Budapest, 1947. (3. évfolyam)

10. szám - VÉGH GYÖRGY: Rózsadombi elégia (Vers) - BERDA JÓZSEF: Három vers

Harmattá vált gyönge hajnal cicázgat a jázminokkal, szökőkutak szivárványán szundikál a hideg márvány. Bokorugró buggyos meggyek feslő szájjal felnevetnek, lágyan lengő lombok alján szálló széllel hintázgatván. Kardvirágom, szegfűm, rózsám illatot, színt záporoz rám S ha tehetném, jókedvemben hancúznék a fellegekkel. Én volnék most itt a gazda, bár az utat eltapodja hívatlan szél : settenkedve, kandúrfiként lép a gyepre. VÉGH GYÖRGY n^&zscLcL&mbi eíéqJa Erdőm is van, pár szál fából S hozzá őzem porcellánból; árnyék-hálós szürkületben minden neszre összerezzen. S van egy gyíkom : tiirkisz ékszer; elmormogom hetvenhétszer : türkisz ékszer — ej, ki gazdag, mint e gyík is, jól megy annak. Bár mi gondom ? Nincsen pénzem, de az eget ingyen nézem más kertjének hűvösében gyöngyözgető víz tükrében. Harmat-osztó könnyű reggel verset írok füttyös kedvvel, szeretőm meg — karcsú pálma — úgy tesz, mintha szundikálna. Csöndes, mint az őzikéje, felhő hajlik a szívére, s fehér hóban csilló jázmin tündökölget a bokáin. Nem is szőke, mégis angyal : setét-fürtű bánatommal, csillag-lángú jázminokkal cicázgató gyönge hajnal. BERDA JÓZSEF HÁROM VERSE NYELVÖLTÖGETÉS Ó, pesti bűz, messze áradó, fanyar büdösség ! Hízz meg dögkövérre, hogy az ördögnek jólessék. Köszörüld a torkom, mard ki csak a szemem. Bűnöd és erényed egyformán szenvedem. Kevés jó s még több gonoszság öreg fészke vagy te. Rovom bús utcáid, mint kedvét fene-ette. Ha meghalok egy napon (mert benned születtem) ; állítsd ki csontvázam egy majomketrecben ! TANÚ SÄG Ember, mentsd, kit menteni méltó s mi több: állj ellent a kísértésnek, de ne légy irgalmas, ha a döghalál idejét imádkozná vissza a hazug. Légy bátor, hitvalló katolikus akár, de az elmúlt, képmutató világot vissza ne kívánd, különben gyalázat fia leszel magad is! VÉGRE! Míg jobb falatok temetője volt a szád, csak a szegény szerencse mosolygott reád. Most egyre fonnyadsz s koplalsz, mint a kóbor eb, de élő szabadságod annál édesebb. 1946 február. 380