Budapest, 1947. (3. évfolyam)

8. szám - VAS ISTVÁN: Sas-utca (Vers)

dolgozott. Meghívták a sévres-i gyárba, aztán két kiállítást rendezett és másfél évig Párizs csodálatosan termékeny levegőjében tanult az agyagtól és egyben idomította is, azokra az álmokra, amelyeket ki akart hozni belőle. Aztán hazajött. Néhányszor kiállított, kapott néhány kitüntetést, többek közt a párizsi világkiállításon a fővárosi pavilion egyik falának elkészítéséért. Múltak az évek, háború volt, béke lett és most itt ül a lassan szürkülő műteremben , a Duna felett és halkan azt mondja-, hogy legjobban a teljesen szabadon alkotott munkáit szereti, a minden megrendeléstől és kötöttségtől mentes elgondolásokat. Szívügye az épületkerámia, a faldekoráció, a hallókba való színes oszlop, a templomportál, a szószék vagy a padlózat díszítése. Fényképet mutat két csodálatosan szép mesekályháról: minden darabkájuk önálló kis remekmű, agyagban elmondott kis mese. És mesébe illők a finom, karcsú kerámia-kisasszonyok, a Madonnák, a szinte megszólaló apostolok, a kancsók és a vázák. Nem tud kényelmesen dolgozni. A műteremben alig van helye, a kemencéje a pincében van és technikailag elég nehéz a munka. De nem bánja: fél a túlságos kényelemtől, attól, hogy minden kéznél legyen és könnyen menjen. Azt mondja: félek a megállástól. Ne érezzem soha azt, hogy nem megy tovább. Hogy amit tegnap csináltam, jobb, mint a mai munkám. * * * Ahogy karcsún, filigrán alakjával ott mozog karcsú, szép művei között, olyan, mint egy csodálkozó kisgyerek. Megtanította az agyagot a színek és a formák nyelvére, komoly művészetet gyúrt belőle és most szétszórja tarka, vidámító műveit lakószobákba, középületekre, házak falára, hogy tarkább és vidámabb legyen tőlük az élet. VAS ISTVÁN SAS-UTCA Milyen olaszos a Sas-utca ! a hold a házakat befutja két sétatér között. Szabadság-tér és Erzsébet-tér . . . hol már mint gyermek elrévedtél, ez az a táj, amelyhez van közöd. IIa meggyötört a bujdosás, e sok cikornyás, régi ház torz összhangja jutott eszedbe. Játszótered, szülőhelyed volt ez a sápadt kerület, mely most mint vendéget fogad be. Jaj, boldog, aki itt lakik ! Te legföljebb egy hónapig. S szomszédodban az aknavágta ház, melyben néhány lap zizeg : itt pusztult ritka Shakespeare-ed s Eti táncterme, Évi ágya. Még nem tudod, két hét múlva hol alszol. Délszaki éjt a hold ezüstje rajzol valószerűtlen romokon. A város alszik. Mért vagy ébren? Elsüllyedve a hold mélytengerében mi tündöklik itt: Pest vagy Babylon ? A perc is süllyed, süllyed s újraépül a régi rétegek új rétegéül — Hold rejti még a túlmerész csírát. Lelked is Hold. Nem veszted el a régit, csak új szeszélyeit éld tudva végig: a lét dajkája a kíváncsiság, 1945. 299