Budapest, 1947. (3. évfolyam)
11. szám - GENTHON ISTVÁN: Beek Ö. Fülöp
Szent Ferenc CBHTOH OpaHUHCK St. Francis Saint Francois részét Magyarországon legtisztábban Beck O. Fülöp valósította meg, általában egyike volt azoknak a ritka művészeknek, akik tökéletesen megértették a német szobrász könnyű olvasmánynak nem mondható munkáját. Beck Ö. Fülöp olcsó sikerekkel és népszerűséggel soha nem törődő lénye a régi mesterekre emlékeztetett. A XIX. század szobrászai, egy-két fehér hollótól eltekintve, kizárólag agyagban mintáztak, csak akkor ragadtak kezükbe vésőt és kalapácsot, ha a fotográfus megörökítette őket egy képeslap számára. A szobrászat legrokonszenvesebb anyaga mégis csak a kő, a márványok és mészkövek nemes családja. Az igazi kőszobor homályosan mindig magán viseli a kőtömbnek emlékét, melyből készült s a szobrász, aki vésőt vesz a kezébe, kívülről befele halad, szemben az agyagszobrásszal, ki belülről kifelé, hozzáadással mintáz s így építi fel a művet. Beck Ö. Fülöp maga faragta szobrait, innen származik alkotásainak zárt egysége és plasztikus ereje. »Ha kemény volt a kő, melyet megdöngettem« — írja vallomásaiban —»annál jólesőbb érzés járt a nyomában«. Nagyméretű alkotása nem sok van, ezek között is ritka a szabadonálló kerek szobor. Hatalmas Afrodité-ja jól mutatja a szobrászi stílusról vallott nézetét. A görög istenasszony egyenesen, nyugodtan áll. jobbkezével csípőjéről lecsúszó köpenyét tartja, teste különben szabadon marad. Erőtől duzzadó, egészséges istennő, akinek tagjai szinte építve látszanak lenni. A lábakat körülburkoló köpeny rendkívül szilárd alapot ad a figurának. A felület játékának ábrázolása teljesen elmarad. A szobor egymáshoz izülő nagy tömegekből áll, megjelenése méltóságteljes, a változtathatatlanság érzetét kelti. Az egységes tömeg egységes hatását mi sem zavarja, a karok 410