Budapest, 1947. (3. évfolyam)

10. szám - VÉRTÉS LÁSZLÓ: Budapest barlangcsodái

Minden turista ismeri a Nagy Hárshegy alatt nvíló Báthory-barlangot. Ezt is kegyhellyé avatták múltja miatt. Valamikor Báthory László, Hunyadi János vitéze, szerelmében csalódva vonult ide remetéskedni. Itt írta a szentek életét és fordította magyarra a Bibliát. Már húsz éve él barlangi magányában, mikor Mátyás király tudomást szerez szent életéről és nagy munkájáról. Meglátogatja és meghívja a remetét, éljen és dolgozzék mellette fényes Buda várában. Báthory elfogadja az ajánlatot, de a királyi udvar nagyvilági levegőjében a szerelem újból megperzseli szívét. Mátyás felszólítja, hogy hagyja ott rendjét és vegye feleségül a szép Tarnay Máriát. Három napig vívódott önmagával Báthory, míg erőt vett a világi örömök csábításain, visszavonult barlangjába, befejezte műveit és itt is halt meg. Élete munkáját emléktábla hirdeti a barlang falán. A bejáratot vasráccsal vették körül, s előcsarnokában oltárt építettek. Az oltár mögött több méter hosszú szövevényes folyosó nyílik, a denevérek sok fajának kedvenc tanyája. A Jánoshegy északnyugati oldalában, nem messze a kocsiúttól nyílik az alagútszerű Jánoshegyi átjáróbarlang dolomitban. Folyosójának hossza 17 méter, mindkét végén kijárattal. Megemlíthetjük még a Táborhegyi barlangot, mely Óbuda felett a Táborhegy KÉK-i oldalában nyílik. Bejáratát a főváros faajtóval látta el. az előtte elterülő kis kilátóterraszra padokat állított. A barlang körül tornyosidó laza dolomitsziklákat betonnal és téglafalakkal kellett alátámasztani, mert veszélyesen omladoztak. Előcsarnokából két folyosó is nyílik, mindkettő valamivel hosszabb 10 méternél. A rendezés alkalmával a barlangkitöltés felsőbb rétegeiben történelem előtti ember edénytöredékeit, a mélyebben fekvő barlangi agyagban pedig jégkori emlősök csontjait találták. 365