Budapest, 1947. (3. évfolyam)

3. szám - KNOLL ISTVÁN: A fehér autókaraván

660. siám 1848. £l6<ctósi ilij félévro helyben boríték nélkül búihoz Lülilvr 5 ft, borítékkal fl frt; postán hetet. V int kétszer küldve 6 frt S4 kr. oöny«rr küldve pedig 1 frt 12 kr »üst péozDen. Megjelenik műiden kedden, csütörtö­kön, póiúoken és vasárnap egjegy ív. I.»|mnk mindennt-mii hirdetményeket fölvesz. tgyegy lusáb-sorert apró betűk ke! ot fiúst kr. sumittaiik Negyvenkettedik év. NEMZETI ÚJSÁG. Alapllá KDLTSAfi ISTVÁN táblabíró, klaitja Özvegye, Csütörtök mart. 16. klóHzethetni minden es. hir. postahi­vatalnál s helylien a szerkesztőségnél Zoldkert utcut *6Ö. «Mm algll föld­szint A hivatalban. Tisztin irolt rziroeket kérünk, levelek a szerkesztőségnek czioizenilők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. IVévaláírás nélküli idegen kezektói hozzánk kiildnlt tudósításokat »emmi esetro sem köz­lendüok. TARTALOM. !Mii«yaror»iág és Erdély. Sajtószabadsag.— Pozsonyi újdonságok. — (76-ik kerületi ülés. 40-tk országos ülés a főrendeknél. Elegyes ülés. (Előleges rövid közlés a 74—ik ker. ülésről. — 7f-dik ker. ülés). Külföld Spanyolország. N.Brilannia. Francziaország. MAOYARORSZAG ÉS ERDÉLY Pest, mari. 15-kén. Az események, megelőzve még at eszmék se­bességi! villanvós ülésekben ülik diadalukat, a dia­dalt : mellynek magvát az ész örök igazsága dús­termő földbe, — az emberiség szivébe — hintette el. Innen: hogf a politikai viszonyok idöjeleire nemzetek lángószszel áldolt választottai figyel meztelnek ugyan, a népek azonban Isten ujrouta­tőiként nyilatkoznak mozgalmaikban s követeléseik­ben, életté emelni az örökjog tanait, mellyek ép olly kiirthatlan vonásokban írva vannak a sokaság szivében, mint a politikai szakemberek bölcse­íégében. Nagy napot ülünk . a magynr história napjai­nak legdicsöbbikét. A sajtó ma esti 7 óra óta sxa­bad- Ennek ulósó vértanuja Stancsics Mihály az egyeneslelkü népbarát s alkotmányszerelö bonli édes övéinek esengő körében feledi a bilincseket, mellyekben a kormányok, a censura szükségének százados előítéleteitől nyomatva, a szellemet fogva tariák. -Egy nagylelkű nemzethez illő olly dicső , mint méltóságos méi •sóklettel vitt mozgalomnak voltunk ínn—«"HtÜI »MJsíIv.vÍ Inul n..J<^>oeioD t _ . : ftégg^H 8" órakor lepnépösebb utczáink szeg letein a következő fölhivó írott placat-ok voltak ol­vashatók : Mit kíván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés. 1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését. 2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten. 3. Évenkinti országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereg. H. Közös teherviselés. 7. l'rbéri viszonyok megszüntetése. 8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján. Nemzeti bank. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre , a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttas­sanak. 12. Unió. Egyenlőség, szabadság, testvériség! 9 óra tájban már a népnek ezereit láttuk ösz­szeseregelve, olvasni, leirni, s rokonszenvvel s lel­kesedéssel helyesleni s magokóvá tenni e 12 pontot, mellv a Kossuth Lajos állal indítványozott, az ország­gyűlési alsó-lábla állal egyértemüleg elfogadott , (ntinl hitelesen jelenthetjük) a főrendek által is jó­váhagyóit s különös választmány által ő fölségé­nek helybenhagyás végett fölküldetett—„országgyű­lés ' teendőink iránt" ismeretes fölirástól nem annyira lényegében, mint részletesebb speciücatio­ban különbözik. Történlek a néphez lelkes és hazafias szónok­latok, de azok mindig a mérsékletnek azon lypu­sát viselték, melly a nagyigazságok követelését még annál magasabbá s áthalóbbá tenni szok­la. — A hazafiak sok ezerei (kik között a pest budai s az egyetemi ifjúság lelkes részi vet-i Mek) mind végig n legdicsőbb lelkesüléssel u­gyan, de fegyvertelenül, és a legkisebb személy-! vagy vagyonbánlalom oélki|l, rendszeres lépcsőkön keresztül jártak el, (utóbb: már Klauzál Gábor és Nyáry Pál tisztelt alkotmányos szabadsági bajnokaink szószólása s vezérlete mellell) mozgalmi munkáik­ban; a miff a frthtl irt«jövó számunkban részlete­sebben előadandó conofssjik kinyerése után esteli 7'/» órakor minden tnegCseiuJesült olly annyira, hogy az uiczuk ulig vitelének élénkebb szint, mini rendes napokon illy tdö lájban viselni szollak. . {Nevezetes hogy a hányszor Petőfinek .nemzeti dala' *)a sokaság előtt Í!S*Ivallatott, mindannyiszor a hazafiak sok ezrei a költeményben előforduló „esküszünk1 " szavakat fölemelt ujakkal hangosan s a legnagyobb lelkesedéssel ismetelték. Mi minket illet mi lelkünk legmélyebb mé­lyéből üdvözöljük a fölulirt 12 pontot, mellyeket esteli 4'/a órokor az összes városi tanács és a választott polgárság magáévá tett — és mellyek ko­rul, kivéve az 5ik, lOik,s Iliket, minta mellyek az időszaki sajtó tárgyal tsál megelőzték, lapunk­ban tiszta, egyeneslelkü g független meggyőződé­sünk sugalma szerint ajánlólag s követelöleg nyi­latkoztunk. Egyesült a nemzeti minden politikai véleménykü­lönbségnek választó fal/;i le roskadtak. Nincs po­litikai párt többé a hazában. Csak egy mi még hát­ra van: őszinte odaadással, és testvérpolgári e­gyenes lelküséggel csatlakozni azon férfiakhoz, kik az országgyűlésen a reform zászlóját annyi hon­szeretetlel , annyi hősies hazafi elszántsággal, an­nyi önfoláldonrí munkássággal, annyi loyalis és okos min­den TOHSAÍJl raegajMUőínitói^üKef' bzoö ÍHzoumtnn— mal, mellyre olly igen érémesek. Minden jó pol­gárnak ez ama szent fölkentségu kötelessége, mel­lyel n haza java parancsolva követel, melly a ma­gyar nevel s nemzetet dússá, naggyá, virágzóvá, hatalmassá teheti, mig a pártos szakadásoknál csak vérözön uljáni átkos leslvtrhárcz és nemzeti sor­vadás, a despotiának eme kiváhalos frigyesei áll­nak. Leg-yen béke, szobodság s egyet értés. Éljen a haza! Éljen a király! Éljen annak ho­vaelöbb felelős kormánya! Éljen az országgyűlé­sének egy testté, egy lélekké egybeforrott hazafi­sága!!! Pozsonyi ujilonsáKok Martius I4én. Azon halasztgatás, minélfogva a főRR. mindekkoráig késiek a Pest által indítványo­zott fólirúsi javaslat tárgyalásával, az ifjúságot —. melly élénk részvéttel csügg a hon jövendője fölött — mármár a nyugtalanság fokára hangolta! En­nek érzelmeitől zaklatva, a fiatalság tegnap, (s kö­rülte roppant néptömeg) a sétatérre sereglett, s a rendbomlás minden legkisebb jelei nélkül a sza­bad ég alatt elhatárzá, — mit a' követi tábla ma szinte indítványozott, és foganatosított is — miké­pen nádor ft fönségót alázattal megkérendik: mi­szerint a fölír ás i javaslat tárgyalását siettetni mél­tóztatnék. — Azután a „Szózat" énekeltetek, a ki­rály , szabad sajtó, és népképviseleti alkotmány éltetett, miután a tömeg zavar nélkül csendben el­oszlott. — A mai Bécsből érkezett hírek, az ifjú­ságra élénk hatást gyakorlának. Az isten lenézett szemével az ausztriai birodalomra. — Metternich^ megbukóttl veleegyütt lehanyatlott napja azon absolut hatalomnak, melly a szabadság ,Boa-Con­strictorjaként az uralkodó dynastia diszbeo virág­zó hatalmas törzse körül fonódék, hogy árnyéka alatt szörnvévé hizzék a mozdulatlanság politiká­jának, mellynek teíhetlen torka a birodalom min­den országait elnyeléssel fenyegette!! Azért nincs köztünk senki, ki e híren meg nem örvendett volna.... S nincs honfi, ki neu« áldaná a fátum ama szeren­csés rendelését: miképeu a királyi dynastia önta­pasztalásából győződjék meg a birodalmi kormány elveinek czélszerütlenségéről, s kiábránduljon azon a zaagfautolí biT>d,4Íw>. kojfc­máay pooafctpr-ai ^let jg&sJfii . Invc hf\ ..-Ofi&g*? veszély, ott az isten van jelen! Az elnyomott ausz­triai nép nyögellő fohászai, mellyek eddig nem jut­hattak tisztán az uralkodó füléhez, — mint a so­hajtoző szellő, orkánná, viharrá nőttek , mellynek menydörgéseiben az isten szava szólott,.... s az intő szózatot-megérté a fejedelmek legjobbika, még elég korán ! Egy részről ezen szerencsés körül­mény — melly, ki tudja később milly következmé­nyeket *enhatott volnamnga után, — más részről azon tudat: hogy az absolut kormány megbuktával a mozdulatlanság politicája is sirba szállt, örömnapot szolgáltatott az ifjúságnak; minek folytán ma délu­táni 4 óra után, az, a tegnapi helyen ujolag gyüle­kezetet tartván, ebben több szónok által inditvá­nyoztaték: miszerint kérettessék meg a városi ható­ság, hogy a föntebbi okoknál fogva, s mivel a ma­gyar alkotvány a bizonyos concessiók küszöbén áll, a várost esle kivilágíttatni rendelje. Azonban ezen indítvány Battyháuy Lajos, és Telcky László grófok javallata következtében nem fogadtatott el, a kivilágítás, akkorra hagyatván, midőn a mai napon kinevezett országos küldöttség az óhajtóit sükeiTel Bécsből leérkezendik.—Ugyanezen gyülek*-a^tlien ki­jelentette az országgyűlési ifjúság: raiszeMTl adja­nak fegyvert kezébe, s ő kész lesz a netán támadható zavarok közbejöltével a' közcsendet, és békét fön tart a ni, valamint a' nádor sze­mélye körül az őrizet kötelességét fölvállalni! — U-gyanezen gyülekezetnek hatarzala következtében ma esle Kossuthnak fáklyás-zenével tisztelkedtek, meify­ben a fiatalságon kiviil Pozsony városának nagy szá­mú polgársága is részt vőn. — Az ez alkalommal lobo­gó fáklyák száma köriilbelől 500ra mehetett. Messze eláradt vérvilágai ünnepélyes színezetében viharzott el a közlelkesedés, mellyel Kossuth szeplőtelen haza­lisága irányaban a liatalság mindenkor viseltetek. Ez alkalommal Kossulh oldalánál jelen voltak: Bat­thyány Lajos és Telekv László grófok, kiknek elsőjé­ben Kossuth Lajos a jövendő parliamentary kormány .reménylelt minister-elnökét előre is bemutalá!.... Él-Jen!... Ezután inlé az ifjúságot és az összes polgár­ságot, hogy távolléte ajalt, mig Bécsből visszajövend, igyekezzék a rendet és csendet Tóntartani, s ne en-% gedje magát, ollyak által elcsábíttatni, kik a zavaros-i r így látta az újságíró... AZ ELSŐ TUDÓSÍTÁS 1848 MÁRCIUS 15. TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEIRŐL a Nemzeti Újság 1848 március 16-án, csütörtökön keltezett számában jelent meg. A lap (alapitá Kultsár István táblabíró, kiadja özvegye) közli a tizenkét pontot (Mit kíván a magyar nemzet) és Petőfi Nemzeti dalát is. Mind­kettőt előző napon röplap formájában terjesztették, mint a »szabad sajtó« első termékeit. De a szabad sajtó első igazi terméke a Nemzeti Újságnak ez a száma, mert ez az első magyar hirlap, mely cenzúra nélkül jelent meg. Egykori feljegyzések azt is megörökítették számunkra, hogy néhány óra alatt 800 példány kelt el belőle március 16-án. A Nemzeti Újságot 1848 márciusában »Lipthay Sándor vezetése mellett« Illucz Oláh János szerkesztette. A történelmi nevezetességű lap-példány négy oldalon jelent meg, mint minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárna p. A négy oldalból csak az első oldal két hasábját szentelte a március 15-i események leírásának. A 2., 3. és 4. oldalon a pozsonyi országgyűlésről közöl tudósítást, szószerint adva Kossuth Lajosnak azt a beszédét, melyben a Rendeknek bejelenti, hogy »Bécsben polgárvér folyt, Metternich ministériuma megbukott. (Hosszasan tartó örömrivalgások, szakadatlan tapsvihar.)« 88 *) Nemzeti dal. Talpra, magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok ? Ez a kérdés, válasszatok! A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek haltak, Szolga földben nem nyughatnak. A magyarok Istenére sat. Sehonnai bitzuig «nber, Ki most ha kell, halai nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok sal* Fényesebb a iáncznál a kard, Jobban ekesiti a kart, Es mi még is lánczot hordtunk! Ide veled régi kardunk! A magywok sat. A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez, Mit rá kenlek a századok, Lemossuk a gyalázatot. A magyarok sat. Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak. És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket, A magyarok s a t.

Next

/
Oldalképek
Tartalom