Budapest, 1947. (3. évfolyam)

10. szám - BALÁZS ANNA: Sári a mennyországban (Elbeszélés)

Órákon át ordított makacsul és kitartón, ki akart menni, a fiúkat nézni, ha megverik akkor is, még ha megölik, akkor is! Végül belefáradt az új asszony és kiengedte. Eredj! Ostoba! Most ordítozva, furcsa ugrásokkal esett be az ajtón. Felemelte szoknyáját és mutatta magát. Melle reszketett, száján megcsillant a nyál, igazán visszataszító volt szegény és az asszony az első pillanatban nem is tudott mást tenni, mint hatalmas pofont adni neki, ami még jobban szétmázolta összekent, összesírt arcát. Aztán faggatta : ki bántott? És mikor selypes, tagolt beszédével valamit kinyögött, megrázta gorombán a két vállánál fogva, mert nem értette. És szidta meginduló, végeérhetetlen folyamatban, kiabált rá mindent haragjában, míg egy hirtelen ötlettel megfogta kezét és maga után rángatva lesietett vele a lépcsőn. — Hülye! Hülye! — ordítoztak a fiúk utánuk, mert most anyja szokatlan védelmében rájuk öltötte a nyelvét közelről is. Az elöljáróság hűvös, csendes folyosóin dohos aktaszag állott. Egy altiszt hosszú sor végére irányította őket. Itt, itt van a tiszti orvos úr. Az asszony fogta Sári kezét és pergő nyelvvel mesélte el, hogy mi történt vele. Megölik egyszer — sóhajtotta és szemét felvetve felnézett a mennyezet felé, mintha az Egek Urához fordulna a panasszal. Mire harmadszor elmesélte, megnőtt mögöttük a sor és ők az ajtóhoz kerültek. Sári furcsa dolgot ért meg. Míg anyja szapora szavai duruzsoltak a fülébe, kezek nyúltak felé, szánva az arcára tapogattak, vállát veregették, no, no, — mondták és rámosolyogtak. Aztán kinyílt az ajtó és a piros futószőnyegre lépve odaért egy ember elé, aki cigarettázott. Itt már csendesebb lett az asszony. Akadozó hangon mondta el, hogy a kislányt bántalmazták, emelgette a ruháját, hogy sebeit megmutassa. A tiszti orvos lefektette Sárit a bőrdívánra. ó, ott feküdt. Érezte, hogy süpped alatta a hűvös heverő, nem bánta, ha lábát emelik, térdére kalapáccsal koppintanak, hagyta, nem bőgött, nem ordított, csak kerekre feszült szemekkel nézte a feléhajló orvos fejebúbján ritkuló szőke hajszálakat. — Hány éves vagy? Az asszony felelt helyette gyorsan. — Kilenc. Nem tud beszélni. Mintha nem hallaná, újból Sáritól kérdezte : Hány éves vagy? Sári hallgatott. Száját széthúzta és rávigyorgott az orvosra. Az elgondolkozva nézte. — Miért nem vigyáz rá? — förmedt hirtelen az asszonyra, aki ijedten hápogott. — Nem marad kérem . . . elszökik . . . — Ideggyógyintézetbe utalom. »Ideggyógyintézet« — állt a zöld papíron. Este a család együtt ült. A kopott asztalon kenyérmorzsák között könyököltek únott arccal, álmosan. Apjuk félig előredőlve bóbiskolt. Soha nem volt egészen józan. Motyogós, derűs részegségben állt napközben a létrán és kaparta vagy mázolta a füstös mennyezeteket fehérre. Este mindig elszundított az asztal mellett, kék szemét egy-egy pillanatra nyitotta csak fel és ahogy lelógatott fejjel bóbiskolt, vörhenyes haján mintha rézsisakot viselne, megcsillant a lámpafény. A gyerekek Sárit bosszantották. Olyan unalmas volt az este. Kint az utcákon már a kültelki csend símította végig a porban maradt meztélábas talpak nyomát. A hold sötéten, lustán elterülő koromszínű felhők mögé siklott, áporodott, mozdulatlan meleg ereszkedett alá. Az utca megürült, nem lehetett mást tenni : Sári ott ült a konyha kövén, előrenyújtott görcsös lábujjait fogdosta. Uj csoda volt. Sári holnap intézetbe megy! — Mert bolond vagy! — mondta Sanyi magyarázón és hogy ő is megértse, elhúzta az arcát felé. — Oda a bolondokat viszik. — Ott nem lehet ám az utcára szökni, a fiúkat bámulni — mondta a dadogós Kati. — Hú! Hú! — sikongott felé Béla és széthúzva két ujjával száját, szemét felfelé forgatta. Sári félt ettől az arctól. — Nem! Nem! — nyögdécselte és anyjához csúszott a földön, egészen a lábához, onnan nézett fel rá ijedt, vörös szemével. A szobában szerteszét feküdtek. A szuszogás töltötte be a szobát. Mindenki aludt már, csak Sári ágya felől hallatszott a régi ágy recsegős, vashangú nyöszörgése. Forgolódott. Aztán ő is elcsendesedett és mikor a szoba egy pillanatra elcsendesedett, a kibúvó hold fényétől látni lehetett, amint nyitott szájjal, karját szétvetve aludt. Reggel korán kiürült a lakás, mindenki ment megszokott dolga után. Sárit az anyja fésülni kezdte. Összeakadt sortéit akarta rendbehozni. Alaposan megtépázta, Sári sikított. 70