Budapest, 1947. (3. évfolyam)

1. szám - LÁNYI VIKTOR: Debussy

LÁNYI VIKTOR Claude Debussy, a modern francia muzsika halhatatlan mestere, egyetlenegyszer volt Budapesten. Ennek az idén mult harminchat esztendeje. Bizonyára még elég sokan emlékszünk vissza, akik ott voltunk 1910 december 5-én a Vigadóban, az akkor már világhírű mester szerzői hangversenyén. O maga több darabját zongorázta, azonkívül kísérte dalait, amelyeket Rose Feart párisi énekművésznő adott elő. Az est egyik legemlékezetesebb száma a g-moll kvartett bemutatása volt. Ennek eljátszásával az akkoriban alakult Waldbauer—Kerpely-vonósnégyes társaság aratott feltűnő sikert. Egy hetet töltött Budapesten Debussy. Hogy ez a tartózkodása milyen mély nyomokat hagyott benne, arról rendkívül érdekes okmány került felszínre. A békevilág egyik híres magyar zeneművészének, Gönczi Mór zongoravirtuóznak, a kultuszminisztérium volt államtitkárának íróasztalfiókjában lappangott évtizedeken át Claude Debussy ismeretlen levele, amely elejétől végig magyar vonatkozású, sőt a magyar zenéről szól. A levél a budapesti Debussy-estet rendező Rózsavölgyi és Társa cég akkori főnökének, néhai Bárczy Gusztávnak szól. Elutazása után alig egy héttel, 1910 december 19-én írta a nagy zeneköltő és »exprés« jelzéssel adta postára. Udvariasságára jellemző, hogy első soraiban még így is mentegetődzik a szerinte késedelmes híradásért. A gyászkeretes levélpapíron (Debussy akkoriban vesztette el az édesanyját) négy oldalt apró gyöngyírással megtöltő szöveg az eredeti szellemét visszatükrözni igyekvő fordításban itt következik : 19—XII/10 80 Avenue du Bois de Boulogne Kedves Bárczy úr, itt vagyok megint Parisban, ahol a rideg és fárasztó élet a legbarátibb levelezésre is alig enged időt. Ezért nem válaszolhattam rögtön szeretetreméltó soraira. Megkaptam a magyar zeneműveket, hálásan köszönöm. De hol van ez attól a mély benyomástól, amelyet Hadics játéka tett rám ! Mintha egy szép pillangót látnék üveg alatt! Szárnyai még csillognak, de már nem libegnek, gazdag színpompája elfakult. Úgy látom, Önök magyarok, ezt a zenét nem tudják a maga értéke szerint méltányolni. Önöknek ez már az életük egy része! Annyira ismerős, hogy nem tulajdonítják neki azt a mélységes művészi jelentőséget, amely teljes mértékben megilleti ! Egyébként nézzük, mi lett ezekből a dolgokból Liszt tolmácsolásában. Akármilyen zseniális, a magyar zenét járomba fogja . . Megfosztja szabad lendületétől és végtelen érzelmi távlalától. Ha Radicsot hallom, szinte eltűnik a valóságos környezet. Az erdők illata csap meg, a források csörgedező zenéje és mélabús vallomása egy szívnek, amely szenved és újjong szinte egyidőben. Nézetem szerint ehhez a zenéhez nem szabadna hozzányúlni. Sőt óvni kellene, amennyire csak lehet, a »hivatásosok« kontársága ellen. Ezért hát becsüljék meg jobban a cigányzenészeiket, hogy ne legyenek többé egyszerű »szórakoztatók«, akikkel ünnepségeik hangulatát emelik, vagy pezsgőzés közben fülükbe huzatnak ! Ez a zene igazán van olyan szép, mint az Önök régi hímzései és csipkéi . . . Miért nem becsülik meg, miért nem szeretik ugyanúgy? Claude Debussy Az Önök fiatal zenészei haszonnal meríthetnének ihletet a népzenéből, nem úgy, hogy utánozzák, hanem hogy megpróbálják a maguk nyelvére fordítani a népzene szabadságát, elképzeltető, színező és ritmikai erejét. Wagner tanítása sok ország zenéjének megártott... A népzenét csak a műzene alapjának szabad felfogni ; sohasem stiláris eszközének. Különösen áll ez az Önök népzenéjére . . . Szeressék ezt a zenét, rajongjanak érte, ahogy jólesik, de ne öltöztessék iskolaruhába, ne tegyenek rá arany pápaszemet ! Bocsásson meg, hogy olyan kérdésekbe avatkozom, amelyekhez talán semmi közöm ... Csak azért teszem, mert végtelenül szeretem a zenét — nemcsak a francia zenél! — és mert mindig sajnálkozva látom, ha megtépázzák dús szépségeit, kiforgatják igazi értelméből, hogy úgy mondjam : nemzeti jellegéből. Mi franciák sokat szenvedtünk és szenvedünk még ma is a német befolyástól. . . Ne kövessék a mi példánkat, ne engedjék magukat falhoz állítani a német zene ál-mélységétől és gyötrelmes »modernizmusától«. Megkaptam Zágon Vilmos barátunk szerzeményét, ígérem, hogy foglalkozni fogok vele. Igazán nagyon kedves ember és szép jövője van ! A Waldbauer-vonósnégyes tagjaival őszintén rokonszenvezem . , . Mindig, bármiben boldogan állok szolgálatukra. Küldtek egy levelezőlapot Debussy Chouchou kisasszonynak, ez nagyon meghatott. Kérem, tudassa velem Waldbauer úr címét, hogy megköszönhessem. Kedves feleségének szíves emlékezetébe ajánlom magam, Ön nek őszinte üdvözletemet küldöm. Claude Debussy U. i. Szükségem lenne az Ön Ángyán barátjának és Fodor úrnak a címére. V. i. A Hungária hotelben hagytam a sétapálcámat. Nincs semmi értéke, de babonából ragaszkodom hozzá. Lenne szíves alkalomadtán érdeklődni utána és megkérni a szálló igazgatóját, hogy küldje el? A levélnek majdnem minden sorában van valami, ami magyar szempontból méltó a figyelemre és arra, hogy az ember utánanézzen személyi és tárgyi vonatkozásainak. Elsősorban az érdekelt volna, miféle magyar zeneanyagot kapott Budapestről Debussy? Sajnos, erre a kérdésre csak hozzávetőleges választ tudok adni. A Rózsavölgyi-cég akkori levelezéséből nem lehetett