Budapest, 1947. (3. évfolyam)

2.szám - RADOCSAY DÉNES: Pesti művészlevelek (Szabados Jenő

RADOCSAY DÉNES (Szabados Jen 6) Szabados Jenő : Önarckép • s-/ háború sok gondja között könnyelműen feledkeztünk meg igaz értékünk pusztulásáról. Nem állítottunk emléket az oly tragikusan elhúnyt. jövő tehetségnek, pedig az út, melyet a fiatal festő rövid élete során megjárt, komoly és igaz értéke lesz a magvar festészet történetének. Még üzenetet sem küldtünk porló, távoli sírja felé. Elfeledkeztünk arról, aki kétszeresen szolgálta nemzetét, először lelkesedő lélekkel, mély értékeket rejtő művészetével, azután nehezen, fanyar mosollyal ajkán, kényszerűen, fegyverrel kezében. Tehetségét, kultúráját, nemes ízlését ajánlotta fel nekünk s a nemzet ehelyett életét vette el. Emlékeztetőül díszes sírkő helyett álljon jeltelen sírja felett legalább e pár sor : rövid élettörténetének vázlata s saját levele, melyet a megközelíthetetlenségből küld most az élők felé, ezt küldte egykor a legszebb reményű tanítvány tisztelve szeretett mesteréhez. Szabados Jenő 1911-ben született Yecsésen s már fiatal gyermekkorában kitűnt rajztehetsége. Érettségi bizonyítványát a Bolyai-reálban szerezte meg, s ekkor, a középiskolások országos rajzversenyén az első díjat nyerte el. Ezután egy évig Szőnyi István növendéke, majd a Képzőművészeti Főiskolára iratkozik be, ahol Réti Istvánnál folytatja tanulmányait. Két évig tanársegéd Réti mellett az alakrajz és festészet tanszékén. 1934 nyarát a miskolci művésztelepen tölti, majd 1935-ben festi a gönci templom falképeit. Utána olaszországi ösztöndíjjal Rómába utazik, az Itáliában töltött idő életének legboldogabb korszaka. 1938-tól már alig dolgozhatik rendszeresen. Minden katonai bevonulásnak részese. 1938-ban ott menetel a Felvidék visszafoglalóinak sorában, a következő évben a Nyolcakkal állít ki a Szalonban, majd balatoni ösztöndíjjal Tihanyban tölti a nvarat. 1940 újabb kiállítást hoz a Nemzeti Szalonban és újabb katonáskodást : bevonulást Erdélvbe. Nehezen viseli a lelki fáradalmakat, hosszabb idő szükséges ahhoz, hogy az egyenruha levetése után itthon újra megnyugodjék. 1941 őszén, komoly töprengések után. főleg édesanyja sorsa miatti segítésvágyból vállal rajztanári állást Pannonhalmán. Innen hívják be katonának újra 1942 márciusában. Áprilisban még kiállítása nyílik az Ernst Múzeumban, sok képével, mint az Apám, Kerti sarok. Esti hangulat. Tihanyi vásár. Pannonhalmi építkezés és sok vízfestményével. Innen utolsó útjára századával április 24-én indult. A fronton idegenkedő lélekkel, de becsülettel teszi meg mindazt, amit a kötelességévé szabnak. Augusztus 8-án reggel halt hősi halált Storoshevoje előtt, Voronyestől délre, földi maradványait pedig Novo Hopenka temetőjében helyezték örök nyugalomra. íme a festő rövid életének története. Inkább csak azok számára jegyeztük fel búcsúzóként, kik nagyobb gonddal viselik szívükön a magyar művészet sorsát. Álljon itt egy elmulasztott nekrolog helyett a művész levelével együtt, álljon itt addig emlékeztetőül, míg művészetének széleskörű széptani és kritikai feldolgozására tehetségéhez méltó hely és alkalom kínálkozik: Róma. 1938 V. 23 Méltóságos Uram, szeretett Mester ! A kiállításunk megnyitását megelőző óra izgalmában kezdem írni levelem. A sok lesz-e, nem lesz-e után végre biztos már. hogy meglesz, szinte az utolsó napig kételkedtünk, amikor már majdnem minden megvolt, csaknem megbukott azon, hogy a király nem jöhet a megnyitására. Ma Villani fogja megnyitni. A képek számára elég rossz termek a gyönyörű időben elég világosak, elkészültünk rá. hogy semmit sem lehet majd a szépítő félhomály sötétségében reménykednünk. 75