Budapest, 1947. (3. évfolyam)

8. szám - LESTYÁN SÁNDOR: A budai hévvizektől Budapest fürdővárosig

Északi csúcsa mellett emelkedett ki a Duna habjaiból az úgynevezett Fürdősziget, amit alacsony vízállásnál száraz lábbal is meg lehetett közelíteni, sőt gyakran teljesen egy volt az anyaszigettel. Ezen még 1820 körül is állott az úgynevezett »Badhäusel«.. Kőkerettel volt körülvéve s az építmény közepén melegforrás bugyogott. A fürdő mélyébe vezető kőlépcsők akkor már nem voltak meg, de azokat nem a Duna áradata mosta el, hanem »éjidőn« tépte ki és vitte el emberkéz, bizonyára építőanyagnak. Ezt a »Badhäuselt« a nyolcvanas évek elején már csak akkor lehetett látni, ha a Duna nagyon alacsony volt, vagy tartós hidegben befagyott. Bél Mátyás, aki a szigetet legszomorúbb, legelhagyottabb állapotban látta (1684—1749) egy másik fürdőről is tud, a Donionkos apácák kolostorától talán kétszáz lépésnyire, a budai parton, a folyam közelében. Nagy vízállásnál nem is bugyogott fel a Dunából, de meleg gőzt adott. A mai Palatinus-fürdő melegforrása ez! József nádor második felesége, Hermina, ezt a forrást kőfallal akarta körülvenni és fürdőépületet szeretett volna emelni föléje. Halála (1817) megakadályozta a terv kivitelében. Sok víz folvt le a Dunán, amíg tündérszigetünk a maga teljes káprázatában Fürdősziget lett. Fürdősziget, de nem abban az értelemben, amit egykor a »Badhäusel« jelentett és jelképezett, hanem ország-világ ámulatára . . . . . . Mit mondjunk még a budai hévforrások vizéről, a budai városrész gyógyvizeiről, fürdőiről, mielőtt átmegyünk a pesti oldalra? Mondjuk el. hogy a Királyfürdő ma is őrzi törökkori építészeti emlékeit s a basák azért kedvelték, mert a városfalon belül volt és az ostromok alatt kupolája alatt élvezhették a Császár és a Lukács csöveken odavezetett vizét? . . . Mondjuk el, hogy az egykor Sósfürdőnek, ma Erzsébet-gyógyfürdőnek nevezett áldásnak 16 hideg keserűvízkútja van és az egyetlen ilyen gyógyvíz egész Európában, amit felmelegítve fürdésre is használnak? . . . Van elég dicsérni, dicsekedni valónk! Négyszáz keserűvízkút fakad az úgynevezett Lágymányosi forráscsoportban s vájjon kinek keble nem dagadozik a büszkeségtől, ha messze idegenbe járva, tengereken túl utazva találkozik a »Zsanosz«, azaz Hunyadi János-keserűvíz plakátjaival? A déli harangszót és a világhírű keserűvizet jelenti Hunyadi János, a törökverő, a művelt emberiség számára. Nem szabad ezen mosolyognunk, nem kell ezt lebecsülni. Nem vagyunk túlságosan elkényeztetve ilyet fajta dicsekednivalókban! No és áthaladva Budáról Pestre : kezdjük a városligeti Széchenyi-gyógyfürdővel. Majdnem egy kilométer mélységből fakad 74 fokos hévvize és naponta egymillió liternyi tör fel belőle! Azt hitték, hogy ezt már nem szárnyalhatja túl semmilyen forrás, amikor 1938-ban tőszomszédságában feltárult a Szent Istvánforrás 78 fokos vizével, 1248 méter mélységből, mint a főváros legmelegebb forrása, napi öt és félmillió liter »vízhozammal«. Tudósok, szakemberek jobban tudják nálam, nem az én mesterségem, hogy kutatásaikba kontárkodjam : mindez így még nem is teljes. Azt hiszem, ha a feltárt források táján egv kicsit megkaparják a kétezer éves város talaját, az ősb.umuszt. amivé leszünk: újabb és újabb csodák támadnak! Immár Pest sem mostohagyermek. A pestieknek nem kell átjárni Budára, h.a gyógyvíz, gyógyforrás után áhítoznak! Különben is, a pesti városrész nagyon rátarti volt ilyen szempontból a múltban is. Budának voltak hévvizei, Pestnek voltak fürdői, Orosz-fürdője, gőzkamrákkal a Ligetben, Diana-fürdője, melegített Dunavízzel a Lánchíd fejénél és szerte a városban még sok kisebb-nagyobb nyilvános fürdőépület, tisztálkodásra, az éjszaka mámorának kigőzölésére, kinekkinek kedve, ízlése szerint . . . . . . Budapest fürdőváros ... A 117 gyógyforrás városa . . . E szavak varázsa rendkívüli és a varázsnál csak a szavak jelentősége több. A dúló ostrom után, amikor a pusztulás szomorú képe kísértett álmatlan éjszakáinkon és szorgos nappalainkon, azok között, amiket legjobban féltettünk, legjobban sirattunk : elől állottak gyógyfürdőink, fürdőépületeink, a Hullám, a Pezsgő, a Széchenyi, a Palatinus . . . Mint mindig, a főváros története során, most is a budai városrész szenvedett legtöbbet. Ahogy a régi krónikások feljegyezték az 1686 évi ostrom után : »a híres, nevezetes ferdők és hévforrások környéke csupa rom és üszkös omladék« — most is úgy történt. De ahogy akkor is és máskor is újjászülettek gyógyfürdőink, sőt nemcsak újjászülettek, b.anem szebbek, jobbak, csábítóbbak lettek, mint voltak : ma is ez történt, ma is ennek kell történnie! . . . Körülbelül így mondanám el a leckét, mint idegenvezető, annak, aki messze tájról jön hozzánk és gyógyfürdőink után érdeklődik. Még hozzáfűzném, hogy már 1890-ben felmerült az ötlet : Kelenföld vasúti állomás neve »Budapest fürdőváros« legyen, hiszen Kelenhegye, — a Gellérthegy — körül fakadnak gyógyforrásaink legnevezetesebbjei. Szép gondolat volt. Szép és érdemes. Most kell megvalósítani ! A Széchenyi-fürdő főbejárata (Terv. Cziegler Gy.) r^aBKblíí BXOÄ B KVnaJIbHK) CeqeHbH (FIpceríT Uurjicp /I.) The main entrance of Széchenyi Iíaths (Planned by G. Cziegler) Entrée principale du bain Széchenyi (Plan: Gy. Cziegler)