Budapest, 1947. (3. évfolyam)

6. szám - LESTYÁN SÁNDOR: A Pesti Gyep

A pesti lóverseny a szabadságharc után rieuiTCKHe CKaiKH nocAe 0CB060AHTeJlbH0H Gopbóbi The Pest race-course after the Liberty Wars Concours hippique de Pest apres la guerre d'Indépendane meg ezen. A Lovaregylet már alakulása pillanatában házasságra lépett a bécsi Jockey Club ősével, az pedig magát a Burgot, a császárt és az udvartartást jelentette. \^égiglapozzuk a régi Gyepkönyveket. 1852-ben két versenynapot rendeztek. 1860-ig évente három versenynap volt, (1858-ban négy), az idomítás alatt álló lovak száma lassan emelkedik és 1861-re eléri a hetvenet. Két adat az 1857. évi Gyepkönyvből : I. »Első osztályú álladalmi-díj 1000 cs. és k. arany : I. gróf Kinsky Octavián : D'Artagnan. 2. gróf Henckel Hugó : Midhope, 3. herceg Kinsky Ferdinánd : Vanity, 4. gróf Wenckheim Rudolf: Canrobert, 5. báró Biel : Kohinoor, 6. gróf Hunyady József: The Medway, 7. herceg Auersperg Vince : Siekworin.« II. »Mezei gazdák versenye, első díj 200, második 100 pengő-forint és négy 25 forintos pályadíj : 1. Dinnyés Sándor, alsódabasi lakos : Caesar. 2. Bereczky Károly, alsódabasi lakos : Pogány, 3. Révész Pál hódmezővásárhelyi lakos : Bársony, 4. Biró László aszalai lakos: Kese, 5. Persag János áporkai lakos : Szattyán, 6. Révész Pál hódmezővásárhelyi lakos : Bogár. Ezenkívül még 22 egyén részére, kik a fönnebbiekkel futtattak, fejenkint 6 p. fr. adatott útravalóul.« Ezer cs. és kir. arany a hercegek és grófok nyerő lovainak és 6 pengőforint útraváló a parasztlovak gazdáinak — ehhez nem szükséges megjegyzés, ez a két adat, így egymás mellett, önmagáért beszél és mindent elmond nekünk, akiktől távol áll a szándék, hogy egyoldalúan állítsuk be a Pesti Gyep múltját ; annál is inkább, mert mi ezt a multat nagyon sok vonatkozásban nem értékeljük alá, sőt egyes eredményeiben becsüljük. Ám azok számára, akik a Pesti Gyep múltját nem a maga valójában ismerik, álljon itt még egy adat a Gyepkönyvből : 1859-ben az összes díjak, a tiszteletdíjak értékét is beleszámítva, 3866 aranyat és 18 ezer forintot tettek ki. A pálya bérösszege 422 forint, fenntartási költség 1500 forint, fizetések és »cselédbérek« összege 1350 forint. Vájjon mennyi jutott a parasztlovak tenyésztőinek és a gazdáknak a 3866 aranyból és a 18 ezer forintból? Ugyanannyi, mint az előző évben : 200 forint, 100 forint, négyszer 25 forint és a többieknek 6 forint »útravaló« . . . Ez sem tartott sokáig. A Lovaregylet fejlődik. 1863-ban már két meeting van évente : tavasszal 2—3 napos, ősszel 2 napos. Megszületik a »Császár díj«, a »Király díj«. 1867-ben megalakul az osztrák Jockey Club, a régi versenyegylet utóda, Európa legrátartibb, leggőgösebb arisztokratáinak társasága s elnöke a magyar Esterházy Miklós gróf. Ilyen körülmények között nincs többé helye a Pesti Gyepen a paraszti és gazdaversenyeknek, most már közös levegőt sem akar szívni velük a mágnás-világ. 1869-ben a Lovaregylet új alapszabályokat készít, módosítja a versenyszabályokat, új lóversenytér létesítését határozza el ; mindezt Manó László, Záborszky István és Obernyák István — az első »csikósi lófuttatás« utódainak és Dinnyés Sándor, Bereczky Károly, Révész Pál, Persay János »mezei-gazdák« kirekesztésével. 1847-től 1867-ig, húsz év alatt, mezei-gazda versennyé nőtt a csikósi lófuttatás, hogy azután száz esztendőre végkép eltűnjék a pesti gyepről. Húsz évig tartott a pesti lóversenyzés demokráciája, ami — ha jól meggondoljuk — nem is kis idő. Rascal, hogy elsősorban a lovakat említsük s olyan nevekkel, melyek a Gyepkönyvben és a Casino évkönyvében teljesen azonosak — voltak. A mostani születésnap legörvendetesebb ténye mindenesetre az, hogy a parasztgazdák és gazdatenyésztők lovai ismét otthont találtak a Pesti Gyepen . . . Mindazt, amit a Pesti Gyepről még mondhatnánk : ma már nem érdekes. Egy letűnt világ egyre inkább fakuló emléke, olyan nevekkel, mint Kisbér, Kincsem, 192