Budapest, 1966. (4. évfolyam)

4. szám július - Dr. Hajnóczi Gy.—Dr. Póczy K. Aquincum felújítása

Aquincum helyreállított városrésze, előtérben a húspiac — balra a csarnok körépítménye egy oszloplábazattal — háttérben a nagy közfürdő (Hajnóczi Gyula felvételei) tették. Aquincum kerítéssel övezett városrészén belül megindult a rendteremtés. A főváros 1963 óta évente másfél millió forintot biztosít költségvetésében a római romok felújítására, s így az aquincumi és az egyéb antik épületemlékek tervszerű rendszeres állagmegóvása, helyreállítása lehetővé vált. Az Országos Műemléki Felügyelőség munkálatainak eredményeképp elkészült a nagy közfürdő és a húspiac, és az ezzel szomszédos épülettömb nagy részének a műemléki helyreállítása. Kivitelezésre várnak a további területek már elkészült tervei, köztük az amfiteátrumé is, amelynek megóvására, rekonstrukciójára az előkészületek megtörténtek. Sokan úgy gondolják, hogy ezzel a kérdés megnyugtató megoldást nyert, a romokat többé nem pusztítja az idő, a gázgyár füstje és a nemtörődömség. Szerencsére — azokéra, akik féltő gonddal figyelik az antik város sorsát — külső okok olyan helyzetet teremtettek, amelyek szükségszerűen kiemelik Aquincumot elszigeteltségéből és olyan megítélést vívnak ki számára, mint amilyennel az említett távlati terv — annak idején kissé idealisztikusán — a várost kezelte. Időközben ui. újjáépült a Római fürdő strandja, amelynek a helyreállítása során az antik római forrásfoglalás módszerei tisztázódtak, közelében camping létesült, Budapest legszebb és legfrekventáltabb ilyen nemű intézménye. Egy régen megoldatlan kérdés, a főváros szabadtéri néprajzi múzeumának, a Skansennek a létesítése újra napirendre került, a főváros az Aranyhegy környékének a vidékét tartja ma is legmegfelelőbb helyének. Végül: Óbuda és Békásmegyer elkészült rendezési tervei után a kettő között kimaradó — Aquincum környéki — terület rendezése is aktuálissá vált, elsősorban a kétpályásra tervezett 11. számú gyorsforgalmi út Budapestre való beérkezése miatt. Ismeretes, hogy a Szentendrei út — a gyorsforgalmi út nyomvonalán — éppen az aquincumi romterület és a HÉV állomás között annyira leszűkül, hogy a forgalmi dugók, a balesetek szinte mindennaposak itt. Az út kiképzése, megoldása tehát nemcsak a romkert érdeke, de egész Budapesté, még 34 tovább menve: a Dunakanyar közlekedésrendjéé — ilyen összefüggések és viszonylatok ütközőpontjában fekszik a látszólag jelentéktelen rommező. Budapestnek ez a területe tehát páratlan kulturális és idegenforgalmi lehetőséget rejt magában, és ennek a lehetőségnek a mérlegelése a közeljövő komoly feladata. A főváros városrendezési osztálya a Budapesti Történeti Múzeum által megadott védettségi határok figyelembevételével most készíti a terület felhasználási terveit, s minden remény megvan rá, hogy ebben az antik város is megkapja a maga méltó helyét. S ha végigsétálunk most Aquincum újonnan helyreállított épületei között, kísérjen az a gondolat, hogy mindaz, ami itt történt, és ahogyan történt az az előbbiekben felvázoltak tudatában, figyelembevételével született meg. A római Imperiumban szerte fennmaradt épület-emlékekkel szemben äz aquincumi romok különleges előnnyel rendelkeznek: az antik városból itt modern főváros nőtt ki, de oly módon, hogy a középkori település csak a katonaváros örökségét fejlesztette tovább Óbudán, a polgárváros romjai azonban kiestek a forgalomból, s a földtakaró évezredeken át megőrizhette maradványait. így történhetett, hogy míg az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél levő római erőd falai, a katonai amfiteátrum, a vízvezetékek, lakóházak és a város tövében emelkedő villák feltárt romjai szigetszerűen illeszkednek a modern várostestbe, addig az aquincumi rommező jelenlegi állapotában is az antik város összefüggő szakasza. A most folyó helyreállításoknak az alapelve az, hogy ezt az egységességet fejezzék ki a maradványok, mert csak így dokumentálhatják a római kori város egykori jelentőségét és az építkezések monumentalitását. Az elsődleges és a legfontosabb teendő tehát a polgárváros rommezejében a város jelleget érvényre juttatni, a város összképét valamiféleképpen érzékeltetni. Természetes, hogy a romok az eredetinek még az illúzióját sem kelthetik, a cél csupán az lehet, hogy a látogatók a falmaradványokban ne zűrzavaros, áttekinthetetlen halmazt lássanak, hanem felismerjék az utcák által határolt épülettömböket, ókori utcákban sétáljanak, az épületekbe bemenjenek, egyszóval az egész kissé több legyen számukra, mint valami monumentális méretű plasztikus térkép, helyenként városképi élmények fogadják őket. Ennek az összképnek a megteremtése hozzájárul ahhoz, hogy az egyes épületek egykori rendeltetése, jelentősége érthetővé és elképzelhetővé válik. Ezt az élménytkeltö bemutatást célozzák az épületek kiegészítései — amelyeket a szükségessé váló hitelesítő ásatások új adatokkal segítettek — a nagy közfürdő eredeti járószintjének modern szerkezeti eszközökkel való visszaállítását, a gőzfürdő fűtőberendezésének, fürdőkádjának rekonstrukcióját, az utcai illemhely bemutatását, a fürdő szomszédságában elterülő piazzetta újonnan megismert szentélyfülkéjének érzékeltetését, a húspiacon álló rotunda féloszlopainak elhelyezését és a háború során szinte teljesen elpusztult lakóház újjáépítését. A tudományos és a népművelési szempontok együttes érvényesítése vezette a régészek és építészek kezét, és úgy érezzük, hogy a közvélemény ezt a törekvést megértéssel fogadja. Ilyen józan és tudatosan átgondolt perspektívában látjuk ma Aquincumot, amelyről csak a hamis romantikát és az elmúlás rezignációját akarjuk letörülni, nem az ódon város antik báját, amit azonban csak önmaga, saját eszközeivel, saját keretei között sugározhat. A nyár elején Aquincum feltáratlan nyugati oldala hangos lesz lengyel, bolgár, jugoszláv, német, stb. egyetemisták beszédétől, vidámságától. A Budapesti Történeti Múzeum, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem KISZ Szervezete és Építészettörténeti Tanszéke nemzetközi munkatábort szervez. Az ebben dolgozó fiatalemberek munkája fogja napvilágra hozni az ókori város eddig ismeretlen részeit és hoz új életet a föld alatt szunnyadó ódon falak közé. Dr. Hajnóczi Gyula - Dr. Póczy Klára