Budapest, 1966. (4. évfolyam)

5. szám augusztus - Szűcs István: Lakáshelyzet — lakásigény a Józsefvárosban I.

Budapesti átlag Vizsgált területen Nőtlen, hajadon Nős, férjezett Elvált özvegy összesen: 36,0 52,0 4,0 8,0 23.5 53.6 7,4 15,5 100,0 100,0 Az előzőekben közölt táblázatok áttekintése során fokozatosan kirajzolódik az elöregedett városrész elöregedett társadalmának a képe. Feltehető, hogy ez nem józsefvárosi sajátosság, hanem hasonló helyzet tapasztalható valamennyi, vagy legalábbis legtöbb belső városrészünkben. E helyzet kialakulásának speciális oka is van. A budapesti állami lakásépítés zöme lakótelepi formában történik. A lakótelepekre — a tanácsi kiutalás alapján — döntően a többgyermekes családok és fiatal házaspárok kerülnek —, ami önmagában helyes. Ennek ellentételeként viszont azokban a kerületekben, illetve városrészekben, ahol nincs jelentős mennyiségű lakásépítés, egyre inkább az idősebb korosztályok koncentrálódnak. Budapesten a lakótelepek építése főleg a külsőbb területeken valósítható meg, belső városrészek rekonstrukciójára még alig került sor. Ennek következtében sűrű beépítésű belső kerületekben a gyermekes családok száma egyre inkább csökken és így a város belterületei nemcsak a lakóépületek állaga szempontjából, hanem társadalmilag is elöregednek. Ez a jelenség már most is megállapítható, de 5—10 éven belül egészen szembetűnő lesz és a város társadalmi összetételének egészségtelen területi átrétegződése következik be. E tény ismeretében városépítési, illetve lakáselosztási gyakorlatunk felülvizsgálatánál meg kell keresni a megoldást. A józsefvárosi helyzet további jellemzése érdekében a családok (családfők) foglalkozás és iskolai végzettség szerinti megoszlását szemlélhetjük: Foglalkozási rétegződés Budapesti átlag Vizsgált területen %-ban %-ban számi Segédmunkás 11,0 6,8 43 Szak- és betanított munkás 38,5 32,9 208 Alkalmazott 17,9 20,6 130 Vezető, irányító és általában értelmiségi 10,2 7,2 46 önálló 4,2 2,7 17 Nyugdíjas (korábban fizikai dolgozó) 9,4 21,4 136 Nyugdíjas (korábban szellemi dolgozó) 4,2 5,4 34 Egyéb 4,6 3,0 19 összesen: 100,0 100,0 633 Legmagasabb végzettség Budapesti Vizsgált átlag területen Általános iskola 4 osztálya, vagy annál kevesebb Általános iskola 5 — 8 osztálya Befejezett 8 általános Középiskolai érettségi Egyeíem (főiskola) összesen: 10,9 37,2 32.1 13.2 6,6 7,9 31,4 41,2 16,0 3,5 100,0 100,0 Gyermekjátszótér A vizsgált terület épületállaga, lakásviszonyai a kapitalista nagyvárosok „szlöm"-ös területeire emlékeztetnek. A társadalmi összetétel azonban ettől élesen eltérő és semmi sem utal arra, hogy itt a legalacsonyabb társadalmi rétegek koncentrálódnak, sőt, éppen ellenkezőleg, a terület társadalmi struktúráját a középrétegek jellemzik. Az összefoglaló jellemzéshez tartozik még annak vizsgálata, hogy a felvétel során megkérdezettek milyen hányada született Budapesten, illetve honnan és mikor költözött fel: Budapesten született Vidéki városból költözött fel 1943 előtt 1943-57 között 1957 után Faluról költözött fel 1943 előtt 1943-57 között 1957 után 35,2 % 16,1 % 6,9 % 3,4 % 18,9 % 12,1 % 7,4 % Ö s s z e s e n A munkások és az értelmiségiek aránya alacsonyabb a budapesti átlagnál, viszont a nyugdíjasok száma közel kétszerese. Ha azonban a munkások és a nyugdíjas fizikai dolgozók arányát együttesen vizsgáljuk (az összehasonlítás nem egészen pontos, mert a nyugdíjas fizikai kategóriában jelentős számban alkalmazotti rétegek is lehetnek), akkor nagyjából átlagos helyzetet tapasztalunk. Ugyanez vonatkozik az értelmiségi és a nyugdíjas szellemi dolgozók összevonása esetére is. A társadalmi összetétel tehát elsősorban a nyugdíjasok magas aránya miatt tér el az átlagostól. Az iskolai végzettség szerinti rétegződés (%-ban) Az iskolai végzettség szerinti megoszlásra jellemző a középrétegek túlsúlya. A befejezett 8 általános iskolánál alacsonyabb végzettségűek és az egyetemi végzettséggel rendelkezők aránya egyaránt alacsonyabb, mint a budapesti átlag. A foglalkozási rétegeződés és az iskolai végzettség adatainak vizsgálatánál merül fel a művi környezettel való szembeállítás jellegzetessége. A Józsefváros Budapest egyik régen kiépült, szerkezetében és épületállagában változatlanul megmaradt városrésze, ennek ellenére lakosainak csak kb. egyharmada budapesti születésű. Ez egyébként egész Budapestre jellemző, a generációkon keresztül itt lakó törzslakosság száma alacsony. Eltérő viszont, hogy a bevándorlás zöme a II. világháború előtti időszakra esik és az 1957 utáni években, amikor a Budapestre történő felvándorlás a legmagasabb szintet érte el, a vizsgált területre alig költöztek új lakók. Ennek több oka is lehet. A józsefvárosi lakások arra az időpontra már telítődtek és új építés nem volt. A társadalom mobilitása (a költözködés aránya) igen alacsony, tehát a lakosság kicserélődése jelentéktelen. Végül valószínű, hogy a vidékről felköltözők részére az itteni viszonyok nem voltak vonzóak és a városrészhez inkább azok ragaszkodtak, akik már hosszabb idő óta itt élnek. A felköltözők közel fele vidéki városból került a Józsefvárosba. Az utóbbi évek felvándorlásánál — a Budapest egészére vonatkozó adatok szerint — lényegesen nagyobb azoknak az aránya, akik faluról költöztek fel. A családok eredete, különösen a lakásviszonyokkal való elégedettség és a lakásváltoztatási szándék vizsgálatánál jelentős. A megkérdezettek 70%-a több mint 20 éve lakik Budapesten és így véleményükben a nagyvárosban élő, ott meghonosodott lakosság nézetei tükröződnek. A lakásviszonyok jellemzése Az előzőkben a józsefvárosi viszonyok nagyvonalú, áttekintő jellegű ismertetésével foglalkoztunk. A közölt adatok az ún. „egydimenziós" megoszlások voltak, tehát az ottani társadalom, vagy a lakások, épületek egy bizonyos ismérv szerinti csoportosításai. A lakáshelyzet beható és differenciáltabb elemzését teszik lehetővé a „kétdimenziós" megoszlások, melyek keretében elsősorban a társadalmi csoportokat és a lakások, lakóépületek adatait állítjuk párhuzamba. A részletes elemzésnél egyik legfontosabb vetítési alapnak a családok foglalkozási rétegződését tartottuk, mely nagyjából megfelel a gazdasági-társadalmi réteg-13