Budapest, 1966. (4. évfolyam)

5. szám augusztus - Zolnay László: Földalatti város a budai Várhegy mélyében

nek építése előtt magát a királyi palotát is csak szűrt Duna-vízzel s a háztetőkre lecsorgó ciszter­nák felfőzött, rosszízű ivóvizével láthatták el. (Bár igaz, hogy a vizet legfeljebb mosakodásra, főzésre használták.) A KÖZÉPKORI BUDA településtörténeté­nek régészeti kutatása során világossá válnak előt­tünk a régi polgárvárosi házak vízművességének hajdani írott emlékei. A XVI. században Oláh Miklós írja a budai Várhegyről, hogy annak „bel­seje üres". Evlia Cselebi meg, a török világutazó 1660 körül jegyzi fel: a budai Várban hetvenöt közkút, negyven házi kút s százhetven pincei cisz­terna van. A gótikus város lakói, háztulajdonosai házaik felső pincéiből sziklába vésett lépcsőket vezettek a — helyenként hosszú szakaszokban egymásbanyíló — barlangokba. A barlangpincék kútjaihoz pedig az udvarokról s a házak felsőpincéiből egyenes -aknákat vágtak. így aztán a felszínről is köny­nyű szerrel vedrezhették a kristályos vizű bar­langkutakat. A XV. századra a barlangpincék sora mir valóságos föld alatti Budavárat alkotott. A barlangpincékbe gótikus ívű kőajtókat met­szettek, omlásgyanús rétegeit gótikus metszésű támpillérekkel fogatták alá. A természetes, hé­víz-vájta mennyezetek temérdek korma s a pin­cékben, pincekutakban talált középkori leletek elárulják: a régi jó budaiak nemcsak fehér s — budai török-vérnek becézett — vörös boraikat tároltáV itt, hanem — támadtatások, szorongatások s a városfelszínt lángba borító tűzvészek idején — természetadta menedéknek is használták bar­langjaikat. Amennyire felső pincéik szorosan kö­vették a felszíni telekhatárt, a mélypincék barlang­rendszere úgy látszik egyetlen kommunitás volt: a föld alatti Budavárban — a barlangok alakja s a precíz mérőműszerek hiánya miatt — lehetetlen lett volna az amúgy igen nagy tiszteletben tartott tulajdoni határok szabatos megvonása. Buda földjére a városélet virágkorának idején, idegen legfeljebb mint vendég vagy hadifogoly tehette a lábát. Nagyot fordult azonban a kocka a mohácsi vész után. 1530-ban és 1541-ben Buda vára a császári haderők kegyetlenül kemény ostro­mait állta ki. Nem kérdés, hogy kivált 1530-ban, amikor a császáriak már a felsővár bástyáit is sokhelyütt tövig leágyúzták, s a város felszíne lán­gokban állt, a mélypince-rendszer fegyveres ala­kulatoknak föld alatti átcsoportosítására is alkal­mat adott. Természetes, több kilométer hosszú kazamata-rendszer volt ez, a legjavából. Azt, hogy a budai barlangok — az ivóvíz, a tárolás helye mellett — még a modern időkben is milyen ko­moly védelmi értéket jelentettek, az 1944/45. évi várostrom is megmutatta. Ekkor mintegy tízezer polgári személy életét óvták meg ezek a légoltalmi pincékké, kórházakká alakított budai barlangok. A Várhegy felszínénél három-négy emelettel mélyebben fekvő hatalmas barlangrendszernek hőmérséklete alig ingadozik. Még a rekkenő nyár­ban sem emelkedik itt magasabbra a higany, mint 16 Celsius, s a leghidegebb tél sem veri 10 alá a higanyszálat. A VÁRI BARLANGPINCÉKET ismerte, de elhanyagolta a török. A XVIII. század barokk Budájának lakói pedig kicsit babonás félelemmel tömködték el a régi járatokat; bőségesen beérték a felsőpincék rakterével. A Bach-korszakban egy­egy ismeretlen barlangszakaszban nem egy ember talált menedéket. A hatóság, a budai magisztrátus azonban — lopások megakadályozása, félkézkal­márok, csavargók menedékhelyének megszünte­tése végett — ahol csak tehette, lezáratta, eltö­mette a mélypincéket. De még így is maradtak járható részek. Vagy száz esztendeje Váradi Antal írja le — Balázs Sándor nyomorgó író és öccse, a hatalmas termetű Balázs Frigyes kért és kapott engedélyt a budai tanácstól arra, hogy az egyik ilyen mély­pincében gombát tenyészthessen. Megkapták a placet-et. Bátran nekivágtak a termelőmunká-Török kori harcok áldozatainak maradványai nak, noha a Vár csak úgy hemzsegett a mélypin­cékhez kapcsolódó rémhistóriáktól, kísérteties tör­ténetektől. Házmán polgármester — mint mond­ták — az engedélyt azzal adta meg: — én csak a föld felett vagyok polgármester. A gombatenyészet fel is lendült, ám egy szép napon a két kackiás Balázs testvér fogvacogva hagyta abba a munkát. Kísértetet látott... A do­log úgy esett, hogy amint Balázs Frigyes — egy szál árva gyertyánál — csendesen szedegeti a gombát a mélypincében, egyszerre csak iszonyú robajjal feldönti valaki. Vagy feldöntik valakik. Szegény Balázs — írja Váradi — hanyatt esett, mégpedig egy trágvaleves tócsa kellős közepébe. Gyertyája kialudt. Két árny suhant el felette. Mire nagy nehezen világot gyújtott egy dragonyos csákót talált a vízben. Meg egy leány lábára való fél papucsot. „Még ma is kérdés — mereng el élete alkonyán Váradi Antal — vajon miért vi­seltek a budai kísértetek dragonyos csákót és női papucsot?" Bizony e kérdésre a várostörténet modern búvára is nehezen tudna feleletet adni. A Vár hatalmas barlangrendszere, csodás hévi­zes mészkőboltozataival, középkori kútjaival, mind a régészetre, mind idegenforgalmunkra fel­adatokat ró, de mindkettőnek kincseket is ígér. (Lőrinczy György felvételei) Az egyik Dísz téri középkori kút aljáról a Vár­múzeum kutatói pár éve — unikális érdekességű — XIII —XIV. századi cserép- és faedényeket emeltek ki; ugyaninnen került elő egy, ugyancsak XIV. századi bőrsaru is. A Szentháromság utca alatti barlangok egyik kútjából a Hidrológiai Tár­saság könnyűbúvárai 1964-ben középkori edény­töredékeket s egy dudasípot hoztak felszínre. Maga a barlangrendszer idegenforgalmunkat gaz­dagíthatja páratlan látnivalókkal. Lehetőségeire nemcsak a Barlangtani Társaság figyelt fel — amely vasárnaponként az Uri utca 9. sz. házon át a barlangok egy részét látogathatóvá tette —, ha­nem vendéglátóiparunk is. Az Országház-borozó évek óta üzemben tartja mélypincéjét, mint bor­kóstolót. Most az Alabárdos vendéglőhöz s a For­tuna étteremhez kapcsolnak hozzá egy-egy közép­kori mélypincét, borozónak. Ezek a föld alatti borkóstolók — a boron felül — a kaland mámorát ígérik Buda vándorának, egy­ben pedig biztosítják az álmatag ódon budavári utcácskák éjszakai csendjét. Mindamellett azonban — tüzetes régészeti át­kutatás után — kívánatos lenne, ha az Idegen­forgalmi Tanács egységesen kézbe venné a budai várbarlangok dolgát! 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom