Budapest, 1947. (3. évfolyam)

4- 5. szám - BOROS ÁDÁMA: pesti utca vadvirágai

Á tavasz vége felé a boglárkák (Ranunculus fajok) gyakoriak a piacon, a legszebb, legnagyobb virágú boglárka, a Ranunculus illyricus, szintén jellemző déli növény, mely a főváros és általában Középmagyarország területén gyakori s szintén olyan virág, amelyet nyugati városokban nem láthatunk. Az ilyenkor piacra kerülő sok gyöngyvirág (Convallaria majalis) túlnyomó részét ugyancsak az erdőben szedik. Ekkor kerül a piacra a Budai hegység nevezetes növénye, a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum), tölgyeseink jellemző szép növénye. Virágzatai mint apró napraforgóvirágok díszlenek az erdők nyíltabb helyein. Nyugaton ez sem terem, csak a Vértes hegységig, kelet felé a Balkánig találjuk meg. Amikor a tavaszi növények idénye elmúlik, alábbhagy a vadvirágok iránti érdeklődés. Csak elvétve látunk vadon gyűjtött növényt a virágpiacon. Ilyen az árvalányhaj (Stipa pennata). forró, sziklás hegylejtőink növénye. Fővárosunk határában is terem, a piacra azonban messzebbről hozzák, a Buda—Pilis hegység területéről. Sokszor kötik csokorba az árvalányhajjal együtt a búzavirágot, pipacsot és a Margitvirágot, melyek Európaszerte elterjedt virágok ugyan, mégis, különösen árvalányhajjal egybekötve, úgynevezett magyar csokrot adnak. Ugyanebben az időben egy szép erdei harangvirág vagy csengetyűke (Campanula persicifolia) kap helyet a csokorban. Ez erdeinknek szép dísze, de Nyugateurópában is elterjedt növény s így flóránknak nem különleges érdekessége. Ősszel ismét több vadontermő növény ad a virágárusok készletének különös színt. A száraz csokrok ideje ez. A fátyolvirág vagy szappangyökér (Gypsophila paniculata), a szalmavirág (Xeranthemum annuum) ezüstösen csillogó, selyemfényű, halványlila fészkei, a homoki gyopár (Helichrysum arenarium) citromsárga virágzata, majd a szikesekről eredő sötétlila virágú lelleg vagy széklaska (Statice Gmelini) mind pompás száraz csokrokat adnak. Augusztus szeptemberben a virágkereskedésekbe is eljut a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), melynek pompás, élénk kék kehelyalakú virágai a legszebb kerti virággal vetekszenek. Ez ma már a főváros határában ritka, mert a nedves réteket lecsapolták. Még egy kevés nyomorog az egykori nagykiterjedésű rómaifürdői rétek egy eredeti állapotban maradt zugában. Néhány évtizede sok termett a Bákoson, ma már szántóföldek vannak egykori termőhelye helyén. A fővárosba ma sokkal messzebbről, leginkább Ócsa és Sári tőzeges rétjeiről hozzák. Az őszi virágárus pultoknak legeredetibb és legmagyarabb növénye a homoki keserűfű (Polygonum floridum, más néven P. arenarium). Ágas, nagyon vékonyágú növényke ez, telve apró, rózsaszín virágokkal. Virágja apró s magában nem volna feltűnő, de virágait tömegesen hozza és laza csokorba kötve, finom, gracilis termetével a legszebb jelenségek közé tartozik. Az alföld homokjának jellegzetes növénye, itt gyakori és nyugatfelé a Kisalföldig és a Dráváig terjed, ahol elterjedése véget ér. A pesti oldal homokbuckásain gyakori s így könnyű vele ellátni Budapest utcáit. Mint jellegzetes magyar, közelebbről alföldi növény, Budapest jellegzetességei közé tartozik, a nyugatról hozzánk jövő idegen számára egészen ismeretlen és méltón feltűnő jelenség. A kis Polygonum floridum rányomja ilyenkor a főváros utcáira az Alföld természetvilágának bélyegét. Kár, hogy közönségünk kevéssé tudja, hogy ez a kis növényke mennyire jellegzetes magyar növény s így elvesz a sok nemzetközi kerti eredetű növény között. Késő ősszel, amikor a fák lombja színesedik, az utcasarkokon is megjelennek az őszi színes lombcsokrok. Ezek közt sok Európaszerte elterjedt fa és cserje lombja látható, mint a vörösgyűrű (Cornus sanguinea), a bükk (Fagus silvatica) stb., azonban jellegzetes délies növények is szerepet játszanak. Ilyen különösen a tűzpiros levelű cserszömörce (Cotinus coggygria), mely a budai hegység egy részén, főleg a Hármashatárhegy, Táborhegy és a Mátyáshegy vonulatán tömeges. Verőfényes őszi napokon a Táborhegy keleti lejtőjén a cserszömörce tűzpiros színbe öltözött tömege a Margithídról is látható. Innen hozzák a virágpiacra is. Ugyancsak jellegzetesek a hazai berkenyék, mint a Sorbus cretica és a budai hegyek bennszülöttje, a Sorbus semiincisa, melyeknek színes lombját a szép piros bogyóival megrakott állapotban szokták árulni. Már tél van, amikor még mindég ellátja a természet a virágot, szép növényt kedvelőket. Ilyenkor árulják a borókafenyőt bogyós állapotban, majd a csudabogyót a Ruscus aculeatust, utóbbit leginkább halottak napja idejében a sírok díszítésénél használják fel. Ez nem terem a főváros körül, legközelebbi termőhelye Szekszárd vidéke és a Mecsek, innen hozzák Budapestre. Még karácsonykor is örvendezhetünk vadon szedett dísznövényben. A karácsonyfával egyidőben árulják a fagyöngyöt. Nyugati országokban, különösen Britanniában a fehér fagyöngy (Viscum album) tölti be azt a szerepet, amit nálunk a karácsonyfa, a fenyőfa. A fehér fagyöngy télizöld (örökzöld) növény, sokféle puhafájú fán élősködik. Szép viaszfehér bogyói télire érnek meg s karácsony tájban a legszebbek. A fehér fagyöngy a főváros körül nagyon ritka, bővebben csak Gödöllőn és Tatán terem, továbbá a Dunántúl nyugati és déli felében. A fővárosban árusított fagyöngy java része a Dunántúlról ered. A másik hazai fagyöngy a sárga fagyöngy vagy fakín (Loranthus europaeus), a másikkal ellentétben főleg tölgyfán terem és nagyon gyakori a Buda—Pilis hegység erdeiben. Ez lombhullató, télire már nincs levele, tele van azonban ilyenkor apró fürtökben érő citromsárga bogyóival, melyek a sárga fagyöngy gallyait nagyon széppé varázsolják. A sárga fagyönggyel a budai hegyek látják el a virágpiacot. 158