsebezték a szív környékét is . . . Különösen érzékletesek a közelképek: az eredeti adat- és szöveg dokumentáció, statisztika stb. — kár, hogy teljesebb értékű, összefüggő dokumentációt — nyilván terjedelmi okok miatt — olyan takarékosan közölnek a tanulmányok szerzői, kivált a közelebbi múltból. A helytörténeti kutatók figyelmébe ajánljuk Lakatos Ernő írását („Pest megye történetének forrásai"), amely azon túl, hogy a megyében praktikus útmutató, elvi-módszertani segítséget s bizonyos gyakorlati eligazítást adhat más vidékek kutatói számára is. Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a XV. században (Értekezések a történeti tudományok köréből, 37.-Akadémiai Kiadó.) A XV. században sajátságos és máig sem eléggé tisztázott folyamat jellemezte gazdasági-társadalmi életünket: az ország egész területén gombamód szaporodni kezdtek és helyenként gyors fejlődésnek indultak a mezővárosok. A jobbágy falunál magasabb fejlettségi szintet képviselő mezőváros (oppidum — mai fogalommal nagyközségnek inkább nevezhetnénk) földesúri alávetettségében is kiharcolt bizonyos szabadságjogokat, kiváltságokat, megalapozta a mezőgazdasági és az ipari árutermelést. A város (civitas) szabad polgáraihoz képest azonban a mezőváros lakosságát csak „kiváltságos jobbágyoknak" tekinthetjük; kézműipara, melyet a munkamegosztás alacsony foka jellemez, szintén elmaradottabb. Volt a XV. század táján olyan történelmi pillanat, amikor a feltörekvő mezővárosok és földesuraik érdeke elég nagy területen megegyezett, leginkább éppen az árutermelés fejlesztésében. És elkövetkezett az a történelmi pillanat is, amikor a földesurak megálljt parancsoltak, a mezővárosi polgárság viszont az önállósodás félútján elszánta magát, hogy tovább lép a teljes önállóság megszerzéséig: így váltak Dózsa parasztforradalmának legerősebb támaszaivá a mezővárosok. Külön figyelmet érdemel Bácskai Vera néhány következtetése a mezővárosi agrárjelleg szívósságáról, s ezzel kapcsolatban árról, hogy nem csupán az ipari, de a mezőgazdasági árutermelés is lehet a városiasodásban, a várossá fejlődésben fontos — sőt: a legfontosabb — tényező, f. gy. KÉP * SZÖVEG * ZENE CITYVOX BALATONI * BUDAPESTI CITYVOX EMLÉK * AJÁNDÉK CITYVOX Ara: 27,— Ft Magyar és több idegen nyelvű melléklettel kapható 46