Budapest, 1947. (3. évfolyam)

3. szám - L. S.: A felszabadulás emlékei

AI 5 i a történelem ilyesfajta lerögzitésére. A vihar alatt fedél alá menekül a legelszántabb haramia is. A háborgó tengernek le kell csendesedni, hogy a halász kivethesse hálóját. Muzeális gyűjtés csak akkor kezdődhet, amikor feltűnik az égbolton a szivárvány hídja. ENNEK A KIÁLLÍTÁSNAK legfőbb érdeme, hogy úgyszólván hiánytalan. Amire lehetőség adódott, amit össze lehetett szedni : az itt van a termekben : képben, írásban, nyomtatásban ! És amit ki akar fejezni, aminek az emlékét megörökíteni igyekszik, az is teljes : a felszabadító szovjet hadsereg szerepét Budapest ostromában és az újjászületésben. Jellemzésül még azt mondhatjuk, hogy a kiállítás anyaga teljes, tökéletes illusztrációja egy megírásra váró könyvnek, ami a kétezer éves Budapest talán legtragikusabb, egyben leghősiesebb fejezetét örökíti meg az utókor számára. Az ostromban égő Budapesttől a talpraállott Budapestig nem múlott el sok idő. Mindez szinte a hihetetlenséggel határos. Ma már a világ csodája — nem csodája ; bámulata, elismerése — kíséri a talpraállást, ami a szovjet segítség nélkül nem történhetett volna meg. Természetes, hogy Budapest népének akaratereje; a leghamarabb magáhoztért ós magára eszmélt munkásság energiája s az élniakarásnak az a bámulatos lendülete, ami pesti sajátosság: mind egy-egy tényezője a megújhodásnak. Az első újság, az első villamos, az első telefon, az első levélhordó, a villany, a víz, a gáz, a rom-eltakarítás, az első bolt és az első kávéház egykor mesékké válik, ám a legendák mögött ott él a felszabadító szovjet hősök történelmi szerepe és a baráti Szovjet-Unió segítő keze — a szívekben a hála múlhatatlanságával és a könyvekben e dokumentumokkal, amik most a kiállításon szerepelnek. Napjainkban, két esztendő közelségéből, csupa jó ismerős a főváros emlék-kiállításának anyaga. (A rendezésért Goda Gábornak mondunk hálás köszönetet.) Amint múlnak az évek, az élmények távolodásával, lassan történelemmé magasztosulnak. Ma még egyet jelent számunkra az idők szívbéli élménye és tárgyi emléke. Egyszer aztán eljön az idő, amikor nem lesz több szemtanuja az eseményeknek és az átélés szerepét a histórikum foglalja el. Akkor nő igazán nagyra, felbecsülhetetlenre e kiállítás jelentősége. (L. S.) A BUDAPEST 194 6. évfolyamának tartalomjegyzéke megjelent * Kapható a kiadóhivatalban Ara 2 forint 115