Budapest, 1966. (4. évfolyam)
4. szám július - Dr. Fodor László: Számok, tények, tanulságok
Dr. Fodor László SZÁMOK, TÉNYEK, TANULSÁGOK A lágymányosi lakótelep részlete UJ LAKÓTELEPEINK, korszerű elvek alapján, azzal a céllal épültek, hogy lakóiknak adottságaikhoz képest, egészséges környezetben a lehető legjobb életkörülményeket biztosítsák. Ez sok tekintetben megvalósult, de lényegesen közelebb is kerülhettünk volna a célhoz, ha erőforrásainkat átgondoltabban használjuk ki. Annak érdekében, hogy az elmúlt időszakban épített új lakótelepeken kialakult lakás- és életviszonyokat feltárjuk, 1965-ben a Budapesti Városépítő Tervező Vállalat a Fővárosi Tanács megbízásából az Üllői úti, a lágymányosi és az Árpád-hídfői lakótelepeken vizsgálatot végzett.1 E vizsgálat tanulságai megérdemlik, hogy kissé részletesebben szóljunk róluk. A három lakótelepen összesen 6267 család körülményeit mértük fel. A felmérés kiterjedt a többi között a család-nagyság és a lakás-nagyság közötti összhangra. Meghökkentő volt, hogy a lakások csaknem 30%-ában többen laktak egy lakásban, mint amennyit a lakások méretei lehetővé tesznek. Még kedvezőtlenebb a helyzet, ha a lakók lakáshelyzetét vizsgáljuk: a három új lakótelepen épített állami lakásokban lakók 40%-a zsúfolt lakáskörülmények között lakik. Ez feltűnően rossz arány, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a vizsgált 6267 lakásban összesen 21 130 lakost lehet elhelyezni, ezzel szemben a ténylegesen e lakásokban lakók száma ennél kevesebb: 20 909 fő volt. Alapvető ellentmondás! Hogyan állhatott elő az a helyzet, hogy több férőhelyen kevesebb lakost csak úgy lehet elhelyezni, hogy minden 100 lakos közül 40 zsúfolt lakásban éljen? Nos ennek két oka van. Az egyik: az épített lakások nagyság szerinti összetétele nem felel meg az e lakásokba beköltöző családok nagyságszerinti összetételének. A másik: az egyes lakások elosztásánál nem vették kellően figyelembe a beköltöző családok nagyságát, és kis létszámú családok nagyobb, vagy nagyobb létszámú családok kisebb lakásokhoz jutottak, ami elsősorban a nagyobb családok számára hátrányos! Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egy és másfélszobás lakások túlzsúfoltak, míg a kettő és fél, háromszobás lakások egy része nincs kellően kihasználva. Részletezzük ezt az eléggé általános megfogalmazást néhány számszerű adattal: A kétférőhelyes (egyszobás) lakások közel 44%-a zsúfolt, ugyanakkor a kéttagú családok több mint 52%-a kétférőhelyesnél nagyobb lakásban lakik. A háromférőhelyes (másfélszobás) lakások mintegy 30%-ában három iDr. Fodor László, Dezső Jánosné, Gyuris Aladár: Lakáspolitikai vizsgálatok a lágymányosi, az Árpád-hldfői (Észak) és az Üllői úti lakótelepek lakásviszonyai tárgyában. (Tanulmány Bp. 1965.) személynél több lakik, viszont a háromtagú családok 45%-a négy, vagy többférőhelyes lakást kapott. A négyférőhelyes (kétszobás) lakások csaknem 20%-a túlzsúfolt, és 10%-ában kéttagú család vagy egyedülálló lakott. A négytagú családok fele kapott négyférőhelyes lakást, több mint 30%-a kisebbet és mintegy 15%-a lakik két és félszobás (5 férőhelyes) vagy ennél nagyobb lakásban. Az ötférőhelyes (két és félszobás) lakások 60%-át lakta négy vagy öttagú család, majdnem 20%-ában ennél többen laktak és több mint egyötödében olyan kis létszámú család élt, amelynek létszáma alapján nem járt volna ekkora lakás. Az öttagú családok fele ugyanakkor négyférőhelyes lakást, további 15%-a pedig háromférőhelyes lakást mondhat otthonának. A hatférőhelyes (háromszobás) lakásoknak alig több mint 10%-a túlzsúfolt, viszont egyharmadában négytagú, vagy annál kisebb családok laknak. Pontosabban: a vizsgált lakások közül hatférőhelyes 71 volt, viszont hattagú család 221. Ezek közül csupán 15 lakott hatférőhelyes lakásban, a többi ennél kisebben szorongott. A fennmaradó hatférőhelyes lakások közül csak tízben lakott héttagú vagy nagyobb család, a többiben kis családok éltek. A felvételben szereplő 6267 lakás közül csak 4 hétférőhelyes (három és félszobás) lakás volt, ugyanakkor 117 hét vagy annál több tagú családdal találkoztunk. Ezek közül mindössze i(!) család nem élt zsúfolt körülmények között. A fentiekben igen vázlatosan közölt kép egyáltalán nem megnyugtató. Mit mutat? A kislakásépítkezés újratermeli a lakáshiányt! Ma a túlzott kislakásépítéssel azt értük el, hogy minden 100 új lakásba költöző család közül 30 már ismét zsúfolt körülmények közé került és joggal lép fel újabb lakásigénnyel. Tehát 30 lakást majdnem hiába építettünk, mert nem oldotta meg a beköltöző családok lakásproblémáját. Főként ennek tudható be, hogy hihetetlenül magas a lakótelepeken a lakáscserék aránya. (Lágymányosi állami és Üllői úti állami lakások 30—40%-át cserélték már el!) A kislakásoktól még a két és három tagú családok is idegenkednek. Ahogy anyagi helyzetük javul, annak arányában igyekeznek nagyobb lakásba jutni. Ezt példával is igazoljuk: azoknak az egy, két és háromtagú családoknak — amelyekben a családi havi összjövedelem 2000 Ft alatt van, — 85—90%-a lakik kislakásban. Viszont ugyanekkora családoknál, ahol a családi havi összjövedelem 5000 Ft felett van, már csak mintegy 20—30%-a lakik egy, vagy másfélszobás lakásban! Ez mindenképpen figyelemreméltó! 4
