Budapest, 1966. (4. évfolyam)

1. szám április - dr. Reischl Antal:A tervektől — a megvalósulásig

JANÁKY ISTVÁN és fiai, Janáky György, valamint ifj. Janáky István építészek kiemelt megvételben részesült pályaterve megjelenésében imponáló hatású, nagyvonalúan egyszerű, szimmetrikus színházépület. Megoldásukban a díszlelátó külön nem hangsúlyozott, erre a célra az I. emeleti foyer előtti teraszt használták fel. Az épület a szimmetrikus elrendezését azonban azzal éri el, hogy a stúdiószínpadot a szimmetria tengelyébe — a nagyszínházzal ellentétes oldalról, a Népstadion útról nyitva — az alagsorba helyezi, ami több szempontból előnytelen. A nézőközönséget kiszolgáló, jól méretezett belső tereiben mind az intim, mind a monumentális térhatás egymást jól kiegészítve jelentkezik. A nagyszínház nézőtere, egymezőben összefüggően emelkedő üléssoraival szép hatású teret nyújt, jó látási és hallási viszonyokkal. A választott nagyméretű színpadrendszer színpadtechnikailag jól kidolgozott és megoldott. Ez a megoldás kiforrott, lenyugodott, tisztult formáival szinte klasszikus hatást kelt. A mű méltó záróakkordja az időközben elhunyt kiváló mester, Janáky István életművének. A HARMADIK KIEMELT MEGVÉTELT nyert pályamű — rangsorolás nélkül — Mikol á s Tibor, Szabó János és B o r u z s Bernát magyar építészek munkája. E megoldás eredetisége az, hogy törekszik a Dózsa György útra merőleges tengely mellett is biztosítani az emeleti foyerból a kilátást a parkba és a ligeti tó felé. A főbejárata a Dózsa György úton van és a nézők két oldalt a ruhatárak érintésével, impozáns lépcsőzeteken át érik el az épület túlsó végén már a Népstadion útra néző foyer, dohányzó, büfétereket. A belső távlati kép kellően érzékeli a közönség tartózkodására szolgáló belső terek építészeti nagyvonalúságát. Ezekből a helyiségekből jut be a közönség az érdekes formájú színházi nézőtérbe. Tehát a merőleges tengelyű elrendezések szokásos formájával szemben, e megoldásban a színpad háttal van a fölvonulási útvonalra, melyre tulajdonképpen a színház üzemi helyiségei nyílnak. A stúdiószínpad a nagyszínház hátsószínpada alatt van. A jó arányok, az épületelemek hatásos kezelése, a könnyed, szépvonalú lépcsők biztosítják e színházépület eleganciáját, a színház rendeltetésének megfelelő artisztikus összhatást. ÉRDEKES MEGOLDÁS J. Czycz, J. Furman, J. Jozefovic és A. Skopinski lengyel építészek megvett terve. A pályázók a színházépület nagyméretű tömegét — alaprajzilag szabályos hatszögekre tagolva — az elemek halmazára igyekeztek bontani, s ezzel eltérve a hagyományos színházépület formától, a pályázaton valami újabbat hozni. Bár ezzel aránylag kis építési kubatúrát értek el, a megoldás a formai, funkcióbeli és szerkezeti áldozatai miatt mégsem mondható takarékosnak. A pályázaton az organikus, kristályosan felépülő színházépület tömegek több hasonló példájával találkozunk, elsősorban lengyel pályázók részéről. Sajnos, ez az újszerű törekvés nem mindenben tudta, a pályázók által nyilván remélt, magasszintű eredményt hozni. 20