Budapest, 1966. (4. évfolyam)

4. szám július - A címlapon: A Gellért-fürdőben, Rév Miklós felvétele

IV. ÉVFOLYAM U. SZÁM 1966 JÚLIUS Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; GARAI GÁBOR költő; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V.B. elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS, a Fővárosi Tanács városrendezési osztályának vezetője; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója. Közlekedés, közművek, városrendezési problémák Interjú Bartos Istvánnal, a Fővárosi Tanács elnökhelyettesével B FŐVÁROS FOLYÓIRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: FEKETE GYULA Képszerkesztő: PÉTER IMRE Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I. Országház u. 20. Szerkesztőségi fogadóórák: hétfő, szerda, péntek 15.30—17.30-ig — Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizetéseket felvesznek a postás kézbesítők és a postahivatalok Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft félévre 60,— Ft egy évre 120,— Ft Athenaeum Nyomda mélynyomása Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25.151 A TARTALOMBÓL Dr. Fodor László: Számok, tények, tanulságok . Dr. Dobos Ödön: Pest-Buda gyógyfürdői Ijjas Antal: Honfoglalás (tárca) Granasztói Pál: A víztükrök városában .... Major Máté: Lapszéli jegyzetek Dr. Anghi Csaba: A joo éves Állatkert F. Tóth Rózsa: A régi pesti városfal Gyárfás Endre: Csepel és ifjúság (vers) Szigethi A. — Balla D.: Veszprém Nagy Rudolf — Tóth Ferenc: A Rákóczi út —Nagykörút keresztezésének korszerűsítése Polgár Károly: A főváros Madách-szobor pályázatai Dr. Hajnóczi Gy.—Dr. Póczy K. Aquincum felújítása FÓRUM Kovalovszky Miklós: Olyan gazdagok vagyunk ? ... 35 Gergely Mihály: Modern galériát Budapestnek 38 Mesterházi Lajos: Levél a Várból 39 Dr. Marek Antal: Emberek a gőzben 42 Tabi László: Ketten beszélnek 43 Kolozsvári Grandpierre Emil: Kaján krónika 44 A címlapon: A Gellért-fürdőben, Rév Miklós felvétele Hátsó borító: id. Brueghel: Keresztelő Szt. János prédikációja (részlet), Schiller Alfréd felv. Amáj us végi napok, amikor felkerestem Bartos Istvánt, a fővárosi Tanács elnökhelyettesét, érdekes kettős-jubileum hordozói voltak, melyek mellett hallgatva mentünk el valamennyien: éppen egy évszázada, hogy az első „tömegközlekedési eszköz" — a lóvasút — működésbe lépett városunkban, s háromnegyed-évszázada, hogy a lóvasút szuszogó paripáit felváltották a villamoskocsik. Ma már mosolyogni való, biedermeier emlék: a Belvárosban, a Kiskörúton, Kőbánya, Újpest felé színes zászlójelzéssel közlekedő lóvonat, de még az elöl-hátul nyitott aprócska Siemens-féle villamos is, amelynek „irtózatos gyorsasága és lehető emberölései" ellen tömegfelháborodás tiltakozott nagyapáink idején. Mégis: a tömegközlekedés bevezetése annak idején nem kis fordulatot jelentett a nagyvárossá fejlődő Budapest életében... egyúttal hozzá is járulva e fejlődés meggyorsulásához. Napjainkban (különösen csúcsforgalmi időben, villamos-, vagy autóbuszmegállóknál álldogálva) az emberben sokszor felmerül az a gondolat, hogy égetően sürgős volna már egy újabb fordulat. — Budapest közlekedési helyzete meglehetősen „rendhagyó" — mondja Bartos István — mindenekelőtt demográfiai okokból. A város lakosságának elhelyezkedése az európai nagyvárosokéhoz képest rendkívül egyenlőtlen: vannak olyan részei Budapestnek, ahol a népsűrűség négyzetkilométerenként meghaladja a harmincezer főt (a VI. és a VII. kerületben) másutt meg alig hétszáz fő (például a XVII. kerületben). A közlekedési hálózat fejlesztésénél a települési viszonyokat természetesen figyelembe kell vennünk, viszont éppen a legsűrűbben lakott városrészekben a forgalom sűrítését az utak áteresztőképessége nagy mértékben korlátozza. Amint növekszik a gépkocsiforgalom, ez a probléma fokról fokra súlyosbodni fog. Jelenleg az a helyzet mégis, hogy a villamos, amelyet sok európai metropolisban már száműztek a belső kerületekből és idővel nálunk is nyilván ugyanerre a sorsra jut majd — Budapest mostani közlekedési adottságai mellett egyelőre nélkülözhetetlen. A járatok sűrítése azonban már alig hozhat megoldást: a villamosforgalom javítása elsősorban a korszerű, zajtalan, jól gyorsuló új szerelvények beállításával oldható meg. Budapest utcáin a közönségnek bizonyára feltűnt már az újfajta, modern szerelvény, amely egy ideje kipróbálás céljából közlekedik: mostanában fogják „zsűrizni", s ha az eddigi tapasztalatok alapján prototípusként elfogadják, akkor megkezdődik az újfajta vülamos-szerelvény gyártása. Forgalomba állításától jó eredményeket remélünk. A beszélgetés most az autóbuszforgalomra terelődik. Mindketten ahhoz a nemzedékhez tartozunk, amelyik gyermekkorában még látta az első budapesti autóbuszjárat indulását a mai Népköztársaság úton, s végigkísértük az utóbbi két évtizedben az autóbuszhálózat fejlődését. így könnyen egyetértésre jutunk: ezen a téren Budapest közelekedése a legfejlettebb nagyvárosokkal is megállja az összehasonlítást. 4 7 10 13 15 17 20 22 24 26 29 33 1