Budapest, 1947. (3. évfolyam)

11. szám - BENEDEK ANDRÁS: Színházi esték

gyökeréig megismertünk, az uiár a mi szivünkbe is befurakodott. Ez a színész feladata ' teljes egészében megmutatni az embert, attól kezdve, hogy mint gyújt szivarra, addig, hogy mint szeret, hogy gyűlöl. Nagyon könnyű egy szerepet fölmondani, de nagyon nehéz azzá válni, bemutatni azt a pillanatot, amikor valakinek arcába fut a vér s az asztalra csap s a közönség minden egyes tagja úgy érzi. hogy őt sértették meg és ő csap az asztalra. De ez csak egy példa egy színész egy alakításának egyetlen másodpercéről. Mondhatnánk mást ugyaninnét Búnky Zsuzsa vagy Peti Sándor egy-egy pillanatáról, vagy más produkcióból Ruttkay Éváról, Horváth Tivadarról. Említhet -nők Bársony Istvánt, aki kínai környezetben magyar parasztot játszik s bármennyire kirí is környezetéből, mégis az ő figuráját érezzük jónak és igaznak. Mit tesz velünk a színész ezekben a pillanatokban ? Tollfcrgató ember szereti leírni, ami neki tetszik úgy, hogy másnak is tessék. Es itt mégis megáll a tudomány : a színész alkotó munkája csoda. Egy hóbortos német bölcselő szerint a legrövii... h^i. debb út önmagunkhoz l;l|) Ilii in ... . .. ..." a világ korul vezet. TI/.* Drámaírók gyakran írhatnák mottóul darabjuk címe alá ezt a mondást, legalább akkor a közönség tudná, hogy miért kellett, ekkora kerülőt tennie. Más okoskodással aligha érthetnők meg. miért kellett Meiler Rózsinak Kínába vinni a Belvárosi Színház nézőit, ahol sem ő, sem azok nem jártak máskor, mint az Edes anyaföld vagy Lin Yutang olvasása idején. De akik akkor, képzeletben jártak ott, csupa ép, egészséges emberrel találkoztak s azokban önmagukra ismerhettek, most pedig szánalmas embervakarcsokat láthattak, lombikban előállított homunculusokat, akikért kár volt ekkorát utazni. Pen Hu Va. a kínai takács félember, egyetlen jó tulajdonsága, hogy ezt ő is tudja magáról s azért imádkozik az istenekhez, hogy adjanak »arcot« neki. tisztán körvonalazott egyéniséget. Az istenek képviseletében egy kakas kincset kapar ki szomszédjának s az nagylelkűen megajándékozza egy bála rizzsel. Ez egy évre biztosítaná Pen jólétét, gondosan elássa szűkösebb időkre s az anyagi biztonság merésszé teszi, megnősül, lelkes és nagyszájú inunkásvezér lesz belőle. A takácsok sztrájkot kezdenek, mert rájönnek, hogy az ellenségnek dolgoznak s a sztrájkot súlyos nélkülözések árán folytatják mindaddig, míg az ellenség városukat meg nem szállja. Ekkor kénytelenek fölvenni a munkát s egyet, vezérüket kiadni maguk közül. Pen önként föláldozza magát, mert az ő élete amúgy is kisiklott : felesége eladta gyermeküket, hogy ennivalót szerezzen, közben a gazdag szomszéd leszegényedve visszatér s az éhező munkásoknak elmondja a hála rizs történetét. Azok épp falatozás közben lepik ineg Pent s még az eldugott, közben megrothadt tartalékot is kénytelen igazolásul kiásni. Erre viszont a felesége hagyja ott, összeomolva s a darab bölcse megállapíthatja, hogy »az oroszlán ordítson, a bárány bégessen«. Persze ilyen körülmények között oroszlánt nein láthattunk, de legalább két mellékszereplő magára vonta a figyelmet. Kállay Ferenc volt az egyik, Pen csirkefogó öccse szerepében, Bársony István a másik, aki a kínai szomszédból olyan jó, tősgyökeres magyar parasztot formált, hogy csak azon győztünk sajnálkozni. miért nem játszatják ilyen szerepben. A külsőségekben egy dolog bántott, sajnos, nemcsak itt, nemcsak most : miért adnak idegen katonákra (itt japánokra) jellegzetes magyar egyenruhát ? A magyar cím önkényes, az eredeti Özvegyek Merelmi lenne, utalással egy előttünk ismeretlen llHXfl \\ill| bibliai helyre. Az az érzésünk, hogy talán shawibb az eredetinél : < gy fintor már a címben is. A darab egy lökésnek és egy vállalkozó lányának szerelméről szól. amely eszmei okokból majdnem meghiúsul, de az anyagiak segítségével mégis csak révbe jut. A két partner közül, mint Shaw darabjaiban mindenütt, a nő az erősebb. az okos. hisztériás Sartorius kisasszony, aki szemet vetett Trench doktorra, egy kényelmesen idealista, vagyonos, nyegle fiatalemberre s némi bonyadalmak után hozzá is megy feleségül. A bonyadalmakat az okozza, hogy Sartorius úr vagyona elég piszkos eredetű: nyomortanyák házbéijövedelméből származik. A titkos I.ickcheese árulja el, Sartorius pénzbeszedő piócája. akit gazdája épp kirúgott, mert a lakókkal szemben nem volt elég szőrösszívű. De ugyanez a I.ickcheese hozza a megoldást is. Amikor állás rélkül maradt, rájött, hogy meggazdagodni csak szennyes úton lehet : vesztegetés árán kiszimatol bizonyos középítkezéseket, amelyekhez ilyen nyomortanyákat kell kisajátítani. Ezeket gyorsan átépíteni, hogy az értük fizetendő kártérítés mentől nagyobb legyen, ez Lickcheese terve. Sartorius kapva kap az üzleten. Trench doktor pedig, akinek tőkéje után eddig is Sartorius fizette az uzsorakamatot, szintén betársul. Tőke és vállalkozó egymásra talált, semmi akadálya többé az érzelmeknek. Shaw első darabja volt ez a vitriollal írt szatíra, félévszázadnál több ideje, hogy Londonban bemutatták. Azóta elég méltánytalanul kallódott, valószínűleg pusztán azért, mert utána írt a szerző jobbat is. De mondanivaló szempontjából pontosan a későbbi nagy művek színvonalán áll a szerző. Azt mondja, hogy nem hisz a jóllakottak világmegváltó eszméiben. Nein hisz a konzervativizmusnak, amely az eszmékkel csak takaródzik, de jól vigyáz, hogy a takaró le ne csússzék a lábaujjáról. Nem hisz a liberalizmusban, mert ez az egyenlőség csak a kizsákmányolás fenevadjainak kedvez. Ezekből a fenevadakból be is mutat rgy párat. Sartorius áll a középpontban, ez az alulról jött. fölfelé törő konok üzletember, akiről az imént a színész. Rátkai Márton szemszögéből már megemlékeztünk. Méltó párja a szegényeket szipolyozó Lickcheese. legföljebb csak azl nem hisszük cl az írónak, hogy ilyen gyorsan, négy hónap alatt jutott el a legszélsőbb nyomorból a csúcsra. A színész. Peti Sándor szempontjából hálás szerep : nyomorult, sajnálatraméltó éhenkórászból rgy felvonásközben gazdagtőzsérré változhatik. alázatos kis kukacból pimasz pénzfejedelemmé. Az eltelt négy hónap alatt pompásan kiöltözhetett, de minden mozdulata elándja a parvenüt : ahogy szétvetett lábbal leül. ahogy szivarral kínálja egykori gazdáját (kézzel, nem tárcából). Emberileg nem is valószínű az ekkora pálforduló, de a színész mégis el tudja hitetni. Emberileg talán Sartorius kisasszony sem hiteles, mert bármily szellemesen hangzik is, hogy szerelmi indulatában csak a pénznek vall szerelmet s hogy apjának megvallja : gyűlölné őt. Im nem így nevelte volna, lady-módra — bármily hisztériás kis bestiának írja is le az író. nem hinnénk neki. ha egy színésznő, Bánky Zsuzsa élethíven a testébe nem öltözteti. Trench doktor, az ügyefogyott szerelmes (Gábor Miklós) és barátja. Cokane (Pataki Miklós), a parazita, látszólag ártalmatlan férgek. Lényegében pedig iiz egész hajsza azért az életformáért folyik, amelyet ők képviselnek. A rendező, Gellért Endre, mintha eltűnt volna a produkció mögött s ez a hglöbb, amit egy rendezőről el lehet mondani. Nem volt az előadásban egyeth n disszonáns harg, színfolt vagy mozdulat : a szerző minden szavához olyan játékelemct talált, amely ezt csak jobban megvilágította. Alkalomadtán érdemes lesz, egyszer bővebben foglalkozni ezzel az észrevehetetlen rendezőstílussal, amely immár nem először vitte'sikerrc a Nemzeti Kamaraszínház produkcióit. Segítő társai. Ambrózy Iván a mutatós díszletekkel és Nagyajtai Teréz, a dédanyáink ifjúkorát idéző szellemes ruhákkal. I i Úk. Iii ny ok. kutyák A szociális igazságtalanságokat jóvátevő rabló, aki a gazdagokat fosztogatja. a szegényeket gyámolítja a romantikus kor kedvelt figurája volt Schiller Moor Károlyától Petőfi és Jókai szegénylegényeiig. Ifjú korunkban idealizáltuk ezeket az Angyal Bandikat, Sobri Jóskákat s nyilván más országok kamaszaiban is él ez a romantikus elképzelés. Ezt vetítette most elénk Armont és Vanderberghe vígjátéka, amelyet a Madách Színház Zilahy Lajos fordításában, Bálint György rendezésében bemutatott. A történet ennyi : öt pótvizsgára készülő, unatkozó kamasz gazdag emberek ölebeit lopkodja össze és súlyos váltságdíj ellenében adja vissza nekik. A pénz egy részét elmulatják. más részével pedig a szegényeket segítik. Ez válik aztán javukra, mikor a dolog kipattan : a segélyezettek melléjük állnak. Persze a társadalmi bajoknak ilyetén orvosolását senki sem tarthatja eszményi megoldásnak, de egy kamaszlörténet keretein beliil megállja a helyét : éretlen ésszel csakugyan jó megoldásnak kínálkozik. És főként jó alkalomnak arra. hogy tizenöt—húszéves fiúk gondolatvilágát ábrázolja író és színész. A színház fiataljai szép munkát végeztek, főként Rozsos István, akinek fintorait, lorz mozdulatait itt végre helyénvalóknak éreztük, Romhányi Rudolf, aki kövérségét itt hasznosan tudta a komikum szolgálatába állítani és Dékány László, aki mélyről jött hangokkalszólaltatta meg egy fiatalabb fiúnak a »vezér« iránt érzett vonzódását. A vezér, Gilbert. Horváth Ferenc volt, akit érzésünk szerint túlságosan sokszor játszatnak kamaszszerepekben. Kész, érett színész, s ha az ide szükséges fiús báj hiányzik is belőle, azt mindenesetre bebizonyította, hogy érelckes tud maradni vezető szerepben. Gáti György az ügyefogyott felügyelő-tanár szerepéhen a Musatescudarab hasonló figuráját ismételte meg. Most is igen jól. de pontosan ugyanúgy. A »felnőttek«, Kemény László és Jákó Pál figurája könnyű feladat volt, játszva birkóztak meg vele. A jól játszó fiúk és kutyák köziil csak a lányokat hiányoltuk. Az előadás keretét Háy Károly hatásos padlás-díszlete szolgáltatta : a feljáró és a kijárat az ablakon, valamint az artisztikusan elhelyezett gerendák ügyes, eddig nem látott mozgáslehetőséget teremtettek a színészek számára. 429