Budapest, 1947. (3. évfolyam)
7. szám - HUSZÁR LAJOS: Moneta Budensis. (A régi budai pénzverés )
MONETA BUDENSIS Róbert Károly képmása a Budai Képes Krónikából A KÖZÉPKORI magyar királyi hatalom legf éltéken yebben őrzött felségjoga a pénzverés volt. Míg európaszerte mindenütt a territoriális pénzverés nagymértékű elterjedése honosodott meg, addig Magyarországon a legritkább esetben előforduló egy-két kivételtől eltekintve, az uralkodón kívül senkinek sem volt joga pénzt verni. Minden nem királyi pénzverést hamis pénzverésnek tekintettek és szigorúan megtoroltak. Különös és érthetetlen rejtélynek tűnik fel ezekután, hogy az Anjou-korban, tehát Róbert Károly és Nagy Lajos idején olyan dénárveretek tűnnek fel, melyek mind az éremképek, mind a feliratok különleges jellege következtében elkülönülnek a többi királyi veretű dénártól és Buda város autonóm -veretű pénzeinek benyomását keltik. Igaz ugyan, hogy a magyar pénzverésben a középkor folyamán kiemelkedő szerepet vitt a budai pénzverde és működésüknek első nyomai már a 13. század második felétől kezdve kimutathatók, de ez a körülmény semmiképen nem indokolja e különös pénzfajok létrejöttét. Tény az is mindenesetre, hogy a budai pénzverde éppen az Anjou-korban vezetőhelyre emelkedett és irányító szerepet töltött be a többi pénzverőház működésére nézve, viszont az itteni különkülön dolgozó aranypénzverő- és ezüstpénzverőkamarából kikerült királyi pénzeket egyszerűen csak külön jegy (liliom, korona vagy B betű) különböztette meg a többi pénzverő vereteitöl. Tehát a budai veretű királyi pénzek csupán a verdejegy tekintetében különböztek a többi királyi verettől. Valahol másutt kell tehát az okot keresni, ami ezen érdekes veretek keletkezését eredményezte ; és ha teljesen megnyugtató módon nem is sikerült eddig még a közvetlen okot kikutatni, a pénzek különleges jellegüknél fogva mindenképen megérdemlik, hogy közelebbről is figyelemre méltassuk őket és veretésük okát legalább megközelítőleg kinyomozzuk. Buda város változatos történetének egyik legválságosabb korszakát élte át Róbert Károly uralomrajutásának idejében. Sokáig mint ellenfél állott szemben a királlyal, de végül is az uralkodónak sikerült a várost hatalmába keríteni és ha a viszony nem is változott a király és a város között bensőségessé, azért az ellentétek elcsendesülése után a város sokat köszönhetett mind neki, mind utódjának, Nagy Lajosnak. Sikerült különböző kiváltságokat is nyernie és igen valószínű, hogy valamelyik kiváltsággal állanak összefüggésben a szóbanforgó budai városi dénárok. A BUDAI VERETŰ ezüstdenároknak két közös jellegzetességük van. Egyik az, hogy a köriratban minden veretnél valamilyen módon szerepel Buda város neve (Civitas Budensis vagy Moneta Budensis formában), a másik pedig rendkívül szórványos előfordulásuk, ami minden felbukkanó példányt megbecsült numizmatikai ritkasággá avat. Az említett köriratok indokolják elsősorban, hogy ezeket a pénzeket Buda város önálló vereteinek tartjuk, hiszen az elég szép számmal működő többi anjoukori pénzverdéből hasonló analógiát nem tudunk felmutatni. E budavárosi dénárok sorából különösen ki kell emelnünk egyet, mert ez; érdekes éremképével és különös köriratával a legtöbb feltevésre és kombinációra adott alkalmat és egyúttal ennek segélyével remélhető leginkább e veretek problémájának megoldása vagy legalább a megoldás megközelítése. Ennek a dénárnak (1. sz.) előlapján koronából kiemelkedő struccfej et látunk Libertás Budensium körirattal, míg a hátlapon háromtornyos várkapu jelenik meg, felette egy delfin képével. Ahány részletet felsoroltunk, annyi magyarázatra nyílik alkalom. Mindenekelőtt a struccfej hihetőleg Róbert Károly korára keltezi az érmet, mert ő személyes jelvényként használta ezt az érmeképet, különösen az uralma vége felé vert királyi pénzein. A háromtornyú várkapu kétségtelenül Buda címere és ez a címerkép teljesen egybevág a város 1329-ből fennmaradt legrégibb pecsétjén előforduló címerképpel. Valószínű, hogy amikor 1311-ben a király megerősítette a város régi kiváltságait, akkor vette fel Buda ezt az új címert, mert a város korábbi címere pólyás címer volt. Hátra van még a körirat és a Budai városi dénárok 229