Budapest, 1947. (3. évfolyam)

1. szám - VAYER LAJOS: Angol király képe a pesti Vigadón

A. VÁROS RAJONGÓI pár éve még a korzó környékén a régi Dunasor emlékeihez zarándokoltak. Az Európaszálló, a Kereskedők háza, az Angol királynő tiszta homlokzataiban a Szépítő Bizottmány korát keresték. A Hangli fáinak árnyékában mélabúval emlegették a parvenü hotelek nélkül oly töretlen vonalú partot és a Dunasor ékességének, Pollack Mihály Redutjának haszontalan pusztulását. Hasonló barbárság napjainkban el sem képzelhető, hajtogatták. Ma már »az emberfőre helyezett dicsfény elfakult«, a város rajongóinak, ha megvannak, nincsenek illúziói és az emlékezést sem segítik a művészet emlékei. A ránkmaradt nemes arányú épületek száz békés esztendő után követték a Redutot az értelmetlen rombolás út ján. A Dunasor nagy építészeti együttese visszavonult a művészettörténetbe, a magyar klasszicizmus előkelő lapjaira. Sorsa egy lett a város középkori és reneszánsz művészeti emlékeinek sorsával. Csak multszázadi mesterek kedves képeiben él tovább, halhatatlanul. A város végzete a magyar nemzeti romantika főművének, a régi Redut helyén épült új Vigadónak sem kegyelmezett. Feszi Frigyes remeke, a »féktelen fantáziájú és sziporkázó szellemességül« tündérvár, melyet a szokás VAYER LAJOS Angol király képe <i pesti V1 giiclón Osvald angol király /\nr. Kopoflb OcDajjbj Oswald. King of England Le Roi Oswald d'Angleterre szerint jóindulatú és rosszul tájékozott külföldi kritika kővévált csárdásnak érzett, összeomlott. A régi ragyogás visszfényében magasba emelkedő homlokzata csal, potemkini falként üres romokat takar. A sok szeretettel tervezett díszítések vonalai nyomán, fönt a párkány alatt végigvonuló medaillonok sorában, a magyar mult nagyságainak domborművű képeire bukkanunk. Alexy Károly e reliefjei semmiképpen sem remekművek, csak a regényes történeti szobrászat melléktermékei, de távol a kutató tekintetektől, a homlokzat hatását nem zavarják. Ma senki sem törődik velük, pedig valaha sok gánes és mulatság tárgya volt az egyik közülük. Mikor a Vasárnapi Újság az éppen elkészült épület képeit közölte, a következő kommentárt fűzte hozzá : »az oszlopok díszes domborműveit ismerik olvasóink, s hogy képünkön oly kicsiben és tisztán ki nem vehetők, nem csupán a kisded arányoknak tulajdonítjuk, hanem egyenesen a rajzoló művészt gyanúsítjuk, aki nem akarta, hogy a Közönség Nagy Lajos, Hunyadi János és Hollós Mátyás szobrai mellett — Warula Jakabra is ráismerjen, akit a művész szeszélye világverő nagyjainkkal egyenlő magasságba helyezett.« Jókai Mór a Hon tárcájában gúnyos hangon emlékezett meg az ismeretlen nagyságról. Nem volt egészen igazuk a gáncsolóknak. Pest város történetében, az 1686-i ostrom után, mint első városi bírót, ott találjuk Warula János Jakabot, ki a harmincad-hivatal ellenőreként viselte az újjáépítés megindulása idején oly fontos tisztséget. Ha túlzás is volt őt Zrinyi Miklós és Széchenyi István alakjaival egy szintre emelni, ma már többre tartjuk a hasonló viszonyok között helytálló városi funkcionáriusok történeti jelentőségét. A LOKÁLPATRIOTIZMUS e kedves esete nem az egyetlen érdekesség e mellképek sorában. A jobbról első Warula után a második medaillonból egy koronás, fátyolba burkolt fejű, Szilágyi Erzsébet apokrif arcképe AnOKpHíbHHCCKHH ÜOpTpeT CmiaaH 3paíc6cJOil-painting of Erzsébet Szilágyi Portrait apocryphe d'Erzsébet Szilágyi erős vonású ós nemes komolyságú arc tekint le ránk. A dombormű alatt mondatszalagon ott a neve : Szilágyi Erzsébet. A képmás ismerős, nem a derék képfaragó leleménye. Megtaláljuk a polgári kor lakásainak falán, díszes keretben függő litográfiákon is. Grund Vilmos nagyméretű kőrajza »történelmünk kiválóbb nőalakjait« örökíti meg és az emlékekről készen kapott arcképeket hamisítatlan multszázadi arcokká alakítja át. Nem hiába keressük a Szilágyi Erzsébetképmást a történeti képeskönyvekben sem. Sőt, ha fölütjük Teleki Józsefnek a Magyar Tudományos Akadémia kiváló elnökének a Hunyadiak koráról írott hírneves művét, az egyik kötet címlapja mellett, Axmann József finom acélmetszetében tűnik szemünkbe. E metszeten az alak derékig ábrázolt, baljában pálmaágat és jogart, jobbjában országalmát tart, melyen csőrében gyűrűt hordó holló áll. Kétségtelenül e metszetet másolták a népszem változatok, így a litográfia és a relief is. De még ezzel a metszettel sem jutottunk el a képmás »eredetijéhez«. A metszet egy festményről készült, mely nem a romantikus képzelet, sem a historizmus korának szülötte, hanem valóban a Hunyadiak idejéből származik. E festmény 1840-ban tűnt fel, először az orvosok és természetvizsgálók kassa-eperjesi vándorgyűlésén állították ki. Az arcliaeológia szakosztály tagjai a képben Szilágyi Erzsébetnek, Hunyadi János nejének és 19