Budapest, 1947. (3. évfolyam)

3. szám - JÉCSAY LÁSZLÓ: A vurstli

píw* Tia»^ Pólya Tibor festménye JÉCSAI LÁSZLÓ EGY VÁROS ARCÁN sokféle szín ragyog. Pest képe sem tökéletes a ligeti mutatványosok nélkül és kaleidoszkópjáról egy vidám szín hiányzanék ha a vurstli eltűnne. A népi szórakoztatás ősei az első vásárokkal lépnek a porondra, a legkönnyebbfajta mulattatás szolgálatában. Történeti adatunk vajmi kevés róluk, de nem is célunk arra az időre visszatekinteni, a közelmúlt érdekel bennünket, amely emlékezetünkben akár mint közvetlen tapasztalás, akár mint a szülőktől hallott vidám emlék toppan elénk. A hetvenes években valamelyik morózus városatya javaslatára kitiltották a komédiásokat és csepűrágókat a belső városterekről. Kiszorultak a városerdőbe, a mai ligetbe, ahol az István-úti rész máiszépen fásított fiatal erdő volt. Bár ez az új honfoglalás eléggé szabad keretek között mozgott, valami rostálást mégis végezhettek maguk között, mert a későbbi úgynevezett mesterséges jégpálya helyén (mai nagyjátszótér) már leginkább olyan mutatványosokat találunk, akik hivatásszerűen űzik mesterségüket és kevés köztük az »alkalmi művész«. Azért akadnak köztük olyan kétlaki legények, mint Fisch bácsi, aki nappal búváratrakciókkal keresi a víz alatti fényes hatosokat, éjszaka pedig a legrozogább ligeti konflison a városba szállítja a pityókás pestieket. Itt az új hazában bizonyosfokú polgáriasodási hullám indul meg. Már nem megbízhatatlan vándorok többé! Körhintájuk ugyan még kézihajtással szédíti a visongó fehérnépet, de üzemanyagmegtakarításban már túlszárnyalják századukat. »Kétszer tolni, egyszer ingyen hintázni« jeligével a környékbeli mezítlábas gyermekek a legnagyobbfokú műpártolásban részesítik első körhintásainkat. Barocaldi is megjelenik mint kezdő szabadcirkuszos. Nem kell vitatkoznia a tervező építésszel a cirkusz vasbeton konstrukcióján, elég egy hosszú kötél, körben néhány rúd, vidám s bátor mutatványosok és ügyes szemfüles tányérozók. Mindössze ennyi egy régi cirkuszüzem minden kelléke. A közönség jókedvű, adakozó és igénytelen, egyik »nagy szám« például a valódi tojások közötti tánc volt. Volt itt még valódi indiai fakír, — némi ferencvárosi tájszólással, — de hamisítatlan és hajmeresztő mutatványokkal, no meg a hajóhinták primitív ősei is megdobogtatták az első Liliomok szívét. 1896-ban áthelyezik a mutatványos telepet a mai Széchenyi-fürdő helyére. Itt áll az Állatkert területéből kihasítva az »Ósbudavár« mulató, a híres Wulfcirkusz szomszédságában. 97