Budapest, 1966. (4. évfolyam)

3. szám június - Gerő László: A budavári palotaegyüttes helyreállítása

Máj er- Westermeyer rajza Windisch: Geográfia című müvében (XVIII. század vége) Aholuroállítác so

k

szempontból nehéz llCiyiCŰIIIIda műszaki feladatokat vetett föl, de elvi problémákat is. Ilyen volt a III. Károly — Mária Terézia — Ybl Miklós-Hauszmann Alajos-féle építések és átépítések vegyességéből — hogy az apróbb toldásokat, javításokat ne is említsük — előállt külső kép és belső térrendezés. A Krisztinaváros felőli szárnynak és a zárt udvarnak kőhomlokzata van. Ezek cseréje nem hozott elvi problémákat, de a többi rész homlokzatai vakoltak. Itt az anyag, a színezés stb. kérdések megfelelő döntést kívántak. A most végzett helyreállítás — tervezője az ÉM Középülettervező Vállalat (Hidasi Lajos főépítész) — külsőben a régi nyílásritmust megtartja, de visszamegy a Mária Terézia-féle homlokzat egyszerűbb képzésére és elhagyja a Hauszmann-iroda szertelenségeit. A sérült — és szükségtelen — díszek elhagyása azonban főként a belső kiképzésben jelentkezik majd. Itt a termeknek — az új cél szerint — új kapcsolata jelent majd meglepetést és élményt a látogatóknak. Természetesen a múzeumi fölhasználás, a korszerű könyvtár számos műszaki természetű A magyar honvédek 1849. évi ostroma (Than Mór rajza) Ybl Miklós terve a budai Várpalota dunai szárnyához (1890) 19