Budapest, 1947. (3. évfolyam)

4- 5. szám - MOLNÁR JÓZSEF: Régi falfestmények az ostrom utáni Várban

Időrendben következők (1780 körül) az Úri -utca 40. sz. ház vakolatrétege alól előkerült faldíszek, nagyon szép példái egy igényesebb háztulajdonos ízlésének. Valószínűleg magasrangú katona vagy udvari tisztviselő volt a megrendelő, kinek — mint azt az egyik falrészlet vadásztrofeái mutatják — a vadászat volt kedvenc időtöltése. Az itt talált és egv időből származó falképsorozat csak teljes egészében datálható, inert egyes motívumai megtévesztően visszanyúlnak a korábbi stíluskorszakba. így egyazon helyiségben megfér a rokokó, a XVI. Lajos és a pompei IV. stílusnak hatását éreztető látszatarchitektúra, mely nyilván a század közepén kezdett rendszeres ásatások nyomán alakult. De keveredik itt a zopf, a klasszicizmus és a napoleoni háborúk emléke is. Színekben minden helyiség egy bágyadt lombzöld árnyalataival van megoldva. Ez a színmegoldás egyébként igen gyakori a kor faldíszítő festészetében s egyben barokk hagyomány. A következő képen az Országház-utca 2. sz. ház egyik falán talált töredéket mutatom be. Itt is — mint a minden iparművészeti vonatkozásában — eklektikus a megoldás : zopf-stílusú keretben mozarti hangulatot árasztó rokokóruhás férfi félalakját festette a mester, kinek mértéktartása és az egész falrészlet hangulata lényegesen polgáribb jellegű tulajdonosra vall. Lehetségesnek tartom, hogy a sajnálatosan az arcon legjobban sérült kép valamilyen korábbi családi arckép másolata. Ebben a házban több említésre méltó falrészlet nem került elő. A várpalota nyilvánvalóan gazdag volt e tanulmány körébe vágó faldíszekkel. Ebből a gazdagságból sajnos alig maradt egy kis morzsa számunkra, néhány tenyérnyi vakolatdarab formájában. A palota Mária Terézia-kori részének egyik termében művészi rajzú, leveles indákból és virágfűzérekből alkotott falrészlet maradt meg, az eddig ismertetett emlékanyag legmesteribb munkájaként. Alkotója ízlésének magas foka, a rajz biztonsága és tónusgazdagsággal elért plasztikus volta nem egyszerű falfestőmestert, de nagytudású művészt sejtet. A színmegoldás itt egy zöldesszürkének a fehérig terjedő árnyalataiból alakult. Az Uri-utca 19. sz. ház érett empire-stílusú faldísze nyújtja tanulmányomban a folyamatosságot. Ennek a háznak több helyiségét ilymódon díszítették. Az architektonikus keretezéssel határolt és gazdagon díszített falmezők a megrendelő pompaszeretetét bizonyítják. A kivitelezés azonban itt már nem éri el a művészi magaslatot, mint pl. a várpalota előbb tárgyalt falképénél. Mestere egy kevéssé hideg chromoxid-zöld fehérig terjedő árnyalataival oldotta meg feladatait. Ezután következő stíluskorszak : a romantika. Hogy e korból is nyújtsak valamit, ismét a várpalota Mária Terézia korában épült részébe kell visszatérnem. Ugyanannak a teremnek, melyben az előző palotabeli képet találtam, egy másik vakolatrétegén — szintén csak kis töredék formájában — előkerült egy fehér falmezőt határoló kobaltkék színben tartott romantikus-gótikus sarokmotívum. Rajzos megoldású, egyszerű levéldíszes indának ízléses szövedéke. Az egyszerű feladaton is megnyilvánul az ismeretlen mester biztos és fölényes tudása szépívű, töretlen vonalaiban. Amint már említettem az itt felsorolt falfestmények mestereit ezideig nem sikerült megállapítani, bár a szép számban előkerült anyag megérdemelné a mestereikkel való azonosítást, 161