Budapest, 1966. (4. évfolyam)
5. szám augusztus - Sívó Tibor: Hazafiság és idegenforgalom
berek mindig többet és többet szeretnének megismerni évszázadok és évezredek alkotásaiból, a világból. Amikor szabaddá vált az út, feltételezhető, hogy elsősorban társadalmi berendezésünk, életformánk, gazdasági helyzetünk jelenthetett az idegenek számára különleges vonzást. Az idegenforgalmi szezon évről évre nagyobb mértékű széthúzódása ma már arra utal, hogy más vonzóerők is hatnak az érdeklődőkre. Itt kell reálisan mérlegelnünk, hogy ennek a vonzásnak vannak-e megalapozott értékei, amelyeket érdemes továbbfejleszteni, csiszolni, hogy az érdeklődés ne konjunkturális jellegű, hanem tartós, időtálló legyen. A reális mérlegelésnél figyelembe kell vennünk a statisztikát. Sokra értékeljük a rokoni látogatásokra érkezők nagy számát, őszintén örülünk sokirányú kapcsolataink szélesedésének, s az ebből fakadó vendégforgalomnak. A legnagyobb vonzóerőt és szervezőkészséget azonban olyan rétegek irányába kell kifejtenünk, melyek kizárólagosan turistaként üdülni, kirándulni, pihenni, szórakozni érkeznek hazánkba. Szerénység nélkül mondhatjuk, hogy hazánk, de elsősorban fővárosunk bővelkedik természeti szépségekben. Budapest mai szépsége az idők során alakult, formálódott, csiszolódott. A természet rakta le az alapokat. A kiemelkedő Várhegy és előtte a lágy kanyarú Duna természetszerűen kijelölte a város központját. A fővárosban szerezhető élményekhez azonban nemcsak a szemmel látható jelenségek tartoznak, hanem a lakosság minden megnyilvánulása, a város légköre is. Budapest lakossága igyekszik a maga számára kulturált körülményeket, derűs életet teremteni és az csak természetes, hogy mindezt szívesen osztja meg vendégeivel. És ez az egyik fő kérdés. Idegenforgalmunk szervezésében el kell érnünk az átlagos nemzetközi színvonalat, de az érdeklődés csak akkor lesz tartós, ha ehhez még valami egyénit, valami sajátost is nyújtunk. A vendégszeretet nem lehet csak egy iparág szakmai feladata: nemzeti, népi kultúránk értékei, rendezvényei, tudományos életünk programjai, nagy múltú és fejlődő gasztronómiánk, jól egybehangolva, fejlődésükre folyamatosan áldozva — stabil pillérei lehetnek a tartós idegenforgalmi fellendülésnek. Nem csak egyszeri kíváncsiság kielégítéséről van szó, hanem egyre fokozódó, szinte nosztalgikus visszavágyódás felkeltéséről. Hogyan lehet elérni és mik a feltételei annak, hogy a hazánkat látogató idegenek idővel törzsvendégekké váljanak? Ha a vendégkört figyelemmel kísérjük, tapasztalhatjuk, hogy mind többen igyekeznek látogatásukat megismételni. Az idegenforgalom sokrétű és nagyon érzékeny feltételeinek aránytalansága azonban sok esetben megakadályozza ezt, noha a törzsvendég jelenti a leghatékonyabb propagandát számunkra. Természetes emberi tulajdonság, a vendégnek pedig külön joga is a benyomások, az élmények állandó értékelése és a konklúzió levonása. Vannak, akiket a minimális sérelem is a többségben levő pozitívumok feledésére késztet. Szerencsére többségben vannak az olyan látogatók, akikkel a becsületes törekvések, a maradandó, kellemes élmények elfeledtetik a kisebb kellemetlenségeket, és a mérleg készítésekor a visszatérés mellett szavaznak. Mi, akik hosszú távú idegenforgalom fejlesztésén dolgozunk, mindig az igényesebb keresletre építjük számításainkat. KÖZISMERT DOLOG, hogy az idegenforgalomnak is vannak objektív és szubjektív feltételei. Nem közömbös azonban, hogy ezek milyen arányban keverednek. A látogatók fogékonyak az új, érdekesebb benyomások iránt. Az érdeklődés fokozódása vagy lanyhulása összefüggésben van az elkövetett hibákkal vagy a hatásos intézkedésekkel. Nem lehet kategorikusan, százalékokban megállapítani, hogy az objektív és szubjektív feltételek aránya milyen legyen. Anyagi eszközeink, technikai ellátottságunk ismeretében számolni kell azzal, hogy az emberi tényezők, a személyi felkészültség, a lélektani hatások nálunk jobban érvényesülnek. A magasabb technikai színvonalhoz szokott, de az emberi motívumokra éhes vendégek ezt nemcsak megértik, hanem — a tapasztalatok szerint — el is fogadják — mondjuk az „air condition" tartós hiányában. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy a kötelező udvariasság rangot jelent, a szolgai árubabocsátott alázatoskodás jellembeli fogyatékosság. Egy azonban bizonyos: a két feltétel megteremtésében valamennyi szervezet, az egész társadalom együttes erőfeszítéseinek hosszú, tervszerű és folyamatos láncolata hozhat eredményt. ÖNKÉNT VETŐDIK FEL A KÉRDÉS, hogy — központi elhatározás nyomán, anyagi erőnk koncentrálásával — milyen sürgősségi sorrendben célszerű az objektív feltételek megteremtése. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy ezzel párhuzamosan kell formálni az idegenforgalomról kialakítandó közfelfogást. A szocialista hazaszeretet elmélyítése, a mértéktartó, egészséges, öntudatos lokálpatriotizmus, az anyagi, technikai feltételeknél nem kisebb jelentőségű, nélkülözhetetlen tényező. Emellett természetesen szükség van a meggondolt, racionális szervezésre és koordinációra. Vegyük sorra ez utóbbiakat. Az objektív feltételek sorrendjében kétségtelenül jelentős szerepet játszik a szálláshelyek növelése a differenciált igényeknek megfelelően. A szállodáknál a mindenkori nemzetközi színvonal elérése kívánatos, éttermeinkben, szórakozóhelyeinken, kereskedelmi üzleteinkben viszont az egyéniségre, a jellegzetességre való törekvés a követelmény. E két célkitűzés harmonikus összehangolása jelenti az idegenek számára az egyik fő vonzóerőt. Éttermeinkben, vendéglőinkben az idegenek két élményt keresnek. Az egyik a sajátos magyaros jellegű építészeti kialakítás, hasonló jellegű mértéktartó berendezéssel és felszereléssel. Itt nem szabad visszariadni bizonyos romantikus elemtől sem, amely nem azonos a múlt álromantikájával, vagy ósdiságával. A másik, a sajátos gasztronómiai élmények. Ilyen tekintetben ezek az üzletek étkezési kultúránk, szokásaink élő, megfogható propagandájává válhatnak és ha igaz az a francia közmondás: „Le coeur n'est jamais reconnaissant, mais l'estomac quelquefois" (a szív sohasem hálás, de a gyomor néha az), akkor vendégeinket ízletes, zamatos ételeinkkel is „hálásakká" tehetjük. A vendéglátóipari hálózat ilyen irányú differenciálására való törekvés egészséges módon jelentkezik. Még sokat kell azonban tenni, hogy számszerűségében és tartalmában megfelelően előrehaladjunk. Szórakozóhelyeink még nem alakították ki sajátos és attraktív tartalmukat és emellett számuk is kevés. Bár a feltételek adottak, mégsem tudtunk rendszeresen olyan műsorokat nyújtani, amelyek a hazai szokások hangulatát idézik. Az ilyen művészeti csoportok külföldi szerepeltetését és itthoni, szezonbeli fellépését helyesebben kell értékelni és egyeztetni. Ezeket ugyanis a külföldiek valóban kedvelik. Nyilvánvaló, hogy az éttermi és a vendéglői hálózat fejlesztésével párhuzamosan a szórakozóhelyek fejlesztése is sürgős feladat. Kereskedelmi hálózatunk továbbfejlesztése és árukiválasztása terén is hasonló követelmények merülnek fel. A modern tetszetős Fülöp György rajza 18