Budapest, 1966. (4. évfolyam)

4. szám július - Dr. Dobos Ödön: Pest-Buda gyógyfürdői

Buda a török uralom idején. Houfnagel metszete 1617-ből a figyelmet. Pedig ebben az időben a divatba jött érvágás és piócázás folytán a fürdők piszkosak, véresek voltak és ezért azokat csak a szegényebb néposztály használta. 1806-ban a Rudas fürdő, közös medencéje mellett 32 fürdőszobával, dr. Okenfuss vezetése alá került. A Császár fürdő, Marczibányi birtokában, közös medencéjén kívül 3 török fürdőjével, 7 kétkádas, 19 kőkádas és 33 vendégszobájával, a főváros legnagyobb fürdője volt. A Király fürdő és Rácz fürdő ebben az időben, 8—8 kőkádas fürdőszobával, elég elhanyagolt állapotban volt. A Rudas fürdőt 1831-ben kibővítették, vendégfogadót és billiárdszobás éttermet építtettek hozzá. A mai Gellért fürdő mellett 1832-ben új épületet emeltek fürdőszobákkal és vendégszobákkal. A Császár fürdőt, melynek ebben az időben évi 10 000 Frt volt a jövedelme, Marczibányi alapítvány formájában az Irgalmas-rendre hagyományozta. A szabadságharc utáni időkben a Császár fürdő volt a város legszebb fürdője. A közönség szívesen kereste fel nemcsak fürdés, hanem szórakozás céljából is. Híresek voltak a Császár fürdőben tartott Anna-bálok. Ebben az időben a fürdő neve „Császárfürdői kéjhely". Lágymányos környékén 1853-ban házépítés közben keserűvízre bukkantak. Vegyelemzés után, a mai Tétényi úti kórház helyén ekkor építették az Erzsébet sósfürdőt, mely a második világháború alatt elpusztult. Kevéssel ezután Kelenföld és Budaörs között még több helyen találtak keserűvizet, amelyet palackozva forgalomba hoztak. A Margitszigeten Zsigmondy mélyfúrása nyomán 44 fokos kénes gyógyvíz fakadt és erre 1869-ben Ybl Miklós tervei szerint pompás gyógyfürdő épületet emeltek, mely a második világháború alatt elpusztult. A városi tanács megbízásából Zsigmondy a Városligetben artézi kutat fúrt. Kilenc és fél évi fúrás után sikerült a mai Széchenyi fürdő helyén 74 fokos vizet nyernie. 1884-ben a Lukács fürdőt Palotai Fülöp vette meg, aki a jelenleg is üzemben levő hatalmas fürdőpalotát építtette. 1894-ben a főváros a Rudas fürdő mellé a ma is használt úszócsarnokot építtette, majd a század elején megvásárolta a Sáros fürdőt, a mai Gellért fürdőt és megrendelte az akkori Európa egyik legtökéletesebb és legkorszerűbb gyógyfürdőjének terveit. Közben 1913-ban elkészült a mai Széchenyi gyógyfürdő és mai formájában 1918-ban a Gellért szállóval egybeépült gyógyfürdő. Az első világháború után, 1927-ben létesítették a vízisportok lebonyolítására alkalmas uszodát a Császár fürdőben és 1930-ban a Margitszigeten, az akkor feltárt Magda-forrás vizének részbeni kihasználására, a Nemzeti Sportuszodát. A Rudas fürdőt 1937-ben teljesen felújították. A második világháború alatt a fővárosi fürdők egy része elpusztult, vagy olyan súlyos károkat szenvedett, hogy hosszú ideig kulturált kiszolgálásról és gyógykezelésről nem lehetett beszélni. A Gellért és Rudas súlyosan megrongálódott, a Rácz, Király és a Margitsziget-i Ybl fürdő úgyszólván teljesen megsemmisült. A felszabadulás után helyreállításuk vontatottan történt, igénybevételük viszont állandóan emelkedett és a fürdőzők száma elérte a háború előttinek háromszorosát. A nagy forgalom-emelkedés következtében jelentkező fokozott elhasználódás megkövetelte a felújítás és korszerűsítés, bővítés ütemének gyorsítását. Az elmúlt tíz évben e téren jelentős előrehaladás történt. Megépült a pesterzsébeti jódos-sós gyógyfürdő, a csepeli strandfürdő, újjá-A Császár fürdő az egykori Császár malommal Alt Rudolf kőrajza a Rudas fürdőről a múlt század elején