Budapest, 1947. (3. évfolyam)

11. szám - MÁNDY IVÁN: Havas játékok (Elbeszélés)

MANDY I MiV HAVAS JÁTÉKOK Istokovits Kálmán rajzaival VXuszti, Králik Guszti, a hentesüzlet ajtajában állt és a havas utcát nézte. Nagy, lusta pelyhekben kavargott a hó, a kocsiutat már feltöltötte a járdáig és lassanlassan, mintha befedné a kis boltokat is a házakkal. Távolabb a tér elomló, fehér foltja, a hótól roskadozó, sovány fákkal. Közel volt most a tér az utcákkal és a vonat füttye a pályaudvarról. — Csak így kabát nélkül, Králik úr? Valaki benyomult Guszti mellett az üzletbe. A fiú pedig úgy állt sínadrágban, sötétpiros szvetterben, sportsapkában, akárcsak egyenesen bele akarna rohanni a hóba. Legjobb lenne fölmenni a szánkóért, aztán ki a térre! De minek? — hiszen már biztosan kint van a Habetler, meg a Nagy Misa és a Vay Ádám-utcai fiúk. Fölülhet ő akárkinek a szánkójára! Talán már verekednek is, mert a Vay Ádám-utcai fiúk mindig verekednek. Ügy ismerik őket a téren, a ligetben és a Ludovika-kertben. Hanem Guszti sosem ijedt meg tőlük. Kifeszítette a derekát, ahogy a verekedésre gondolt, arra, amikor átmennek a ligetbe, ahol elkaptak egy téri fiút. Mert ők nem hagyják egymást! És most itt a bolt előtt, a havazásban, oly jól esett neki, hogy ő is téri fiú, hogy ha majd kimegy, a nevét kiabálják : Guszti! itt a Guszti! — Mindenki ismeri a téren és a kocsmáros — ott a túloldalon, — akit egyszer kiráncigáltak a pult mögül, mert rossz bort adott. Vagy amikor megostromolták a mosodát! Ugy volt, hogy az öreg Geréb ki akarta rúgni a Habetler húgát, mert pár hétig beteg volt. Nem akarta visszaengedni az üzletbe dolgozni. Aztán a fiúk meglátogatták, beszéltek vele. Nagy Misa egy kábelcsövet nyomogatott az oldalához. Közben bejöttek az öreg fiai, két nagy lakli. Az egyik átfutott a Bezerédy-utcába a Leitwiller testvérekért. Valami sebhelyespofájú is jött velük, meg egy dugóalak. Na, akkor aztán rákezdték ott bent az üzletben! Az öreg Geréb úgy futkosott közöttük, akár egy megriadt patkány. Guszti fölkapott egy vasalódeszkát, aztán szétszedték a pultot ... az öreg Geréb beesett egy ruháskosárba, ott imádkozott és káromkodott. Visszavette a Habetler lányt és amikor legközelebb beteg volt, süteményt vitt neki. így kavarogtak Guszti előtt ezek a verekedések, csaták, így vonultak el előtte a fiúk. Ha most kimegy a térre, megint lesz valami. Még nem tudja, hogy mi, de hisz éppen ez a nagyszerű a dologban — talán egy nagy verekedés, amiről aztán hónapokig, esetleg évekig beszélnek a térkörnyéki kis kocsmákban. Elindult. Lassan ment, szinte külön élvezve minden lépést és már nem lehetett tudni, ő megy-e a tér felé, vagy az közeledik hozzá? A külső sétányon recsegett, ropogott alatta a hó. Lehajolt, labdát formált, megcélzott egv fát. Szánkó vágtatott el mellette, gőzölgő lehellet csapott az arcába. Aztán még egy szán . . . harmadik. Az utolsón nem ült senki, tele volt keményregyúrt hógolyóval, mintha ütközetbe szállítaná a löveget. A havas fák és a szeszélyesen kanyargó sétányok mögül egyszerre kibomlott a nagykör. A csúzda fehéren, megfagyottan emelkedett a magasba, akár egy bedúlt vár utolsó bástyája. Körülötte ragyogó, sima jégpáncél, mint a befagyott tó. És ezen a kis jégen korcsolyázók: fiúk és lányok, akik idejártak »korizni«, ide a térre, ahol egy vasat se kellett fizetni. Habetler húgát lehetett látni, ahogy jobbra-balra hajladozott, szinte alámerülve egy-egy figurába . . széles ívben nekilendült, mintha hatalmas, végtelen jégpálya 402