Budapest, 1947. (3. évfolyam)

11. szám - BÁRÁNY TAMÁS: Oszi séta a Németvölgyi-temetőben

Ruszkabánya piacán egy osztrák százados — Haynau méltó tanítványa — nyilvánosan megkorbácsoltatott. Soroljuk fel még néhány honvéd nevét, akik mind itt alusszák örök álmukat : Sternád János százados, Székely Antal, alias Majláth Ferenc, Ladányi Ferenc, Rózsahegyi Pál, Morzsányi Sándor főhadnagyok, Egerváry János, Wierzbioki Longin lengyel légionárius és Alvinczy Avelin őrnagy, Félix Antal honvéd, Voigt Ede százados, Kosztka József alezredes és Krivácsy József honvéd és olasz királyi ezredes foglal helyet. Mögöttük a második sorban Zulawski Sándor, Vargay Mihály, Strohmayer Károly, Varró Sámuel, Kapeller Antal századosok, Szilvássy Márton és Zsiskó Ferenc főhadnagyok, Vangel Mihály és Kovács György hadnagyok, Solymossy Mátéffy Béla és Butsy János honvéd nyugszik. Alvinczy tábornagy kisköröndben álló sírjára nézőén Mori Ferdinánd francia származású százados, Artusi József olasz származású hadnagy, Horváth Ferenc százados, Nikár Zsigmond százados, az Országos Honvédegyletek főjegyzője és két honvéd névkönyv szerkesztője, Kárpy Sándor hadnagy, Belányi Ferenc százados, Endrődy László főhadnagy, Santho Flórián őrnagy, Fülepp József százados, a II. osztályú érdemjel tulajdonosa, mellettük és mögöttük Francois de Bertrand francia származású százados, dr Werzár Emánuel törzsorvos, Egyessy Vince százados, Mayerffy Alajos és Ferenc, Zagler József, Lőcsey Ferenc főhadnagyok, Ludwig János hadnagy, Rozsváry Lajos őrnagy, Fehérváry György és Ökrös Horváth Sámuel honvédek, Róth Jakab János és Pyber Károly százados, Scheich Károly őrmester, Nóvák György, Gabler Ede és Vickovics Mátyás honvédek és Ferschin Imre főhadnagy, a legbelső sorban Beimel György, Márffy József és Patzner Lajos, végül a nyugati és a mögötte levő sorban Scheitel-Larbai, Udvardy, Issekutz, Óhidi Légman Izidor, Kubesch, Hübner Lipót, Jablonczay László főhadnagy, Bakter-Horváth és Lichtenstein honvédtisztek fekszenek. * Szép volt, tanulságos, lélekindító, ez az őszi séta a temetőben. Jól esett tudni, hogy a »hálás utókor« kegyelete ez egyszer nem csupán frázis, hanem átérzett valóság, — s jól esett látni, milyen nagy szeretettel gondozza a főváros a szabadság régvolt hőseinek emlékét. Ám a rendezett síremlékek, ápolt sírhantok — amelyeknek tudós rendszerezése Aggházy Kamii ny. ezredesnek, a Hadtörténeti Múzeum v. igazgatójának s a főváros szaktanácsadójának ügyszeretetét és szakértelmét dicséri — önkéntelenül is felvetik a látogatóban azt a gondolatot : milyen szép lenne, ha a főváros a negyvennyolcas emlékkert mellett Budapest minden temetőjében felállítana ilyen »emlékkerteket«, ahová összegyűjtenék a harminc esztendő után szokásosan kiürítésre kerülő sírtáblákból a művészet, tudomány és közélet nagy halottait, hogy e pantheonok őrizzék a rövid, gyorsan elszálló harminc esztendőn túl is, e nagy férfiak emlékezetét. A hároméves terv során, úgy hisszük, alkalom kínálkozik majd e terv megvalósítására. 393