Budapest, 1947. (3. évfolyam)

4- 5. szám - BOROS ÁDÁMA: pesti utca vadvirágai

Tavaszi tőzike (Leucojum Vernum L) és a boglárkaképű szellőrózsa (Anemone tanunculoides). Míg ezek Európaszerte elterjedt növények, addig a főváros virágpiacán csak ritkán megjelenő pirosló hunyor (Helleborus purpurescens) a Kárpátok és a Magyar Középhegység jellegzetes növénye. A fővárosba Visegrád, Szob, Zebegény környékéről kerül, ahol a növény helyenként csaknem a Duna szintjéig leereszkedik. A tavasz növényeihez hozzátartoznak a barkák is. A fűzfabarkát majdnem kizárólag a hamvas fűz (Salix cinerea) szolgáltatja, mely nedves helyeken, árkok, patakok mentén gyakori. Ritkábban látjuk a kecskefűzet (Salix caprea). A legbájosabb fűzfa, barka az apró rozmaringfűz (Salix rosmarinifoila) barkája. Apró, alig félméteres kis fűzfabokrocska ez, amely a homokpuszták mélyedéseiben terem, parányi barkácskái meglepő bájosak. Göd, Vác és általában a pesti oldal homokos legelőiről kerül a piacra. A mocsári gólyahír (Caltha palustris) sárga virágja tömegvirág, leginkább a Rákos-patak völgyéből hozzák, egyébként széltében elterjedt növény. Sokkal több figyelmet érdemel a kissé később virító törpe mandula 156