Budapest, 1947. (3. évfolyam)

12. szám - OROSZ KÖLTŐK VERSEI (N. A. Nyekrászov és A. Blok)

KABALEVSZKIJ, aki tavaly nyáron, mint a VOKS-küldöttség tagja járt nálunk, szintén igen mély benyomást tett a magyar zeneértő közönségre. Zongoradarabjai mélyen kultúrált, finom, költői egyéniségét luven tükrözik és úgy a szerző, mint Gilels Emil szovjetorosz zongoraművész előadásában nagy sikert arattak. A Magyar Állami Operaház is kivette részét az orosz muzsika népszerűsítésében. CSAJKOVSZKI Pique Dame-ját és Rómeó és Júlia e. balletjét mutatta be. A Pique Dame zenéjét csak most ismerhettük meg, bár meg kell jegyeznünk, hogy értékében messze elmarad a pompás Csajkovszki szimfóniák mögött. STRAVINSZKIJ Petruskáját is felújította az Operaliáz új koreográfiával és díszletekkel. Az operaházi orosz bemutatók és felújítások mind kitűnően sikerültek, de mindegyiket messze felülrm'ilta az idei évad végén bemutatott Borisz Godunov, Musszorgszkij remekműve. Borisz Godunovot 1930-ban játszotta utoljára az Operaház. Közönségünk akkor még nem érett meg eléggé ennek a páratlan muzsikának a befogadására. 1930-ban Bartók és Kodály muzsikája még csak szűk zeneértő körben volt népszerű. Az azóta már eltelt majdnem két évtized meghozta a teljes elismerést Bartók és Kodály zenéjének és akik ma Musszorgszkij muzsikáját ünneplik és megértik, azokat tulajdonképen a két nagy magyar mester tanította meg ennek az újszerű — népzenén alapuló — művészetnek befogadására. A történelemben nem az első eset, hogy a későbben jövő magyarázza meg az előttejártat. Többek közt a kései Beethoven muzsikáján keresztül vált közérthetővé Bach művészete. MUSSZORGSZKIJ ideje csak most érkezett el igazán. Most, amikor a dolgozók széles rétege, amikor valójában a nép kapcsolódik be a magas kultúrába, Musszorgszkij művészetében saját tükörképét találja meg. Valóban, egy afféle »polgári« beállítottságú ember, aki az opera műfajában csinos kis szerelmi históriákat keres, annak számára a Musszorgszkij -zene unalmas lehet. Ez a zene máimondanivalójában is eltér a szokásos operáktól. Legszebb dallamai a gyermekről, a kitaszított és megalázott muzsikról, a paraszti tömegek kirobbanó forradalmiságáról énekelnek és teljesen ismeretlen benne a nyugateurópai polgári operák erotikus szenvelgése. Musszorgszkij a maga elé tűzött művészi feladatot Borisz Godunov c. operájában oldotta meg a legtökéletesebben. A Magyar Állami Operaház igazgatójának, Tóth Aladárnak elévülhetetlen érdeme, hogy az orosz zenekultúra e csodáját kitűnő előadásban ismét felújította. A zenedráma betanítását és vezénylését Ferencsik János, a legkiválóbb magyar karmester látta el. OROSZ K Ö L T Ö K Nikoláj Alexejevics Nyekrászov : Százhuszonöt versztnyire u moszkvai vasúttól, augusztus 8. éjjelén, — az erdöőr kunyhójában A PRÓFÉTA Ne mondd, hogy »óvatlan«, hogy »balszerencsét Kergető«, hogy »vesztét ő akartad, ő is tudja, jobban, hogy képtelenség Munkálni a jót s ne veszni rajta. Csupán szeret, e teljes áldozatban. Nem véled érez földet, életet »Élj hát magadért nagy parázna hadban, De meghalni csak másokért lehet /« így érez ö: a kedves hálált, ha van — Nem szól ö, hogy összenőtt a léttel Nem szól ő bukásról, mely haszontalan: A sorsa rég ott előtte lépdel. . . Meg nem feszíték — de úgy lészen: végül A keresztről korhol, átalverve; Föld nagyjaihoz — Krisztus Perlőjéül Őt küldi az Úr magos keserve. Fordította : Határ Oy Alexandr Blok : VASÚTON Töltés alatt, kaszáló mentiben virágruhában, pisla szemmel pihen a lány, kaszája is pihen, ifjú és rokon a szerelemmel. Nemrég pedig a füttyre ott szökellt Kiserdő mögül a robajra: körül, az állomás, aztán a kert -a tetők alá, hogy látva-hallja . . . A tolongásban hárman is, hamis szemmel, ahcl pirulva illant: hátha, valaki, az ablakon is átutazóban, hátha kipillant . . . A kocsisort, rangok tarkaságát tudta már, ha elödübölnek: hallgatagon a kékek, a sárgák — danolással-sírással, zöldek. Napsütött üveg mögül, a kékség unalmán mindent felöleltek: állomási bokrok csüggedését a lányt, a csendőrt és a kertet . . . Pedig egyszer, hanyaqul-könyöklőn huszártiszt siklott el, szemezve gyöngéd mosollyal, szembeötlőn: elsiklott — s eltűnt, messze-messze. így suhansz el ifjú élet: húgom, álmaidból, néked szól a sip: úti bánattal, bánat-vasúton — már fütyöl, ahogy a szív visit . . . A szive nincs ott többé, elfogyott ingyen-hajlongáson, hiába mohó szemén, mit otthagyott fagyott kupék kietlen ablakába . . . Mit zaklatnátok nyugton-hősködök, nektek mindegy, néki — épp elég, •— ti mézes nyelven kérdezősködők ! Gázolták. Fájlalja mindenét. Fordította : Határ Győző 471