Budapest, 1966. (4. évfolyam)

6. szám szeptember - Mesterházi Lajos: Levél a Várból

Orbán Eszter, Kiskunhal a s. — Kedves levele szép példája annak az elvnek, melyet a folyóirat szerkesztésében is igyekszünk képviselni és megvalósítani, hogy tudniillik a Budapest nem csupán egy nagyváros folyóirata, hanem egyben az ország fővárosáé is. Azt írja: „Nem vagyok ugyan budapesti lakos, de amikor megláttam Halason a hírlapárusnál a Budapest című új képeslapot, kíváncsi lettem rá és megvettem. Azóta is minden hónapban megveszem, mert érdekel a főváros múltja és jelene, hiszen személyesen látnom évszámra nem adódik alkalom. Tavaly is, amikor a Népszabadságban megjelent egy kicsinyke fényképen Budapest címere, mivel én nagyon szeretek kézimunkázni, csipkét is tudok verni, időm is van rá (nyugdíjas vagyok), elgondoltam: ezt a címert én megpróbálom csipkéből elkészíteni. Tervem közöltem egy pesti aszszony ismerősömmel, aki szintén szeret kézimunkázni és rajzolni is tud. ő megrajzolta, majd utólag le is fényképezte. A télen kezdtem hozzá a munkához, májusra elkészült. Ha érdemesnek tartják figyelemre méltatni a mellékelt képei, megajándékoznám vele Önöket, úgy vélem, mégis csak jobban illik a kép egy hivatalos pesti helyre, mint az én nádfödeles, mestergerendás lakásomba. Önölóiek mi a véleményük a kísérleti munkáról?" — Mi erre a kérdésre a legtermészetesebben — és a legegyértelműbben — azzal válaszolunk, hogy leközöljük a beküldött fényképet, és javasoljuk a főváros tanácsának a szép halasi csipke megvételét. Tokár Tibor, Bp. VIII. — „Habár lapjuk árát nem egyetemista zsebéhez méretezték — írja —, én mégis csak helyeselni tudom, hogy ilyen szép nyomdai kivitelben készítik el. Az eddig megjelent számok igen sokrétűek, nívósak. Egyedüli hibának az egész oldalas Camea, Ovenall, Casco stb. hirdetéseket rónám fel. Lehet, hogy ez a Kiadónak pénzt jelent, de nekünk semmit. Helyeslem viszont az olyan hirdetéseket, amelyek közérdekűek, s az olvasó közvetlen hasznukat látja, (pl. a javító KTSZ-ek névsora, telefonszáma)." — A hirdetés nem pusztán költségvetési tétel; szerintünk a lapot élőbbé, elevenebbé teszik a szép és tartalmas hirdetések. Más kérdés — s önnel teljességgel egyetértünk —, hogy ritka az olyan hirdetés a sajtóban, mely az olvasóval értékes és hasznos információkat közöl. Valószínűleg az ilyen, külön figyelmet érdemlő s a közérdeklődést felkeltő hirdetéseknek a hirdető ügyfél szempontjából is sokszoros n:: értékük és a hatásfokuk. Kőháti Attila, Bp. II. — Azt írja: „Kissé meghatódva, a rég várt viszontlátás izgalmával jártam végig újonnan megnyílt Közlekedési Múzeumunkat, öt-hat éves lehettem, amikor először láttam, még a régi gyűjteményt, szinte a pusztulás előtti utolsó órákban. Igen élénken emlékszem némely darabjaira, melyek közül néhányat most újra megláthattam ... S az új múzeum máris kinőtte otthonát. Hiteles forrásból tudom, hogy a meglevő anyagnak alig egyharmadát tudják bemutatni helyszűke miatt." A továbbiakban arról ír: úgy hallotta, hivatalos helyen a Nyugati pályaudvar kitelepítésére és lebontására készülnek. Erre a hírre alapozza javaslatát: ,,. . . A pályaudvar jelenlegi felvételi épületében, valamint a szolgálati helyiségekben, várótermekben, raktárak helyén a műszaki múzeum és könyvtár, tudományos kutatóintézet, kiállítási termek kaphatnának helyet. Magában a csarnokban: az eredeti nagyságú járművek, gépek, berendezések. Nem fért be a Közlekedési Múzeumba például a forgalomból kivont V 40.001 számú Kandó-mozdony. Feltétlenül a múzeumban a helye a jelenleg Hatvan vasútállomásán kiállított régi mozdonynak, vagy annak az impozáns méretű 301. sorozatú gépnek, mely 1931-ben lezuhant a biatorbágyi viaduktról, s — emléktáblával az oldalán — ma is vígan továbbítja a vonatokat. . . A Dunáról egymás után tűnnek el a gőzösök. Egy öreg csavargőzöst azért meg kellene őrizni. . ." — Közöljük ezt a néhány részletet a levélből, inkább csak azért, hogy a javaslat hagyjon nyomot a nyilvánosság tudatában. A hír tudniillik, amelyre javaslatát alapozta, nem felel meg a tényeknek: szó sincs a Nyugati pályaudvar kitelepítéséről és lebontásáról a távlati tervekben, sőt a kibővítésére és a korszerűsítésére fogunk sort keríteni. Granasztói-Rihmer László, Pasadena, California. — „Élvezettel nézegettük — írja — a Budapest szép, ízléses képeit, olvastuk a változatos, tartalmas cikkeket, melyek plasztikusan tükrözik vissza egy great city — fővárosunk — lüktető életét. Ami a lüktetést illeti, azt itt, a city of Los Angelesben is láthatjuk: big city — csak az. Itt a távolban talán többen vagyunk — lettünk — a főváros szerelmesei (arányszámban), mint otthon, a távolba vetődött szerető olthatatlan epekedésével. Több ez, más ez, mint honvágy — Pest-vágy. Eddig gyakran azt hittem, hogy — amint mondani szokták — „a távolság szépít". Most, lapjukat forgatva úgy érzem, a közelség szebb, még ha némi szeplők akadnak is. Kérem, indítsák meg a lapot címemre, örülnék, ha dupla példányt kaphatnék, a másodikat a „Margitsziget — in California" nevű klubunk részére rezerválnám." — Köszönjük a távoli biztatást és üdvözletet. A két előfizetés ügyében intézkedtünk. S. Gyuláné, Bp. I. -Megértjük, hogy mint a Vár-kerület szerelmese, nem szívesen cserélné el megszokott környezetét, s új lakótelepre sem költözne szívesen, ha a jelenlegi lakóháza lebontásra kerül. Javaslatot is tesz: ,,. . . Én tudnék megoldást a majdani bontásnál: akiknek juttatott lakásuk van, azok költözzenek lakótelepekre, akik viszont, lemondva másról, munkájukat és energiájukat arra használták, hogy rom-lakást újjáépítsenek, azoknak lehetőséget adnék arra, hogy imádott kerületükben maradhassanak." — Javaslatát íme idézzük, bár azzal a megjegyzéssel, hogy elvileg könnyebb vele egyetérteni, mint a gyakorlatban megvalósítani. A főváros tömegméretekben elsősorban a külső területek, az új lakótelepek felé terjeszkedhet, s egyik-másik belső kerületben — így az önnek olyan kedves Várnegyedben is — csak igen korlátozott számban állnak rendelkezésre lakások (ha egyáltalán: rendelkezésre állnak) a szanált házak lakóinak az elhelyezésére. Kovács Dániel, Hódmezővásárhely. Jogos panaszát továbbítottuk a nyomdának, és reméljük, segítenek a bajon. Szívesen vesszük észrevételeit — természetesen — a jövőben is. Jókívánságait köszönjük. D r. H. E r n ő , B p. V. - Az egyik cikkünkben szereplő statisztikai táblázattal kapcsolatban írja: „. . . Nagyon érdekes lenne egy olyan táblázat, amely kimutatná, hogy az egyes európai — szocialista és kapitalista — országokban milyen összegű és milyen jellegű a családi pótlék az 1 — 5 gyermekes családoknál. . . Továbbá, hogy milyenek a nyugdíjak. . . Különösen érdekes volna tudni, hogy a szocialista országokban e tekintetben milyen a szociális gondoskodás." — Ezek valóban sokakat érdeklő problémák, de nem tartoznak a folyóirat profiljába. Ha figyelmesen átnézi a Budapest-ben megjelent statisztikai táblázatokat, meggyőződhet róla, hogy csak a város életével szorosan összefüggő adatokat közöltük. Kérésének már csak azért sem tehetünk eleget, mert nem akarjuk más — e témakörben illetékesebb — lapok, folyóiratok kenyerét elvenni. E havi interpellációnk Egyik olvasónk leveléből idézzük a következőket: ,,A Budapesti Nemzetközt Vásár területének régi drótfonatú kerítését az idén betonlábazatba ágyazott oszlopok között színes fémkerítéssel cserélték ki. A vásárterület Május 1. úti és Kacsóh Pongrác úti oldalát azonban mintegy kétszázötven méter hosszúságban kültelki gyárkerítésre emlékeztető sivár, foltos, piszkosszürke beton-panellal övezték. A május elsejei ünnepi felvonulók, a Nemzetközi ' Vásár hazai és külföldi látogatói, a Városligetet szemlélő idegen turisták és a belföldi sétálók fejcsóválva figyeltek fel a Liget két főútvonalának és környékének esztétikai képét mélyen rontó ízléstelen betonfalra. Talán meggondolatlan takarékossági szempont játszott itt közre?" Ezzel kapcsolatban szerkesztőségünk is kérdést intéz az illetékesekhez: „Szándéka-e a városrendezésnek a Városliget park-jellegét visszaállítani, és a Nemzetközi Vásárt az eredetileg tervezett és már sok társadalmi munkával elő is készített lágymányosi területre áttelepíteni?" 41 Budapest címere. Orbán Eszter halasi csipkéje